Ezért nem szállt el 200 dollárig az olajár

A Hormuzi-szoros több mint három hónapja lényegében zárva van, ami naponta több mint tízmillió hordó közel-keleti olaj kiesését jelenti. A piac azonban eddig ellenállóbbnak bizonyult a vártnál: a Brent ára ugyan meredeken emelkedett, de 100 dollár alatt maradt, messze a korábban emlegetett 200 dolláros forgatókönyvektől.

A Bloomberg szerint ezt több tényező magyarázza. Az Egyesült Államok rekordmennyiségű kőolajat és üzemanyagot exportál, miközben Kína, a világ legnagyobb olajimportőre, májusban csaknem 40 százalékkal csökkentette beszerzéseit a tavalyi átlaghoz képest. Ez önmagában a kieső mennyiség jelentős részét ellensúlyozta.

A piacot a stratégiai olajtartalékok összehangolt felszabadítása is stabilizálta. Washington 172 millió hordó felszabadítását vállalta, miközben a Perzsa-öböl termelői alternatív útvonalakon, például szaúdi vezetékeken és az emírségekbeli Fudzseira kikötőjén keresztül igyekeznek exportálni.

A helyzet ugyanakkor törékeny. A globális készletek gyorsan apadnak, az amerikai tartalékok több évtizedes mélypontra kerültek, és a nyári üzemanyag-kereslet tovább szűkítheti a piacot. Elemzők szerint minden újabb kiesés hirtelen árrobbanást okozhat.

A Bloomberg úgy látja, a következő hónapok kulcskérdése az lesz, meddig tarthatók fenn ezek a kerülőmegoldások, mikor térhet vissza Kína a korábbi importszinthez, és sikerül-e tartós amerikai–iráni rendezést elérni. Enélkül a most még kezelhetőnek tűnő olajpiaci sokk könnyen újabb globális gazdasági nyomássá válhat.