A fogyasztószer, ami rák ellen is hatásos? Itt a vita

A kérdés elsőre túl jól hangzik. A tudomány viszont, tegyük hozzá gyorsan, szerencsére nem így működik. Inkább úgy, hogy az első ígéretes jelek után óvatosan számol, vitatkozik, majd még több adatot kér. És most épp ebben a fázisban vagyunk.

Miért pont a GLP-1 és mi köze ennek a rákhoz?

A GLP-1 receptor agonisták (ilyen a szemaglutid vagy a liraglutid) eredetileg 2-es típusú diabéteszre kifejlesztett gyógyszerek, aztán „mellékhatásként” elképesztően hatékony testsúlycsökkentők is lettek. A nagy dózisú szemaglutidnál a klinikai vizsgálatokban ~15% körüli testsúlycsökkenést is mértek, méghozzá tartósan.

És itt kapcsolódik be a rák-szál, az elhízás nem csak esztétikai kérdés, hanem gyulladásos, hormonális és anyagcsere-állapot, ami több daganattípus kockázatát emeli. Ha egy gyógyszer érdemben csökkenti a testzsírt, az inzulinszintet, a krónikus gyulladást, akkor logikus, hogy felmerül bennünk, hogy ebből lehet onkológiai „melléknyereség” is.

Mit mutatnak az emberi vizsgálatok adatai?

A legerősebb (és legolvasottabb) eredmények most óriási adatbázisok feldolgozásából érkeznek, nem azért, mert ez a „tökéletes” kutatás, hanem mert ekkora tömegnél már mintázatok rajzolódhatnak ki.

Több mint 1,6 millió beteg, látványos különbségek inzulinhoz képest

Egy JAMA Network Open-ban megjelent, nagy amerikai kohorsz vizsgálatban több mint 1,6 millió 2-es típusú cukorbeteg adatait elemezték. Azt mérték, hogy a GLP-1 kezelést kapók az inzulinnal kezelt csoporthoz képest 13 elhízással összefüggő daganattípusból 10-nél alacsonyabb kockázatot mutattak (például vastagbél-, máj-, hasnyálmirigy-, endometrium-, petefészek- és nyelőcsődaganatnál is).

Fontos csavar a történetben, hogy a metforminhoz képest viszont nem volt ugyanez a „mindenre kiterjedő” előny, ami azt jelzi, hogy nem egy egyszerű csodahatásról, hanem bonyolult összehasonlításokról beszélhetünk.

Túlsúly/elhízás esetén összességében kevesebb a rosszindulatú elváltozás, de nem mindenhol egyforma

Egy 2025-ös, PubMed-en is elérhető retrospektív kohorsz vizsgálatának eredményeképpen megállapítható, hogy túlsúlyos/elhízott embereknél a GLP-1-ek szedése alacsonyabb összesített daganatkockázattal járt együtt, különösen például endometrium és petefészek esetén, ugyanakkor felvetették, hogy veseráknál akár emelkedés is látszódhat, amit hosszabb követésnek kell tisztáznia.

Vastagbélrák, friss összehasonlításban akár az aszpirinnél is jobb jel

2026 januárjában olyan eredményekről írtak, amelyek szerint a GLP-1-et szedők ~36%-kal alacsonyabb eséllyel kaptak vastagbélrák diagnózist, mint az aszpirint szedők, és a magasabb rizikójú csoportokban ez közel ~42% is lehetett. (Ez nem azt jelenti, hogy holnaptól GLP-1-et írunk fel „aszpirin helyett”, hanem azt, hogy van mit vizsgálni.)

Akkor ez most rákmegelőző gyógyszer?

Nem. És ezt érdemes vastagon aláhúzni.

A fenti eredmények döntő része megfigyelésen alapult, óriási adatmennyiségen alapuló vizsgálat, de nem randomizált, nem „okozatot” bizonyító kísérlet. Ilyenkor mindig benne van, hogy a GLP-1-et kapó emberek:

• más orvosi követést kapnak,
• más életmódba kezdenek,
• más alapbetegségekkel indulnak,
• vagy egyszerűen tovább élnek, így máshogy „látszanak” a statisztikában.

Ezt a szakirodalom folyamatosan hangsúlyozza, ígéretes jelek vannak, de túl korai végleges következtetést levonni a mostani eredményekből.

És a kockázatok? Mert ilyen gyógyszer nincs „mellékhatás nélkül”

A GLP-1-ekről évek óta kering egy régi félelem, ez pedig pajzsmirigy-daganat kialakulásának esélye.

Az FDA címkézésében (például Wegovy, Ozempic) ma is ott van a figyelmeztetés a pajzsmirigy C-sejtes tumorokra, mert állatkísérletekben előjött a jelenség, de a humán relevancia nem teljesen tisztázott. Bizonyos esetekben (pl. medulláris pajzsmirigyrák családi előzménye) kontraindikáció is lehet.

Ugyanakkor nagy populációs adatokban a pajzsmirigyrák-rizikó nem mindig mutat egyértelmű emelkedést. Például egy 2024-es BMJ-tanulmány szerint nem látszott „jelentős növekedés” a vizsgált követési ideje alatt.

