Von der Leyen újabb árulása?

„Brüsszel ismét megszegi a szavát: rátámadnak a EDF (francia állami energiavállalat – a szerk.) nukleáris projektjére. Az Európai Bizottság, Berlin és Bécs hatására, ismét támadja Franciaország energiapolitikáját”.

A franciák felháborodása érthető: mint arról a Le Monde is beszámolt, Ursula von der Leyen március 10-én, Párizsban még arról beszélt, hogy az EU „stratégiai hibát” követett el azzal, hogy csökkentette az európai, polgári célú nukleáris programba történő beruházásokat.

Az Európai Bizottság elnöke, aki aznap egy olyan párizsi csúcstalálkozón vett részt, amelyet éppen a nukleáris ágazat fellendítésére szerveztek. A találkozón Emmanuel Macron francia köztársasági elnökkel együtt szorgalmazta Von der Leyen a polgári atomenergia jelentős támogatását, amelyet az energiaszuverenitás eszközeként mutattak be.

Ilyen előzmények után a francia közvéleményt hideg zuhanyként érte a keddi hír, miszerint az Európai Bizottság várhatóan vizsgálatot indít a Franciaország által az EDF-nek hat új atomreaktor építésére nyújtott állami támogatás ügyében.

Az indok: aggályok merültek fel azzal kapcsolatban, hogy ez a támogatás megerősítheti az állami tulajdonú közműszolgáltató erőfölényét – idézte a BFMTV hírcsatorna „az ügyben közvetlenül jártas forrásokat”. Az Európai Bizottság, amely az Európai Unió versenyhatóságaként jár el, várhatóan a jövő hónapban indítja meg vizsgálatát – tették hozzá források. Tavaly nyújtott be Párizs kérelmet az EU-hoz, hogy hagyja jóvá az EDF, a francia atomerőművek üzemeltetőjének támogatására irányuló intézkedéseit a hat új reaktor építésére irányuló projektjében.

A megállapodás értelmében az EDF támogatott állami kölcsönben részesülne, amely az építési költségek akár 60 százalékát is fedezné, a megtermelt villamos energiára vonatkozó „különbözeti szerződések” mechanizmusa pedig a visszafizetés biztosítását szolgálná. A létesítmény központi szerepet játszik Franciaország azon tervében, hogy megújítsa elavuló nukleáris flottáját, mintegy 10 gigawattnyi kapacitás hozzáadásával.

A tervek szerint az első reaktor várhatóan 2038-ban áll üzembe, de az elhúzódó európai vizsgálat késleltetheti ezt az ütemtervet. Az európai szabályozó hatóságok állítólag „hosszabb időt szeretnének szánni a projekt megvizsgálására, amely az elmúlt évek egyik legnagyobb közmunkaprojektje lenne Franciaországban”.

Az EDF piaci részesedésének megerősítése torzíthatja a versenyt, és megakadályozhatja az új szereplők piacra lépését – fűzi hozzá a Reuters. A brit hírügynökség, újabb ürügyeket találva, hozzáteszi: „egy mélyreható uniós vizsgálat lehetővé tenné a bizottság számára, hogy szilárd bizonyítékokat gyűjtsön arra az esetre, ha az atomenergiát ellenző osztrák kormány jogi kifogást emelne a megállapodás jóváhagyása ellen, amit egyes uniós tisztviselők valószínűsítenek – mondta az egyik forrás.”

Bécs ugyanis korábban már megtámadta a Magyarország és a volt EU-tag Nagy-Britannia nukleáris projektjeihez nyújtott állami támogatásokat – emlékeztet a Reuters.

A Bvoltaire azonban a legkevésbé sem Bécset látja a háttérben: „Végül is Ursula von der Leyen, aki nem idegen az ellentmondásoktól és az árulástól, egyszerűen Németország szócsövévé válik (ahol miniszter volt)” – véli a lap.

A hazafias orgánum, nem nélkülözve némi, a két ország történetében gyökerező fenntartást, úgy fogalmaz: „Berlin midig is mindent megtett a francia atomipar elpusztításáért és az ágazat koronaékszere, az EDF” meggyengítése vagy akár bedöntése érdekében.

