Rendkívül nehéz együtt élni egy tartós fogyatékossággal, ritka esetben az érintettek magukkal is elhitetik, hogy nem szenvednek valamilyen súlyos panasztól. Ilyen például az Anton-szindróma, melynek lényege, hogy egy vak ember azt gondolja, valójában mindent tökéletesen lát – írja a házipatika.com.
Egy komoly sérülésből, vagy betegségből adódó, tartós fogyatékossággal együtt élni rendkívül embert próbáló feladat. Mivel a környezetünkben lévő információk túlnyomó többségét a látásunk segítségével fogadjuk be, annak elvesztése különösen nagy nehézséget jelenthet. Előfordulhat ugyanakkor a vakságnak egy olyan formája is, amelyet az érintettek nem (vagy legalábbis nem teljesen) racionális módon érzékelnek. Az Anton-szindrómában szenvedő, vak ember meg van győződve róla, hogy a látásával semmi gond nincsen – írja az Iflscience.
Nem hiszik el, hogy megvakultak.
Mint írják, az Anton-szindróma, más néven Anton vakság az anozognóziák egy igen speciális, ritka fajtája. Az anozognózia lényege, hogy az érintett személy elszenvedett ugyan valamilyen sérülést, azonban nincs annak tudatában, hatását nem érzékeli. A teljes nevén Anton–Babiński-szindrómának hívott állapot két neurológus, az osztrák Gabrial Anton és a lengyel-francia Joseph Babiński után kapta a nevét. Az orvosok a világon elsőként dokumentáltak olyan kórtörténeteket, melyek szerint agykéregi sérülés miatt megvakult emberek olyan vizuális ingereket tapasztalnak, ami miatt nem hajlandóak elfogadni, hogy elvesztették látásukat.
