Egy új tanulmány szerint a tavaszi fáradtság csak mítosz

Egy online felmérés segítségével a kutatók 2024 áprilisától egy éven át hathetente gyűjtötték a résztvevők alvási és fáradtsági adatait. A 418 megkérdezett közül 47 százalék, vagyis csaknem a fele állította, hogy őt is érinti a tavaszi fáradtság. Az év folyamán végzett egyéni kérdőívek azonban nem támasztották alá ezt: sem a fokozott kimerültségre, sem a megnövekedett nappali álmosságra, sem az alvás minőségének romlására nem utaltak ebben az évszakban. „Ennek meg kellett volna jelennie a felmérés adatainak kiértékelésében” – mondta Christine Blume, a bázeli egyetem kutatásvezetője a Német Sajtóügynökségnek adott interjúban, számol be a focus.de.

Blume és Albrecht Vorster, a Berni Inselspital alváskutatója a Journal of Sleep Research című folyóiratban azt írják, hogy az általánosan elterjedt jelenség a német nyelvterületen csak mítosz. Ez éppen azért olyan erős, mert a tavaszi fáradtság kifejezés annyira meghonosodott. Ez gyakorlatilag egyfajta önbeteljesítő jóslat.

A tanulmány ötlete Blume pszichológusnak, a Kronobiológiai Központ kutatójának jutott eszébe, mert a tél vége után rendszeresen felkeresték újságírók, hogy magyarázza el a tavaszi fáradtság jelenségét. „Számos hipotézis létezik a jelenség magyarázatára” – mondja Blume. „De soha senki nem ellenőrizte, hogy egyáltalán létezik-e.”

Nincs jele fokozott kimerültségnek vagy nappali álmosságnak

A tavaszi fáradtság magyarázataként néha azt hozza fel, hogy a hőmérséklet emelkedésével a vérerek kitágulnak, és a vérnyomás csökken. A testnek ehhez először hozzá kell szoknia. Emellett gyakran hivatkoznak a hormonokra – például a „éjszakai hormon”, a melatonin túlzott mennyiségére a tél vége után.

„Kronobiológiai szempontból ez teljesen valószínűtlen” – mondja Blume szakértő. A melatonin 24 órás ritmusban termelődik és bomlik le. „Nincs olyan, hogy a tél végén melatonin-többlet keletkezik, ami fáradttá tesz minket, és amit először le kell bontani.”

„Nem találtunk empirikus bizonyítékot a jelenségre”
„Tavasszal a napok gyorsan hosszabbodnak” – mondja Blume. „Ha a tavaszi fáradtság valódi biológiai jelenség lenne, akkor éppen ebben az átmeneti időszakban kellene megmutatkoznia, például azért, mert a testnek alkalmazkodnia kell.” Az adatokban azonban a napok hosszának változásának sebessége nem játszott szerepet a résztvevők fáradtságában. „Nem találtunk empirikus bizonyítékot a jelenségre.”

De akkor honnan származik a tavaszi fáradtságba vetett hit? Egy gyanú: már maga a mítosz elterjedése is fogékonnyá teheti az embereket egy ilyen észlelésre – éppen azért, mert a kifejezés annyira bevett. A pszichológusok ezt labeling-effektusnak nevezik: az embereknek például jobban ízlik a bor, ha azt mondják nekik, hogy különösen drága volt.

„Ez az elvárásainkkal kapcsolatos” – magyarázza a kutató. „Ha arra számítok, hogy tavasszal fáradt leszek, az megváltoztatja az ilyen „tünetek” értelmezését is.” Az orvosok nocebo-effektusról beszélnek – vagyis a negatív elvárások megerősítéséről. Hasonlóan a placebo-effektushoz, amelynél a pozitív elvárások alakítják az érzékelést.

Külföldön ez a jelenség ismeretlen

Egy másik pszichológiai magyarázat az úgynevezett kognitív disszonancia-csökkentés lenne: ez szerint a sötét, hideg évszak végén növekszik az igény, hogy kihasználjuk a melegebb hőmérsékletet és a jobb időt – futáshoz, kirándulásokhoz, találkozókhoz. Ha azonban a szükséges energiaszint nem emelkedik, a tavaszi fáradtság megnyugtató magyarázatot kínál – különösen, ha mások is megerősítik ezt a környezetében.

Ha a tavaszi fáradtság kifejezés meghatározó a jelenségre nézve, akkor az aligha lehet ismert a német nyelvterületen kívül. Blume ezt megerősíti: „Ha más országokból származó kollégáimnak mesélek erről, meglepődnek.”

Az angol nyelvű világban viszont a „spring fever” kifejezés használatos. Ez a „tavaszi láz” azonban nem fáradtsággal és kimerültséggel társul, hanem fokozott vitalitással és energiával.