Egészség

Mit lehet tudni a magyar kutatók által fejlesztett rákgyógyszerről?

Az eddigi eredmények biztatók

Egy nemrég megjelent tanulmányban egy sikeres gyógyszerkísérletről számoltak be magyar kutatók. A rákellenes készítményt egyelőre egereken próbálták ki, az eddigi eredmények pedig nagyon biztatók.

Mit lehet tudni a magyar kutatók által fejlesztett rákgyógyszerről?
Egy örökletes emlőkarcinóma modellben egyedülálló módon teljes gyógyulást idézett elő (képünk illusztráció)
Fotó: Science Photo Library via AFP/SPD/Samunella

A magyar kutatók fejlesztése új korszakot nyithat a tumorellenes terápiák terén. A HUN-REN Természettudományi Kutatóközpont (TTK) és az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) közös fejlesztése, a LipyDau (liposzómás pyrrolino-daunorubicin) névre keresztelt készítményhez egy nagyon mérgező rákellenes vegyületet, a pyrrolino-daunorubicint használtak fel, egy úgynevezett liposzómás nanohordozóba csomagolva. Az erről szóló kutatás nemrég jelent meg a Molecular Cancer című, rangos nemzetközi folyóiratban.

Önmagában többet árt, mint használ

A pyrrolino-daunorubicin ezerszer mérgezőbb a rákos sejtekkel szemben, mint a hagyományos szerek. „Volt tumorellenes hatása, de nagyon kis koncentrációban kellett adnunk, és rengeteg mellékhatással járt az alkalmazása” – magyarázta lapunknak a tanulmány egyik elsőszerzője, Dr. Füredi András (TTK) a pyrrolino-daunorubicin működéséről, ami önmagában alkalmazva kárt okozott.

A liposzómás csomagolásnak köszönhetően viszont sikerült „megszelídíteni” a vegyületet, amit aztán állatkísérletekben is alkalmaztak. Hat különböző daganatmodellben – köztük melanoma- és tüdődaganat-modellekben is – sikeresen gátolta a tumor növekedését. Egy örökletes emlőkarcinóma modellben pedig egyedülálló módon teljes gyógyulást idézett elő. Ahogy a kutatásról szóló közleményben kiemelték, a LiPyDau még gyógyszerrezisztens daganatok esetében is hatékonynak bizonyult, tehát olyan tumoroknál, amelyekre a jelenleg használt klinikai hatóanyagok már nem reagálnak érdemben.

A kutatást dr. Szakács Gergely (TTK) vezette, de a projektben részt vett a Nemzeti Gyógyszerfejlesztési Laboratórium, a HUN-REN Energiatudományi Kutatóközpont, az Óbudai Egyetem, a Pécsi Tudományegyetem, az Országos Onkológiai Intézet, valamint a Bécsi Orvostudományi és Állatorvostudományi Egyetem is. Emellett a kutatók munkáját segítette a Kineto Lab Kft. is.

Ahogy azt dr. Füredi András elmondta, miután az állatok megkapják a kísérlet során a daganatot, több csoportra osztják őket. „Az egyik csoportban a mi vegyületünket kapják, a másikban pedig olyan csúcsvegyületet, amit jelenleg az élvonalban használnak a klinikai gyakorlatban. Addig csináljuk a kísérletet amíg a kontrollcsoportban (ahol a ma használatos vegyületeket alkalmazzák) a daganatok egy bizonyos méretet elérnek. Ebben a kísérleti formában azt lehetett látni, hogy abban a kezelési időben, amíg a normál kezelésre nem is reagálnak ezek a daganatok, egyetlenegy kezelés a LiPyDauval teljesen megállítja a tumorokat. Hogy teljesen elpusztul, vagy később visszajön-e, azt nem tudjuk, mert a kísérletet addig csináljuk, amíg az állatot a másik csoportban el nem kell altatni” – magyarázta a LiPyDau hatékonyságát.

„A piacra kerülés nem csak egy sikeres emberkísérlet”

A felfedezés mögött álló kutatócsoport közel tíz éven át dolgozott a projekten. Azonban még további vizsgálatokat kell elvégezniük annak meghatározására, hogy ezek az ígéretes eredmények átültethetők-e klinikai alkalmazásba – ehhez viszont anyagi forrásokra is szükség van. Szükség lesz még például arra is, hogy felsőbbrendű emlősökön is kipróbálják a készítményt, majd ezt követheti az a lépés, amikor daganatos betegek is megkapják a LiPyDaut - derül ki a hazipatika.com cikkéből.

„A piacra kerülés rengeteg dologtól függ, az nem csak egy sikeres emberkísérlet. Azt tudnám inkább mondani, hogy az első alkalomig, amikor láthatnánk, hogy a LiPyDau ugyanolyan jól működik embereken, mint ahogy mi láttuk, 3-4 év telik el átlagosan. Ha hirtelen megjelenne valaki, aki minden költségünket állná, az másfél-két év” – mondta dr. Füredi András.

Kapcsolódó írásaink