Tudomány

Hasonlóságok lehetnek macskák és az emberek rákos megbetegedései között?

A tudósok első alkalommal térképezték fel nagyszabásúan a macskák rákgenetikáját

A kulcsfontosságú mutációk – amilyenek például az emlőrák okozta változások – mindkét fajnál előfordulnak, és egyes emberi rákellenes gyógyszerek macskáknál is működhetnek. Mivel a háziállatok osztoznak a környezetünkben, ezek a hasonlóságok feltárhatják a rák közös okait is. A kutatás új kezelésekhez vezethet, amelyek mind az állatok, mind az emberek számára előnyösek.

Hasonlóságok lehetnek macskák és az emberek rákos megbetegedései között?
Képünk illusztráció
Fotó: Biosphoto via AFP/Robin Fourre

A macskáknál végzett első nagyszabású, többféle ráktípust vizsgáló elemzés olyan genetikai változásokat tárt fel, amelyek segíthetnek új kezelések kidolgozásában mind az állatok, mind az emberek esetében.

A kutatók közel 500 házimacska daganatait vizsgálták öt országban. A munkában a Wellcome Sanger Intézet, a kanadai Ontario Állatorvosi Egyetem és a Berni Egyetem tudósai, valamint más munkatársak vettek részt. Ezen minták tanulmányozásával a csapat azonosította a macskáknál a rákot okozó kulcsfontosságú genetikai elváltozásokat, és megállapította, hogy ezek közül sok nagyon hasonlít az emberi rákos megbetegedésekben megfigyeltekhez.

A macskák gyakran ugyanabban az életkörülményben élnek, mint gazdáik, ami azt jelenti, hogy hasonló rákkockázati tényezőknek lehetnek kitéve. Az eredetileg állatorvosi diagnosztikára gyűjtött szövetminták DNS-szekvenálását alkalmazó tanulmány kimutatta, hogy a macskarákban megfigyelhető számos genetikai minta tükrözi az emberekben található mintákat. Egy figyelemre méltó példa a macska emlőrákja és az emberi emlőrák közötti hasonlóság.

Az eredmények arra utalnak, hogy a rákban szerepet játszó többszörös genetikai útvonalakat tovább lehetne vizsgálni genomikai és klinikai vizsgálatok segítségével. Ez végül olyan kezelésekhez vezethet, amelyek ugyanazokat a mutációkat célozzák meg mind a macskákban, mind az emberekben.

Az emlőrák, egy agresszív és gyakori macskáknál előforduló rákfajta, szolgáltatta a legtisztább eredményeket. A kutatók hét, a daganatok kialakulásával összefüggésben álló hajtógént azonosítottak. A leggyakoribb az FBXW7 volt, amely a vizsgált daganatok több mint 50 százalékában megváltozott. Embereknél az FBXW7 mutációi emlőrákban rosszabb kimenetellel járnak, ami hasonló mintázatot tükröz a macskáknál.

A tanulmány azt is megállapította, hogy bizonyos kemoterápiás gyógyszerek hatékonyabbak voltak az FBXW7 mutációkat hordozó tumormintákban. Bár ezek az eredmények laboratóriumban tenyésztett szövetekből származnak, és további vizsgálatokat igényelnek, egy lehetséges kezelési stratégiára utalnak mind a macska emlőrákja, mind az emberi emlőrák esetében.

Egy másik fontos gén, a PIK3CA, a macska emlődaganatok 47 százalékában volt jelen. Ugyanez a mutáció jól ismert az emberi emlőrákban is, és már célzottan is alkalmazzák specifikus gyógyszerekkel, az úgynevezett PI3K-gátlókkal.

Az emlőrákon túl a kutatók hasonlóságokat azonosítottak az emberi rákos megbetegedésekben megfigyelhető mutációkkal a vért, a csontokat, a tüdőt, a bőrt, a gyomor-bélrendszert és a központi idegrendszert érintő daganatokban is. Ezek a közös genetikai jellemzők rávilágítanak a rák fajok közötti tanulmányozásának lehetőségére, és olyan terápiák kifejlesztésére, amelyek mindkét fél számára előnyösek.

Az egyik ígéretes koncepció, amely ebből a munkából született, az „Egyetlen Gyógyszer” megközelítés. Ez a stratégia ösztönzi az emberi és az állatorvoslás közötti együttműködést, lehetővé téve, hogy az egyik területen elért felfedezések tájékoztassák a másikat. Az embereknél hatékonynak bizonyuló kezeléseket macskákon is tesztelni lehetne, az állatorvosi vizsgálatokból származó információk pedig segíthetnének az emberi klinikai kutatások irányításában.

Bailey Francis, a Wellcome Sanger Intézet társszerzője elmondta: „A különböző fajok rákgenomikájának összehasonlításával jobban megérthetjük a rákot okozó tényezőket. Az egyik fő megállapításunk az volt, hogy a macskák rákos megbetegedéseiben bekövetkező genetikai változások hasonlóak az embereknél és kutyáknál megfigyeltekhez. Ez segítheti az állatorvosi szakembereket, valamint azokat, akik az embereknél jelentkező rákot tanulmányozzák, megmutatva, hogy amikor a tudás és az adatok áramlanak a különböző tudományágak között, mindannyian profitálhatunk belőle.”

Dr. Louise Van Der Weyden, a Wellcome Sanger Intézet vezető szerzője elmondta: „Ez az egyik legnagyobb fejlesztés a macskaonkológiában, és azt jelenti, hogy a házimacska-daganatok genetikája már nem egy „fekete doboz”. Most megtehetjük a következő lépéseket a precíziós macskaonkológia felé, hogy utolérjük a rákos kutyák, és végül egy napon az emberek számára elérhető diagnosztikai és terápiás lehetőségeket” – olvasható a ScienceDaily oldalán.

Kapcsolódó írásaink