A balatonfüredi Vaszary Galériában 2019. január 6-ig tekinthető meg a Ki látott engem? – Lesznai Anna és Zoób Kati találkozása című tárlat. A kiállítás témája nagyon helyénvaló, épp itt az ideje, hogy Lesznai Annát, 20. századi kultúrtörténetünk sokoldalú, tehetséges művészét, aki költő, író, festő és iparművész is volt, még inkább megismerje a nagyközönség – és így talán végre a kánonban is elfoglalhatja őt megillető helyét.
Antilopok és gazellák a bécsi állatkertből Lesznai 1920-as évekbeli képén (A szerző felvétele)
A balatonfüredi tárlat különlegessége, hogy kurátorai szavakkal, szövegekkel, textilekkel, szőttesekkel, ruhákkal idézték meg Lesznai Anna sajátos, szerteágazó életművét. Mint a kiállítás ismertetőjében írják, Lesznai Anna (1885–1966) jellegzetes hangú költő volt, aki lírájában a természettel való mély azonosulásról szólt. Felnőtteknek és gyerekeknek írt meséket, a magyar népies szecesszió stílusában készített hímzéseket, valamint címlapterveket, többek közt Adynak, Bartóknak és Balázs Bélának. A művészet tanítása is foglalkoztatta, ugyanakkor festett is. Elsősorban természeti elemeket: burjánzó virágokat, tekergő növényi indákat rajzolt. Ornamentális műveivel, meseillusztrációival és a paraszti életet ábrázoló festményeivel több hazai és külföldi kiállításon is részt vett.
A Petőfi Irodalmi Múzeumból, a Hatvany Lajos Múzeumból, valamint más köz- és magángyűjteményekből származó alkotásokat bemutató látványos tárlat első szekciójában fotókon, idézeteken keresztül elevenedik meg előttünk az összetett és gazdag életmű. Lesznai egyik naplóidézete 1935-ből annyira szuggesztív és magával ragadó, hogy percekig elidőzünk előtte: „Öregedőn, ötven évvel, egy világfelbomlás árnyékában éppúgy festem, írom a mondókámat, mint húsz évvel. Gyermekded kísérlet egy világ megmentésére, mely menthetetlenül elsüllyed. Morzsáit szedegetem az eltörött béke-világkalácsnak.”
A Jó generáció voltunk című terem falain Lesznai Anna kortársai elevenednek meg. Mindenki jelen van, aki számított abban az időben a magyar kulturális életben. Középen Lesznai fiatalkori fotóját látjuk. Mint írják, egészen eltérő művészi és társadalmi meggyőződésű kortársai lettek bizalmas, jó barátai. Nem csatlakozott kizárólagosan egyetlen irányzathoz sem, így híd tudott lenni a korszak nagy mozgalmai között: egyedülálló kapocs az avantgárd és a klasszikus modernség, a polgári radikálisok és a baloldal képviselői között. A kortársak közül megtaláljuk itt Hatvany Lajost, az unokatestvért, aki mindvégig támogatta Lesznai írói pályáját, de a Nyolcak csoportjának festői közül Tihanyi Lajos, Berény Róbert és Orbán Dezső vagy Rippl-Rónai József is mind Lesznai baráti körébe tartoztak. Bartók Béla és Kodály Zoltán zeneszerzők, valamint Kassák Lajos neve és fotója is ott van a falon. Megjelenik Kaffka Margit alakja is, akivel szoros, ám ellentmondásos – szakításokkal és újbóli összetalálkozásokkal tarkított barátság volt köztük. Balázs Béla, a legközelebbi barát mellett feltűnik József Attila és Moscovitz Iván, a rajongásig szeretett báty is. Kiderül, Ady Endrével akkor került szorosabb kapcsolatba, amikor a Nyugat közölte első verseit – Ady később elismerő kritikát is írt róla. Lesznai Ady két kötete, A magunk szerelme és a kiállítás címét is adó, Ki látott engem? borítóját tervezte, utóbbi motívumait egy párnán is kihímezte. Ezen kötetek címlapjai, valamint levelek, képeslapok, fényképek láthatók kiállítva a terem közepén egy üvegvitrinben. Illetve még egy idézet a falon Lesznaitól, aki halála előtt így vallott Adyról: „utolérhetetlen költőnek találom őt”.
