Az EU a kisbefektetőket sem képes megvédeni?

Az eredeti bizottsági koncepció erős fogyasztóvédelmi elemeket tartalmazott: megtiltotta volna a pénzügyi tanácsadóknak, hogy olyan termékeket tukmáljanak az ügyfelekre, amelyek nem szolgálják azok pénzügyi érdekeit, és általános tilalmat vezetett volna be az úgynevezett visszaosztott jutalékokra. A brüsszeli aggodalom lényege az volt, hogy a bankok és közvetítők sokszor azért ajánlanak bizonyos alapokat, mert az eszközkezelőtől plusz jutalékot kapnak, függetlenül a termék valódi teljesítményétől.

A pénzügyi szektor és több tagállam heves lobbizása nyomán azonban a jutaléktilalom még a javaslat hivatalos beterjesztése előtt lekerült a napirendről. A mostani kompromisszum szerint a cégeknek csak azt kell ellenőrizniük, hogy a jutalék „kézzelfogható előnyt” nyújt-e az ügyfélnek, és külön sorban kell feltüntetniük annak árát. A termékek ár-érték arányát pedig nem egységes, nyilvános uniós benchmarkhoz mérik majd, hanem többnyire a versenytársak kínálatához hasonlítják.

Karel Lannoo, a CEPS brüsszeli think tank vezetője „hamis rajtnak” nevezte a megállapodást, és azt mondta, a csomagot vissza kellene vonni. Szerinte a jutalékok fenntartása alapvetően hibás, mert nem biztosít elég átláthatóságot és versenyt ahhoz, hogy a befektetési alapok hosszú távon vonzóak legyenek a lakosság számára. A fogyasztóvédelmi ernyőszervezet, a BEUC szintén csalódottságának adott hangot, úgy értékelve, hogy a jutalékok teljes kivezetése egyszerűbb és hatékonyabb módja lett volna a tisztességes tanácsadásnak.

A tagállami kormányok és a jogalkotók ezzel szemben igyekeznek pozitívumokat hangsúlyozni. A dán gazdasági miniszter, Stephanie Lose szerint a reform „hozzájárul az uniós pénzpiac versenyképességéhez” és egyszerűsíti a szabályozást, míg a vezető európai parlamenti előadó, Stéphanie Yon-Courtin úgy fogalmazott: a tőkepiaci terv „a elméletből a gyakorlatba” lép. Maria Luís Albuquerque pénzügyi szolgáltatásokért felelős biztos azt emelte ki, hogy szerinte „nem az számít, hányféle díjat számolnak fel, hanem az, mennyi marad végül a befektető zsebében” – a kritikusok szerint azonban éppen ez az, amit a mostani, felpuhított kompromisszum továbbra sem garantál egyértelműen.