A halogatás pszichológiája

A halogatás sok ember számára bűntudattal és önváddal jár. Ahogy Anne-Laure Le Cunff idegtudós a CNBC amerikai gazdasági csatornának elmondta, a feladatok halogatását gyakran lusta vagy fegyelmezetlen magatartással azonosítjuk. Amint nem végezzük el egy feladatot, elkezdjük kritizálni magunkat. Ezek a negatív érzelmek azonban gyakran csak súlyosbítják a problémát, ahelyett, hogy megoldanák, és még nehezebbé teszik, hogy újra produktívak legyünk.

Le Cunff szerint a halogatás nem lehet ok szégyenre. Ő inkább úgy értelmezi a halogatást, mint az agy egyértelmű jelzését, hogy valami nem működik megfelelően. Ahelyett, hogy ezt a jelzést figyelmen kívül hagynánk vagy nyomást gyakorolnánk magunkra, ő azt javasolja, hogy figyeljünk jobban oda. Aki kíváncsisággal reagál ahelyett, hogy önmagát vádolná, jobban megértheti, miért nem sikerül neki egy feladat.

A neurológus három ok alapján elemzi a halogatást

Az okok azonosítása érdekében a neurológus három tesztből álló rendszert fejlesztett ki. Ezzel megvizsgálja, hogy a probléma a „fejből”, a „szívből” vagy a „kézből” ered-e.

• A „fejproblémák” akkor keletkeznek, ha valaki racionálisan nem győződött meg a feladat értelmes voltáról.
• A „szív problémák” az érzelmekhez kapcsolódnak, például amikor egy feladatot unalmasnak vagy kellemetlennek érezünk.
• A „kéz problémák” viszont gyakorlati jellegűek, és akkor keletkeznek, amikor hiányoznak a képességek, eszközök vagy támogatás.

A CNBC beszámolója szerint Le Cunff az okoktól függően különböző eljárásokat javasol. Racionális kétségek esetén segíthet a feladat újbóli meghatározása vagy céljának megkérdőjelezése. Ha hiányzik az érzelmi motiváció, akkor kellemesebbé kell tenni a környezetet, például közös munkával vagy helyszínváltással. Ha túlterheltnek érezzük magunkat, akkor érdemes segítséget kérni és erőforrásokat igényelni. Ha a halogatás megoldható problémának tekintjük, és nem személyes hibának, az is segít jobban leküzdeni.

A halogatás mint komplex döntési logika része

Le Cunff nem egyedül áll azzal az elemzésével, hogy a halogatás viselkedési komplexum, nem pedig személyes hibája. Ahogyan Sahiti Chebolu idegtudós a „Proceedings of the Annual Meeting of the Cognitive Science Society” szakfolyóiratban írja, a halogatás nem csak akkor fordul elő, amikor az emberek a saját szándékaikkal ellentétesen cselekszenek. A tudatos várakozás, a rossz időzítés vagy a racionálisnak tűnő okokból történő halogatás is problémás késedelmekhez vezethet.

A döntő nem a cselekvés erkölcsi oldala, hanem a döntés szerkezete: hogy valaki ragaszkodik-e a tervezett halogatáshoz, újra és újra halogatja-e a dolgot, vagy egyáltalán nem határozza meg a konkrét kezdési időpontot, az mindegyik esetben más-más belső logikát követ. Ennek ellenére ez gyakran ugyanahhoz az eredményhez vezet, nevezetesen időnyomáshoz vagy elmulasztott határidőkhöz. A halogatás így kevésbé személyes hibának tűnik, hanem inkább az emberi döntési logika melléktermékének komplex mindennapi helyzetekben.