„Ütközési pályán” az EU vezetői?

A jelentés – uniós diplomatákra, tisztviselőkre és törvényhozókra hivatkozva – arra hívja fel a figyelmet, hogy „egyértelmű” rivalizálás alakult ki a felek között, amelyet az egymást átfedő hatáskörök és a brüsszeli hatalmi központok közötti versengés táplál.

„Ki ne szeretne egy jó kis macskaviadal-történetet?” – jegyezte meg tréfásan Kaja Kallas az észt közszolgálati műsorszolgáltatónak, az ERR adott interjúban, majd hozzátette: „a viccet félretéve, valójában jól kijövünk egymással.”

Kallas – Észtország korábbi miniszterelnöke, aki 2024 decemberében vette át az uniós kül- és biztonságpolitikai főképviselői posztot – több szerepkörben is dolgozik az EU-n belül. Ursula von der Leyen irányítása alatt az Európai Bizottság alelnökeként is tevékenykedik, emellett vezeti az uniós külügyminiszterek üléseit, és szorosan együttműködik a tagállamokkal.

Ez a „hibrid” szerepkör régóta átfedéseket – és időnként hatásköri vitákat – eredményez az Európai Bizottság elnökével. A különbségeket politikai hovatartozás is erősíti: von der Leyen a jobbközép Európai Néppárt meghatározó alakja, míg Kallas a liberális Renew Europe képviselője.

Az egyik fő feszültségforrás az volt, hogy von der Leyen hírszerző egységet hozna létre a Bizottságon belül, amely részben átfedné a Kallas vezette Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) feladatait - tudta meg a Politico.

„Szerintem nem szabad ugyanazokat az erőfeszítéseket megismételni Európában” – mondta Kallas. „Ha valami már jól működik egy adott helyen, akkor hagyjuk ott.”

Elismerte, hogy az „intézményi feszültségek” kezdettől jelen vannak, de szerinte ezek inkább hatékonysági kérdések, mintsem személyes rivalizálás. „Európának egységes csapatként kell működnie” – hangsúlyozta, hozzátéve, hogy az állampolgárok nem érzékelik az intézmények közötti különbségeket.

Kallas ugyanakkor kiemelte: „Személyes szinten jól kijövünk egymással.”

Az interjúban reagált Donald Trump amerikai elnök kijelentésére is, aki szerint a NATO „papírtigris”, amiért nem lépett fel a Hormuzi-szoros térségében, ahol iráni aknák, rakéták és drónok fenyegetik a hajózást.

„Tudomásom szerint a NATO-hoz nem érkezett ilyen jellegű kérés, így az az állítás, hogy nem nyújtott segítséget, nem megalapozott” – mondta.

Hozzátette, hogy az ilyen kijelentések a Vlagyimir Putyin és más hasonló szereplők érdekeit szolgálhatják: „Kinek kedvez, ha a szövetségesek között feszültség alakul ki? Pont nekik.”