Henri Proglio, az EDF korábbi vezérigazgatója, tavaly a CNews televíziós csatornán tökéletesen világosan elmagyarázta ezt : „Miután a németek felrobbantották saját elektromos rendszerüket, (…) és térdre kényszerítették két szintén saját nemzeti áramszolgáltatójukat (…), elviselhetetlen volt Németország számára, hogy a versenyelőnnyel rendelkező Franciaország ott legyen a szomszédban. Az EDF-et meg kellett semmisíteni!”

Csakhogy Németország éppen Párizstól vásárolja az olcsó elektromos energiát. A megoldás tehát nem egyszerűen a két ország vélt vagy valós ellentéteire vezethető vissza.

Nem elhanyagolható szempont viszont, hogy a nagy energiaigényű német gazdaság a folyékony földgázt (LNG) használja áramtermelésre: ez helyettesíti (jóval drágábban) az orosz vezetékes gázt és biztosítja az ellátásbiztonságot.

Az LNG-importálás folyamatában komoly szerepet játszik a BlackRock Inc., a magyar olvasó előtt sem teljesen ismeretlen amerikai multinacionális befektetési vállalat. A cég 2023 végén, 2024 elején speciális terminálokat (FSRU-kat) hozott létre az LNG importjára és gázzá alakítására az országos hálózat számára, a gáztüzelésű erőművek pedig ezt a forrást használják fel villamosenergia-termelésre.

A BlackRock 2024 végén zárta le a GIP 12,5 milliárd dolláros akvizícióját, amivel a világ egyik legnagyobb infrastruktúra-befektetőjévé vált. A GIP (Global Infrastructure Partners) az egyik vezető globális infrastrukturális befektetési alap, amely jelentős szerepet vállal a fenntartható energiaátállásban. Az alap jelentős érdekeltségekkel rendelkezik

az amerikai LNG-export terminálokban, amelyek a német import több mint 85 százalékát biztosítják.

A BlackRock érdekeltségei tekintetében pedig nem vádolható semlegességgel sem a jelenlegi német kancellár, sem az Európai Bizottság elnöke. A többek között ukrajnai jelenlétéről hírhedt és hazai belpolitikában sem érintetlen vállalatra pedig a legkevésbé sem jellemző, hogy ne hajolna le az „aprópénzért”: márciusban tíz százalékot zuhantak a világ legnagyobb vagyonkezelő cégének részvényei.

Olyannyira nem – jegyezte meg egy korábbi cikkében az Unherd.com –, hogy Friedrich Merz „régóta képviseli a világ leghatalmasabb vállalati és pénzügyi elitjeinek érdekeit, legfőképpen a BlackRock kulcsfontosságú képviselőjeként Németországban 2016 és 2020 között. Ő testesítette meg a cégnél a politika, az üzleti élet és a pénzügyek közötti forgóajtót”.

A Merz kancellári jelöltsége idején keletkezett cikkben ez áll: „ha Merzet megválasztják, Németország lesz az első

ország, amelyet egy korábbi BlackRock-tisztviselő irányít”.

Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke pedig korábban bírálatokkal szembesült a BlackRockhoz fűződő kapcsolatai okán – elsősorban amiatt, hogy a bizottság 2020-ban szerződést kötött a vagyonkezelővel abból a célból, hogy tanulmányozza a környezeti, társadalmi és irányítási (ESG) tényezők integrálását az uniós banki szabályokba. Ez aggodalmakat keltett az esetleges összeférhetetlenséggel és a lobbizási befolyással kapcsolatban.

Nem zárható ki tehát az sem, hogy ellenérdekelt cégek befolyása is közrejátszik a francia nukleáris projekt késleltetésében, s annak megakadályozásában, hogy ezáltal Németország is olcsó energiához jusson. Az adófizetők tárcáját kevéssé terhelő piaci megoldások ugyanis nem képeznek Nyugat-Európában prioritást – legalábbis az elmúlt egy-másfél évtizedben – írja a hirado.hu.