Így védjük a fagytól rózsáinkat

Vannak olyan rózsafajták, amelyek jól tűrik a hideget, így például a nagy termetű parkrózsák, a folyamatosan virágzó (floribunda és multiflora) rózsabokrok, valamint a futórózsák. A hidegtűrés azonban még az alacsony hőmérséklettel szemben toleráns fajtáknál is csak –10 Celsius-fok fölött érvényes, ennél hidegebb időben minden rózsatípus károsodhat. A rózsákat a fagykár mellett legalább annyira fenyegeti az éjjeli hideg utáni felmelegedésből származó olvadás, ami eltávolíthatja, lemoshatja a felső földréteget a tövekről. Az így felszínre kerülő gyökerek nagyon gyorsan elhalhatnak a hidegben. Szintén problémaforrásnak számítanak a télen élelem után kutató állatok, amelyek a gyökereket kiáshatják, a töveket megrághatják.

Jó hír, hogy az összes eddig említett problémára gyógyírt jelenthet a rózsák betakarása, felkupacolása. Maga a takarás történhet egyszerűen egy kisebb földhalom készítésével, ebben az esetben úgy pakoljunk földet a tövekre, hogy a kupac teteje a szemzés fölött egy jó arasznyival legyen. Hasonló módszer a növény körbekerítése, amelyhez pár karóra és néhány méter műanyag vagy csirkehálóra lesz szükségünk. A karókat szúrjuk le a rózsa köré, majd a hálót tekerjük körbe és rögzítsük a karókon, aztán a belső részt töltsük fel föld és komposzt keverékével vagy avarral, a bükk levelei például kimondottan alkalmasak e célra. A fagyérzékenyebb példányokat az igazán hideg napokon rövid ideig még hatékonyabban védhetjük, ha egy vödröt borítunk rájuk, amelynek a tetejére szél elleni nehezéket teszünk. Ezt a módszert azonban csak vészhelyzetben, egy-két napig alkalmazhatjuk biztonságosan, különben rózsáink az elzárás miatt károsodhatnak. Legkésőbb a tavasz második hónapjában bontsuk le a földkupacot vagy a hálós kerítést, és kézzel, óvatosan tegyük szabaddá a töveket.