Bemutatták Szent-Iványi Domokos Visszatekintés 1941–1972 című kötetét a Batthyány Alapítvány rendezvénytermében tegnap. A Magyar Szemle Könyvek kiadásában megjelent mű egy kivételes tehetségű nemzetstratéga visszaemlékezéseit tartalmazza, amelyben beszámol a Horthy-korszakról és második világháborús politikai lavírozásokról.
Szent-Iványi Domokos (1898–1980) a 20. század középső harmadának kivételes tehetségű politikaformálója volt. Ifj. Horthy Miklós mellett 1943 végén vezetője lett a Különleges Irodának, és a kormányzó megbízásából tárgyalt, majd fegyverszüneti egyezményt írt alá a szovjet vezetéssel – hangzott el tegnap Szent-Iványi Domokos Visszatekintés 1941–1972 című kötetének bemutatóján a Batthyány Alapítvány rendezvénytermében.
A politikus 1947-ben az első magyar kirakatper egyik fővádlottja volt a Magyar Testvéri Közösség „összeesküvése” ügyében. A börtönből csak 1956-ban szabadult, majd 1972-ben az NSZK-ban telepedett le, ahol megírta emlékiratait. A könyvet most Németh Orsolya fordította magyarra.
A kötet bemutatóján Kodolányi Gyula, az Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja, a könyv szerkesztője mondott köszöntőt. (Nyilvános kerekasztal-beszélgetést Szent-Iványi politikai munkásságáról szeptemberben rendeznek majd.)
A politikus nyolc évet töltött magyar konzulként Észak-Amerika különböző nagyvárosaiban, 1936-tól Darányi Kálmán miniszterelnök személyi titkára volt, később pedig Teleki Pál titkos németellenes kabinetjének vezetőjeként szervezett külpolitikai és nemzetpolitikai hálózatot, majd létrehozta a Magyar Függetlenségi Mozgalmat. Kodolányi Gyula az emlékiratok kiadásának jelentőségét egyrészt abban látta, hogy a nemzeti emlékezet végre megismerheti és rehabilitálhatja Szent-Iványit, másrészt a kötet a Horthy-korszakról adhat összetettebb képet, de a könyvből részletesen tájékozódhatunk a politikus börtönben töltött éveiről is. Szent-Iványi Domokos tíz év után szabadulhatott, állampolgári jogait azonban nem kapta vissza, nyelvtanításból és fordításokból élt, amíg Németországba szökött. „Óriási konspirátor volt. Elkonspirálta a saját jelentőségét is” – mondta Kodolányi.
A könyvbemutatón Szekér Nóra, a könyv másik szerkesztője is felszólalt, ő elsősorban a történelmi háttér részleteiről számolt be. „Mélyen rejtett üzenetek kerülnek most a nyilvánosság elé” – állította, s Szent-Iványi Moszkvában megkötött előzetes fegyverszünetben játszott szerepét emelte ki. A Horthy-korszakról szólva figyelmeztetett, hogy „ma már nem élünk a kommunista diktatúra szűkre szabott gondolkodási rendszerében”, hozzátéve, hogy ez a könyv közelebb hozza a korszak atmoszféráját, és segít abban, hogy ne csak megítéljük, hanem meg is értsük az akkor élő embereket.
Gróh Gáspár, a Magyar Szemle Könyvek szerkesztője nemcsak erről a műről, hanem az 1992-ben indult sorozatról is beszélt, amelynek fő célja a magyar múlt újrafogalmazása, egy „normális történelemértelmezés” megteremtése.
A kötet kapcsán kiemelte, hogy történelmi jelentősége mellett regényként is olvasható, a szerző szellemi-lelki karakterét is megismerhetjük belőle. Reflektált a visszaemlékezések egyik „legfájdalmasabb hiányosságára” is: Szent-Iványi Domonkos nem ír a budapesti deportálások megakadályozásában játszott szerepéről. A vaskos terjedelmű könyv megjelenése szerinte azért fontos, mert segítségével „újragondolhatjuk, hogy mi történt velünk a 20. században”.
A könyvbemutató összegző gondolata az volt, hogy „Szent-Iványi Domokos és nemzedéke nagyszabású reformokat csinált volna, ha nem szól közbe a háború” – ezt Kodolányi Gyula mondta befejezésül.
A kiadó egyébként Szent-Iványi végakaratának felel meg azzal, hogy a kötet évtizedekkel a halála után jelenik meg. Ő ugyanis úgy gondolta, egy generációnak kell felnőnie ahhoz, hogy a történtekről való beszédet ne a sérelmek árnyékolják be.
