Aki rendszeresen a megbeszélt időpont előtt érkezik, arról sokan elsőre azt feltételezik, hogy túlságosan kontrolláló személyiség vagy egyszerűen nem tud lazítani. Egy friss pszichológiai kutatás azonban arra utal, hogy a háttérben gyakran egészen más okok állnak. A kutatók szerint a rendszeres korai érkezés két, egymástól teljesen eltérő személyiségjegyből is fakadhat.
Az egyik leggyakoribb magyarázat a mások iránti figyelmesség. Azok az emberek, akik magas fokú empátiával és együttműködési készséggel rendelkeznek, nem szeretnének másokat várakoztatni, mert tiszteletben tartják mások idejét. Számukra a pontosság – sőt a néhány perccel korábbi érkezés – a megbízhatóság és a tisztelet csendes kifejezése. Nem a kontrollról szól, hanem arról, hogy fontosnak tartják a másik felet, és szeretnék betartani az ígéretüket - írja a familie.de.
A kutatás ugyanakkor egy másik csoportot is azonosított. Vannak, akik nem kedvességből, hanem szorongásból érkeznek mindig túl korán. Ők attól tartanak, hogy egy esetleges késés miatt megbízhatatlannak vagy tiszteletlennek tartják őket, ezért nagy időtartalékot hagynak maguknak. Esetükben a korai érkezés inkább a stressz és a negatív megítéléstől való félelem elleni védekezés, mintsem tudatos udvariasság.
A vizsgálat során 92 egyetemi hallgató személyiségjegyeit elemezték a Big Five személyiségmodell alapján, majd a kutatók úgy mérték az érkezési időpontokat, hogy a résztvevők nem tudták, ez is a vizsgálat része. Így a kutatók természetes viselkedést figyelhettek meg, torzítások nélkül.
A szakemberek szerint érdekes, hogy kívülről nézve mindkét csoport ugyanúgy viselkedik: időben vagy még korábban megjelennek, felkészültnek és megbízhatónak tűnnek. A valódi motiváció azonban gyökeresen eltérhet. Míg az egyik esetben a mások iránti tisztelet és empátia vezérli az embert, a másikban a szorongás és a hibázástól való félelem áll a háttérben.
A kutatók ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy az eredményeket óvatosan kell értelmezni. A vizsgálat viszonylag kis mintán, kizárólag egyetemisták körében zajlott, ezért nem lehet biztosan kijelenteni, hogy a megállapítások minden korosztályra és társadalmi csoportra egyformán érvényesek. A tanulmány inkább érdekes összefüggésekre hívja fel a figyelmet, amelyeket további kutatásoknak kell megerősíteniük.