És van még egy fontos ellenvetés is. Egy dán, hosszabb távú adatokat elemző kutatás kismértékű emelkedést jelzett a tartós GLP-1 használóknál, amit a szerzők részben „túlélési előnnyel” is magyarázhatónak tartottak, ez is azt mutatja, hogy a kép nem fekete-fehér.

Ha mégis van előnyös hatása, mi lehet a magyarázata?

A legvalószínűbb forgatókönyv prózai, ez a fogyás maga.

Kevesebb zsír → kevesebb krónikus gyulladás → kedvezőbb hormonális/anyagcsere környezet. Ez különösen igaz lehet az úgynevezett elhízással összefüggő daganatokra (endometrium, máj, vastagbél stb.).

De a kutatók azt sem zárják ki, hogy a GLP-1-eknek lehetnek közvetlenebb biológiai hatásaik is (például bizonyos sejtes jelátviteli útvonalakra), csak ezt jelenleg még óvatosan kezelik, mert az emberi bizonyítékok ebben a részben nem véglegesek.

Itt jön az a pont, ahol érdemes egy pillanatra megállni. A GLP-1 gyógyszerekről szóló hírek könnyen úgy hatnak, mintha már most kész lenne a végső értékelés, vagy „csodaszerek”, vagy „túl vannak hype-olva”. A valóság, ahogy az egészségügyben szinte mindig, a kettő között van.
A friss adatok tényleg izgalmasak, de fontos megérteni, milyen típusú vizsgálatokból származnak, mire elég erősek, és mire nem. Mert a legtöbb olvasói kérdés nem is az, hogy működik-e a fogyás, hanem hogy: „akkor most rák ellen is jó lehet?”, „kinek éri meg?”, és „mi a kockázat?” Összeszedtük a leggyakoribb kérdéseket és a legfontosabb, rövid válaszokat, pánik és túlzások nélkül.

K: A GLP-1 gyógyszerek (Ozempic, Wegovy) tényleg csökkenthetik a rákkockázatot?
V: Néhány nagy megfigyeléses vizsgálat szerint bizonyos, elhízással összefüggő daganatoknál alacsonyabb kockázat látszik, de ez még nem bizonyít ok-okozati kapcsolatot.

K: Akkor ez rákmegelőző gyógyszernek számít?
V: Nem. Jelenleg ezek a gyógyszerek diabéteszre és elhízás kezelésére vannak alkalmazva, a rák-kapcsolat kutatási fázisban van.

K: Miért lenne hatásuk a daganatokra, ha alapvetően fogyasztanak?
V: Az elhízás több ráktípusnál növeli a kockázatot (gyulladásos és hormonális mechanizmusokon keresztül). A fogyás és az anyagcsere-javulás ezért logikusan csökkentheti a rizikót.

K: Milyen daganatoknál merült fel leginkább a kockázatcsökkenés?
V: A legtöbb vizsgálat elhízással összefüggő daganatokat emel ki, például vastagbél-, máj-, hasnyálmirigy-, endometrium-, nyelőcső és egyes nőgyógyászati daganatokat.

K: Miért mondják a szakértők, hogy „óvatosan” kell kezelni ezeket az eredményeket?
V: Mert sok adat megfigyeléses jellegű, és benne lehet, hogy a GLP-1-et szedő csoport más egészségügyi ellátást, szűrést vagy életmódváltást kapott.

K: Lehetnek daganatos kockázatok is a GLP-1 gyógyszereknél?
V: Van hivatalos figyelmeztetés a pajzsmirigy C-sejtes tumorok kapcsán (főleg állatkísérletes jel alapján), ezért bizonyos kórtörténet esetén nem ajánlott. A humán adatok összképe még vitatott.

K: Ha valaki fogyni akar, érdemes csak ezért GLP-1-et kérnie?
V: Ezt mindig orvossal kell mérlegelni. A gyógyszerek hatékonyak lehetnek, de mellékhatásokkal és ellenjavallatokkal járhatnak.

K: Mit tehet az, aki a rákkockázatát szeretné csökkenteni?
V: Az alapok számítanak a legtöbbet: testsúly rendezése, rendszeres mozgás, dohányzás kerülése, alkohol mérséklése, és a szűrések betartása.

K: Mi a legfontosabb üzenet most?
V: Az, hogy izgalmas jelek vannak, de még nem biztos, hogy a GLP-1-ek „rákellenes” gyógyszerek. A következő évek kutatásai dönthetik el, mekkora a valódi hatás.

Lehet, hogy az Ozempic–Wegovy története nemcsak egy csodasztori, hanem a modern megelőzés egyik legnagyobb kísérlete is, mi történik, ha az elhízást tényleg hatékonyan kezeljük, nem hónapokra, hanem évekre?

A válasz még nincs kőbe vésve. De a kérdés már elég erős ahhoz, hogy a világ egyik legolvasottabb egészségügyi témája legyen.

Megjegyzés: a cikk tájékoztató jellegű, nem helyettesíti az orvosi konzultációt. Gyógyszerszedésről és kockázatokról mindig szakorvossal érdemes dönteni.