Mit jelez, ha kihagy a memória?

Megkülönböztetünk rövid, és hosszútávú memóriát, attól függően, hogy az információt mennyi ideig szükséges megjegyezni. A tanulás során az új ismeretek korábbi élményekkel való összevetése a munkamemóriában zajlik.

Egészséges körülmények között is számos testi-lelki tényező hat a memóriánkra (fáradtság, érdeklődés, lehangoltság stb.), de legnagyobb hatást az életkorral összefüggő változások jelentik. A gyermekekre, fiatalokra a gyors tanulási képesség, a tanultak gyors felidézésének képessége jellemző, idősebb életkorban viszont egyes memóriafunkciók (pl. a tanulás sebessége) csökken, de a tudás gyarapszik az élettapasztalatoknak köszönhetően. Az egészséges idősödés során a memória tehát nem romlik, hanem minőségében alakul át.

A memória zavarai az emlékezés három alapvető területén jelentkezhetnek:

- információ megjegyzése;

- információ megtartása (emlék);

- információ felidézése (emlékezés).

A memóriazavar hátterében leggyakrabban az alábbi állapotok, tünetegyüttesek állhatnak: korfüggő feledékenység; enyhe kognitív zavar; demencia (szellemi hanyatlás).

A korfüggő memóriazavar az emlékezőképesség romlásának egyik legenyhébb formája: az egészséges idősödés és a kóros állapotok között helyezkedik el. Általában negyven éves kor körül kezdődik, és egyetlen tünete a feledékenység, főleg a nevek felejtése, ami az érintetten kívül másoknak fel sem tűnik. A meglévő ismeretek idős korra történő maximum 15%-os memóriavesztését nevezzük így. A normál, életkorral járó memóriavesztés többnyire ártalmatlan jelenség, fontos elkülöníteni a valódi szellemi hanyatlástól.

Az enyhe kognitív zavar nem önálló betegség, hanem egy tünetegyüttes. Tünetei a mindennapi életvitelben nem okoznak nagyobb nehézséget, de az Alzheimer-kór figyelmeztető jelei lehetnek (az esetek 10-12%-ában) vagy akár krónikus magasvérnyomás-betegség szövődményeként is kialakulhat.

Felismerése azért rendkívül fontos, mert a súlyosabb állapotok megelőzése ebben a stádiumban megkezdett kezeléssel még eredményesebb lehet.

Tünetei között szerepel a feledékenység; a figyelem, a koncentráció csökkenése; a beszéd, a gondolkodás romlása (pl. bizonyos szavak felidézésének nehézsége); a bonyolult feladatok megoldásának nehézsége.

A demencia (szellemi hanyatlás) egy olyan tünetegyüttes, ami az értelmi képességek összetett károsodását, hanyatlását jelenti. A demenciában az emlékezetzavar mellett számos egyéb tünet jelzi a gondolkodás, a beszéd, a mozgás képességének romlását.

A demencia tünetei kezdetben kismértékű, később súlyosbodó feledékenység; a tanulás, a számolás képességének elvesztése; az aktuális dolgokra vonatkozó ismeretanyag csökkenése (a régi dolgokra való visszaemlékezés képessége sokáig megmaradhat); a figyelem, a koncentráció romlása; az összetett feladatok (pl.: főzés, vásárlás, öltözködés) végrehajtásának nehézsége; érzelmek fokozatos elhalványulása (helyette érdektelenség); depresszióra való hajlam erősödése; súlyos esetben az önálló életvitel képességének elvesztése (a betegek nem emlékeznek saját adataikra, családtagjaikra, nincsenek tisztában a dátumokkal stb.); téveszmék, hallucinációk megjelenése; nyugtalanság (járkálás, túlzott beszédkésztetés, esetleg agresszivitás).

A demencia napjainkban globális közegészségügyi probléma, az elöregedő népesség miatt folyamatosan nő a betegek száma. A demencia 65 éves korban kb. 1%, az ennél idősebb emberek között kb. 10%-ban fordul elő.

Ha a memóriazavara nyugtalanító méreteket ölt, különösen ha figyelemzavarral is társul, akkor kérjen segítséget háziorvosától, aki szükség esetén gondoskodni fog a szakrendelésre történő beutalásról.

A memóriazavarhoz vezető demencia hátterében az alábbi kórállapotok állnak a leggyakrabban:

• Alzheimer-kór (a demencia leggyakoribb oka);
• agyi érbetegséggel összefüggő, vaszkuláris demencia (összefüggésben áll a metabolikus szindrómát alkotó állapotokkal, dohányzással, alkoholbetegséggel);
• egyéb eredetű demenciák (pl.: Parkinson-kór, koponyasérüléseket követő állapotok, agynyomásfokozódást okozó betegségek, elhúzódó agyi oxigénhiányos állapot, droghasználat);

A memóriazavarok kezelése

A memóriazavarok időben történő felismerése rendkívül fontos, mert a korai diagnózis felállításával és a kezelés mielőbbi elkezdésével megelőzhető az állapot rosszabbodása. A kezelés – a háttérben álló betegségek sokfélesége miatt – szerteágazó, összetett beavatkozást igényel. A hosszú távú terápiát a neurológus vagy pszichiáter iránymutatásai alapján többnyire a háziorvos végzi.