Alvásparalízis során az érintett már teljesen tudatában van a környezetének, megmozdulni vagy megszólalni azonban képtelen. Bár a jelenséget gyakran kísérik ijesztő hallucinációk – például idegen jelenlét érzékelése vagy mellkasi nyomás –, az állapot teljesen veszélytelen. Szakértők szerint az alváshiány és a stressz a legfőbb kiváltó ok, de apró trükkökkel és megfelelő alváshigiéniával könnyen kezelhető a probléma.
Ez az állapot az agyi ébredés és az izomtónus visszatérése közötti időbeli eltolódás miatt alakul ki – nyilatkozta Szofija Cserkaszova szomnológus (alvásszakértő) a Gazeta.ru hírportálnak.
A REM-alvásfázis során a legtöbb izom mozgása átmenetileg gátolt. Ez a természetes védelmi mechanizmus akadályozza meg, hogy fizikailag is lekövessük és utánozzuk az álmainkban végzett mozdulatokat. Előfordul azonban, hogy a tudatunk hamarabb visszatér, mint ahogy ez az izombénulás véget érne: ilyenkor az érintett pontosan tudja, hol van, érzékeli a valóságot, de továbbra is képtelen megmozdulni.
Ebben a köztes állapotban rendkívül ijesztő, zavaró érzések léphetnek fel. Az agy ugyanis még részben megőrzi az álom elemeit, és rávetítheti azokat a fizikai valóságra. Emiatt sokan valamilyen idegen jelenlétet éreznek a szobában, nyomást tapasztalnak a mellkasukon, vagy megmagyarázhatatlan hangokat hallanak. A szakértő hangsúlyozza: az intenzív, sokszor bénító ijedtség ellenére maga az alvásparalízis nem jelent fizikai veszélyt az emberre.
A jelenség kialakulásának valószínűségét jelentősen növeli a krónikus alváshiány, a felborult, labilis napirend, az erős érzelmi stressz, az időeltolódás (jetlag), de még az is, ha valaki rendszeresen a hátán feküdve alszik. A szomnológus szerint egy-egy elszigetelt epizód sokkal inkább az idegrendszer extrém kimerültségére, mintsem valamilyen súlyos neurológiai betegségre utal.
A test feletti uralom gyors visszanyerése érdekében az orvos azt tanácsolja: eszméléskor semmiképp se próbáljunk meg hirtelen felugrani vagy erőlködni. Hasznosabb, ha nyugodtan figyeljük a saját légzésünket, és tudatosan megpróbálunk megmozdítani egy apró izomcsoportot – például csak az egyik ujjunkat, a lábujjunkat, a nyelvünket vagy a szemünket.
A megelőzés érdekében elengedhetetlen a következetes alvási rutin fenntartása, a lefekvés előtti képernyőidő csökkentése, valamint a megfelelő stresszkezelési technikák elsajátítása – írta a Gismeteo.