A kiállítás ezután az emeleten folytatódik, ahol többnyire színek, formák, minták és anyagok uralják a tereket. Lesznai tervezői munkásságának csúcspontja volt az 1912-es év, hiszen nemcsak itthon, hanem Bécsben, Berlinben és Párizsban is bemutatkozott. Az 1920-as évek közepéig készített művészeti terveket, a kivitelezett munkák nagy részét pedig Bécsben értékesítette – ezek többsége terítő, párna, falvédő és egyéb, kisebb lakásművészeti darab volt, amelyek a nagypolgári lakáskultúra divatos kiegészítőivé váltak. Rengeteg megrendelést kapott, így 1914 körül létrehozta saját manufaktúráját, ahol éveken át több mint ötven körtvélyesi asszonynak biztosított munkát. A tárlat rámutat arra is, hogy művészetének meghatározó forrása, inspiráló közege a népművészet volt. Rengeteg virágornametikára épülő hímzéstervet készített az 1910-es években, valamint később az akvarellel festett népi életképeinek is gyakran elkészítette hímzett változatait. Az egyik térben hat fotót láthatunk 1954-ből, amelyeken Lesznai Anna éppen hímez.
A folyamatos manuális tevékenység: a rajzolás, a hímzés, a festés és a cigarettázás lételemei voltak.
A mese mint műfaj és kifejezésforma nagyon közel állt hozzá, ebben látta leginkább leírhatónak saját világa teljességét. Ennek ellenére csak két, saját illusztrációival díszített mesekönyve jelent meg: A kis pillangó utazása Lesznán és a szomszédos Tündérországban, valamint a Mese a bútorokról és a kisfiúról. Az Ezeregyéjszaka meséi mintájára meg szerette volna írni a Szerelem mesekönyvét, továbbá elméleti síkon is foglalkoztatta a műfaj, még fontos tanulmányt is írt róla. Később, az 1920-as évek végétől kezdve a gazdasági és politikai változások, baráti társaságának széthullása, majd végleges emigrációja New Yorkba hosszan tartó alkotói válságot okozott életében. Nem véletlen, hogy épp a legharmonikusabb műfaj, a mese tűnt el az életéből.
A kiállítás A betű is ornamens című egységéhez érve tisztán látszik, hogy Lesznai Anna sokoldalúsága az irodalomban is megmutatkozott: költő, meseíró, kritikus, teoretikus és regényíró volt egyszerre. A Kezdetben volt a kert című monumentális, önéletrajzi ihletésű családregényét az 1930-as években kezdte el írni, azonban a könyv csak 1966-ban jelent meg magyarul, ekkor kétszer is Budapestre látogatott.
A tárlat végén, egy hatalmas falfelületen antilopok és gazellák láthatóak. Lesznai az 1920-as évek elejétől Bécsben rendszeresen kijárt az állatkertbe, ahol skicceket készített az állatokról. Kedvencei a medve, az őz, az antilop, a szarvas, a gazella, valamint a különféle madarak voltak. Ebben az időben kutatta a keleti grafikák minimalizmusának mibenlétét is. Az érdekelte, hogy a legkevesebb és legtisztább formával hogyan lehet a legtöbbet megmutatni az ábrázolt tárgy vagy élőlény karakteréből.
A tárlatra Zoób Kati, divattervező-iparművész majdnem egy évszázaddal később Lesznai Anna motívumaira és meséire alapozva új ruhakollekciót tervezett, amelyet az érdeklődők szintén láthatnak. Így alkot kerek egészet a kettős kiállítás, amelyben a múlt és a jelen valahogy észrevétlenül összeér, eggyé válik, a nagyobb hangsúly azonban mégiscsak Lesznai Anna megkerülhetetlen életművén van.
