Gazdaság
Atomenergia-pártiak az európaiak
A radikális zöldpártok ideológiavezérelt energiapolitikája egyre inkább kikopik az európai közvéleményből, és a helyét józan megfontolások veszik át. Az elmúlt tíz év folyamatai – éghajlatvédelmi ambíciók növekedése, energiaválság, orosz-ukrán háború – rámutattak, hogy az atomenergia nélkülözhetetlen elemét jelenti a biztonságos, megfizethető és alacsony károsanyag-kibocsátású energiamixnek. A pragmatikus következtetés nemcsak a szakmai szervezetek, de az európai polgárok véleményében is egyre markánsabban megjelenik.
A Századvég Európa Projekt-kutatásának eredményei rámutatnak, hogy az uniós lakosság atomenergiával kapcsolatos megítélése jelentősen megváltozott az elmúlt évtizedben. Míg 2016-ban a véleménnyel rendelkezők 45 százaléka ellenezte és 17 százaléka támogatta a technológiát, az arányok 2026-ra csaknem megfordultak: 15 és 37 százalékra. Tanulságos, hogy az átrendeződés csak részben magyarázható az energiaválság és az orosz-ukrán háború következményeivel, ugyanis a tendencia már korábban elkezdődött.
Noha a vizsgált időszakban valamennyi uniós tagállamban javult az atomenergia megítélése, az országok között továbbra is jelentős különbségek vannak, amelyeket a technológia helyi energiamixben betöltött szerepe és a politikai viták alakulása is befolyásolnak. A legnagyobb – 50 százalékot meghaladó – támogatottság Magyarországon (75 százalék), Csehországban (56 százalék), Bulgáriában (55 százalék) és Franciaországban (51 százalék) mérhető. A nukleáris alapú energiatermelés mind a négy országban legalább egyharmados súllyal jelenik meg a villamosenergia-mixben, és az atomenergia-ellenes mozgalmak egyik országban sem tudtak áttörő eredményeket elérni.
Ezzel szemben a legnagyobb arányban (43 százalék) Ausztriában utasítják el ezt az energiatermelési módot, ahol bár korábban építettek atomerőművet, de azt egy 1978-as népszavazás nyomán soha nem indították be. Ezen túl, az ellenzők aránya csak olyan országokban éri el a 30 százalékot (Ciprus, Málta, Írország, Görögország és Portugália), ahol nem üzemelt nukleáris létesítmény. Sokatmondó azonban, hogy a 2016-os adatfelvétel óta még Ausztriában is csaknem felére csökkent a technológiát elutasítók aránya: 78-ról 43 százalékra.
A társadalmi megítélés átalakulása a „középmezőnyből” több országban politikai változásokat is indukált. Belgium, Hollandia és Svédország például pár éve még ki akarták vezetni a működő erőműveiket, de mostanra új beruházások indítását, vagy a meglévő blokkok üzemidejének meghosszabbítását tervezik. Spanyolország még fenntartja ugyan leszerelési tervét, de az – különösen a 2025-ös nagy áramszünetet követően – egyre ingatagabb lábakon áll. Olaszország évtizedekkel ezelőtt leállította a létesítményeit, de most újak építését tervezi, és Németországban is egyre gyakrabban felvetik a közelmúltban bezárt blokkok újraindításának, vagy újak nyitásának szükségességét.
