Történelmi csúcson az ezüst, de biztos, hogy ez jó nekünk?

Az ezüst már 2025-ben is sorra döntögette a saját rekordjait, és az újév még a 60–70 dolláros tartományban érte, ahonnan két hét leforgása alatt jutott el 90 fölé, azaz nagyjából 30 százalékot ugrott. A nagy kereskedőházak tavaly évvégi előrejelzései 2026-ra 85–95 dollár körüli átlagárat várnak, a 100 dollár körüli értéket sem zárva ki, és a legoptimistább jóslatok 100 dollár feletti csúcsokat is elképzelhetőnek tartanak.

Az ezüst a közelmúltig nem tartozott a túlértékelt nemesfémek közé. Az ezredforduló táján unciánként körülbelül 5 dollárba került, klasszikus ipari fémként tekintettek rá, amelynek ugyan van ékszerpiaca és befektetési felhasználása, de messze nem úgy viselkedik, mint az arany.

Egy nagy zárójelet a 2008-as pénzügyi válság nyitott ebből a szempontból. Akkor a jegybanki pénzáradat és a dollárba vetett bizalom megingása 50 dollár közeli szintre repítette az ezüst árfolyamát, de amikor a sokk lecsengett, az ezüst is magához tért: látványos esés kezdődött, 2016-ra 14 dollár körüli mélyponttal. A Covid-válság berobbanásakor is „csak” 16–24 dollár között mozgott, hiába voltak heves kilengések a pénzpiacokon.

Innen nézve a mostani pálya tényleg drámai: negyedszázad alatt közel a hússzorosára nőtt az ezüst dollárban mért ára, de a növekmény túlnyomó része az utóbbi másfél évre koncentrálódott.

Amit most látunk két körülmény együttes hatása: az egyik tömören a Trump-hatás, a másik az, hogy a 2025-re óriásira nőtt az ipar ezüstigénye, ami globális kínálati hiányt hozott.

Pénzpolitikai oldalon a piac gyakorlatilag készpénznek veszi, hogy az amerikai jegybank, a Fed 2026-ban agresszívebb kamatcsökkentési pályára áll. A legutóbbi, vártnál alacsonyabb inflációs adatok után a befektetők arra számítanak, hogy a reálkamatok tartósan alacsonyak maradnak, miközben a nyugati államok, és különösen az USA államadóssága az egekben van.

Ezt a bizonytalanságot erősíti a Trump-adminisztráció politikája is. A Fehér Ház nyíltan presszionálja a Fedet, vizsgálat indul Jerome Powell ellen, és csökkenti az amerikai jegybank függetlenségbe és a dollárba vetett bizalmat. A befektetők ilyenkor hajlamosak a politikailag kevésbé kiszolgáltatott menedékek felé fordulni: ilyen a fizikai arany és ezüst.

Mindeközben a világgazdaság nem nyugodt vizeken halad. A Közel-Kelet, Irán, Venezuela, Washington szankciós háborúja és a tengeri útvonalak sérülékenysége mind olyan kockázat, amelyekre az ezüst és általában a nemesfémek árfolyama érzékenyen reagál. Vagyis a néhány hetente, vagy akár egy-két naponta megdőlő rekordok geopolitikai stresszmérőként is felfoghatóak.

A másik nagy fordulat az ezüst ipari keresletének robbanásszerű növekedése. A fotovoltaikus szektor, az elektromos járművek, az energiatárolás, az adatközpontok és az AI-hardware mind ezüstre épülő vezető- és érintkezési technológiákat használnak. A Silver Institute adatai alapján az ipari felhasználás évek óta elképesztő mértékben növekszik, a világpiacon pedig immár hatodik éve tart a strukturális hiány, amelyet 2025-re nagyjából 115 millió unciára becsültek.

Tehát a kínálati oldal nem bírja az iramot. Az ezüsttermelés döntő része más fémek – réz, cink, ólom, arany – bányászatának mellékterméke, ezért az árrobbanás ellenére viszonylag nehéz gyorsan felfuttatni a kitermelést. Ez azt jelenti, hogy az árrobbanás jó része valóban az elérhető készletek szűkösségére vezethető vissza, nem puszta spekuláció.

Mindezek mellett említést érdemel az is, hogy a határidős kontraktusok világában kis tőkével is hatalmas ezüstmennyiséget lehet kontrollálni, az ETF-ek és egyéb tőzsdei termékek pedig megkönnyítik, hogy intézményi és lakossági tőke egyszerre ömöljön a piacra.

Az Investing.com elemzése kiemeli, hogy a 2025–26-os ralit short pozíciók kényszerű zárása, londoni készletfeszültségek és időszakos short squeeze-ek is kísérték, ami tovább erősítette azt a narratívát, hogy az ezüstpiac kicsi, könnyen felbillenthető, és néhány nagy szereplő mozgása is extrém kilengéseket okozhat. Ez a kombó – alapvetően szűkös fizikai kínálat és likvid, tőkeáttételes pénzügyi piac – a buborékképződés egyik klasszikus receptje.

Érthető, ha az ezüst ára negyedszázad alatt meghússzorozódott, és most is történelmi csúcson áll, sokakban felvetődik az a kérdés, hogy nem ez-e a tökéletes pillanat „pénzzé tenni a családi ezüstöt”?

A szakértők válasza alapvetően óvatos. Az egyik érv az, hogy a fundamentumok még mindig felfelé mutatnak: a zöld átállás és a technológiai igények nem látszanak megtorpanni, a kínálati oldalon pedig nincsenek gyors, látványos bővülést ígérő projektek. A nagy elemzőházak átlagos 2026-os előrejelzései 90 dollár körüli sávot valószínűsítenek, és egyáltalán nem kizártak a háromjegyű árak.

A másik érv az időzítés pokoli nehézsége. Aki most, pánikhangulatban ad el, könnyen azt nézheti végig, hogy az árfolyam még további 10–20 százalékot emelkedik, mielőtt korrigál. Persze, ugyanilyen eséllyel jöhet egy éles visszahúzódás, ha a Fed körüli vihar elül, a dollár erősödik – bár ez ellentétes lenne a Trump-adminisztráció szándékaival –, vagy, vagy, vagy... Érvekből és lehetőségekből van bőven, a világbékéig terjedően.

Egyébként, ha már „családi ezüstöt” emlegettünk, nem árt felidézni, hogy a generációról generációra öröklődő evőeszközök, dísztárgyak ritkán ütik meg a befektetési minőséget, de ahogy a fentiekből kitűnik, a befektetési ezüsttel is érdemes most különösen körültekintően bánni.

Összességében megállapíthatjuk, hogy az ezüst diadalmenete mögött valójában rossz hírek sorozata áll:

A bámulatos piaci ár azt jelzi, hogy a befektetők jelentős része nem hisz abban, hogy tartósan magas reálkamatokkal, szigorú fiskális fegyelemmel tudná kezelni az előttünk álló évek kihívásait. Ha pedig nem jön enyhülés, azt mindenki meg fogja érezni. A fejlett világban romolhat egyes zöld beruházások megtérülése, az energiaszegény, fejlődő országokban pedig drasztikusan lelassulhat, akadozóvá válhat a modern, napenergiára épülő rendszerek kiépítése.

A globális pénzügyi rendszerben ezzel párhuzamosan erősödnek a buborék- és összeomlás-kockázatok, hiszen egyre nagyobb a kiszámíthatatlanság, és ilyen helyzetben könnyebben előfordulhat, hogy az ezüst ára végül nem lassan lecsorog, hanem hirtelen beszakad.

Szóval, nem minden arany, ami fénylik – és nem is feltétlenül ezüst.