A memória-, vagyis az emlékezés képességének zavara rendkívül gyakori panasz. Az emlékezőképesség egyénenként eltérő, sőt egy adott személy esetében is széles határok között változhat, ezért a memóriával kapcsolatos panasz nem minden esetben jelent kóros állapotot, de vezető tünete lehet egyes központi idegrendszeri betegségeknek.
Megkülönböztetünk rövid, és hosszútávú memóriát, attól függően, hogy az információt mennyi ideig szükséges megjegyezni. A tanulás során az új ismeretek korábbi élményekkel való összevetése a munkamemóriában zajlik.
Egészséges körülmények között is számos testi-lelki tényező hat a memóriánkra (fáradtság, érdeklődés, lehangoltság stb.), de legnagyobb hatást az életkorral összefüggő változások jelentik. A gyermekekre, fiatalokra a gyors tanulási képesség, a tanultak gyors felidézésének képessége jellemző, idősebb életkorban viszont egyes memóriafunkciók (pl. a tanulás sebessége) csökken, de a tudás gyarapszik az élettapasztalatoknak köszönhetően. Az egészséges idősödés során a memória tehát nem romlik, hanem minőségében alakul át.
A memória zavarai az emlékezés három alapvető területén jelentkezhetnek:
- információ megjegyzése;
- információ megtartása (emlék);
- információ felidézése (emlékezés).
A memóriazavar hátterében leggyakrabban az alábbi állapotok, tünetegyüttesek állhatnak: korfüggő feledékenység; enyhe kognitív zavar; demencia (szellemi hanyatlás).
A korfüggő memóriazavar az emlékezőképesség romlásának egyik legenyhébb formája: az egészséges idősödés és a kóros állapotok között helyezkedik el. Általában negyven éves kor körül kezdődik, és egyetlen tünete a feledékenység, főleg a nevek felejtése, ami az érintetten kívül másoknak fel sem tűnik. A meglévő ismeretek idős korra történő maximum 15%-os memóriavesztését nevezzük így. A normál, életkorral járó memóriavesztés többnyire ártalmatlan jelenség, fontos elkülöníteni a valódi szellemi hanyatlástól.
Az enyhe kognitív zavar nem önálló betegség, hanem egy tünetegyüttes. Tünetei a mindennapi életvitelben nem okoznak nagyobb nehézséget, de az Alzheimer-kór figyelmeztető jelei lehetnek (az esetek 10-12%-ában) vagy akár krónikus magasvérnyomás-betegség szövődményeként is kialakulhat.
Felismerése azért rendkívül fontos, mert a súlyosabb állapotok megelőzése ebben a stádiumban megkezdett kezeléssel még eredményesebb lehet.
Tünetei között szerepel a feledékenység; a figyelem, a koncentráció csökkenése; a beszéd, a gondolkodás romlása (pl. bizonyos szavak felidézésének nehézsége); a bonyolult feladatok megoldásának nehézsége.
A demencia (szellemi hanyatlás) egy olyan tünetegyüttes, ami az értelmi képességek összetett károsodását, hanyatlását jelenti. A demenciában az emlékezetzavar mellett számos egyéb tünet jelzi a gondolkodás, a beszéd, a mozgás képességének romlását.
A demencia tünetei kezdetben kismértékű, később súlyosbodó feledékenység; a tanulás, a számolás képességének elvesztése; az aktuális dolgokra vonatkozó ismeretanyag csökkenése (a régi dolgokra való visszaemlékezés képessége sokáig megmaradhat); a figyelem, a koncentráció romlása; az összetett feladatok (pl.: főzés, vásárlás, öltözködés) végrehajtásának nehézsége; érzelmek fokozatos elhalványulása (helyette érdektelenség); depresszióra való hajlam erősödése; súlyos esetben az önálló életvitel képességének elvesztése (a betegek nem emlékeznek saját adataikra, családtagjaikra, nincsenek tisztában a dátumokkal stb.); téveszmék, hallucinációk megjelenése; nyugtalanság (járkálás, túlzott beszédkésztetés, esetleg agresszivitás).
A demencia napjainkban globális közegészségügyi probléma, az elöregedő népesség miatt folyamatosan nő a betegek száma. A demencia 65 éves korban kb. 1%, az ennél idősebb emberek között kb. 10%-ban fordul elő.
Ha a memóriazavara nyugtalanító méreteket ölt, különösen ha figyelemzavarral is társul, akkor kérjen segítséget háziorvosától, aki szükség esetén gondoskodni fog a szakrendelésre történő beutalásról.
A memóriazavarhoz vezető demencia hátterében az alábbi kórállapotok állnak a leggyakrabban:
- Alzheimer-kór (a demencia leggyakoribb oka);
- agyi érbetegséggel összefüggő, vaszkuláris demencia (összefüggésben áll a metabolikus szindrómát alkotó állapotokkal, dohányzással, alkoholbetegséggel);
- egyéb eredetű demenciák (pl.: Parkinson-kór, koponyasérüléseket követő állapotok, agynyomásfokozódást okozó betegségek, elhúzódó agyi oxigénhiányos állapot, droghasználat);
A memóriazavarok kezelése
A memóriazavarok időben történő felismerése rendkívül fontos, mert a korai diagnózis felállításával és a kezelés mielőbbi elkezdésével megelőzhető az állapot rosszabbodása. A kezelés – a háttérben álló betegségek sokfélesége miatt – szerteágazó, összetett beavatkozást igényel. A hosszú távú terápiát a neurológus vagy pszichiáter iránymutatásai alapján többnyire a háziorvos végzi.
