A Pécsi Országos Színházi Találkozó (POSZT) egyik újdonsága, hogy mindennap ingyen látogatható közönségtalálkozókkal várják a nézőket. Vasárnap délután a POSZT versenyprogramjának válogatóival, Árkosi Árpáddal és Kovács Dezsővel, valamint Nagy-Kálózy Eszter színművésszel találkozhattunk.
Bár a tavaly megújult Pécsi Országos Színházi Találkozó minden olyan ötletét megtartották, amely sikeres volt, az idei évben is bevezettek jó néhány újdonságot. Ezek egyik fontos eleme, hogy a Pécsi Nemzeti Színház előtti korzón, vagyis a Fesztiválszalonban szinte folyamatosan mindenki számára nyitott programokat, koncerteket és közönségtalálkozókat szerveznek, ahol a színházi élet javát ismerhetik meg közelebbről a nézők.
Vasárnap délután Mohácsi Szilvia műsorvezető a fesztivál versenyprogramjának válogatóival, Árkosi Árpád rendezővel és Kovács Dezső kritikussal beszélgetett, akik az elmúlt egy év alatt közel kétszáz előadást néztek meg, hogy kiválasszák azt a tizennégyet, amely Pécsett is bemutatkozhat. „Sok kalandon mentünk keresztül, nagyon sok színházban megfordultunk, a teljes színházi palettát egyben láthattuk” – mesélt a válogatás folyamatáról Kovács Dezső. Elmondta, hogy még a döntés előtti utolsó napokon is néztek darabokat. Árkosi Árpád kiemelte, hogy jó néhány társulat tartogatott meglepetéseket számukra, és hogy a tizennégyes mezőny nagyon szűknek bizonyult. Mint mondták, szívük szerint legalább húsz produkciót beválasztottak volna a versenyprogramba, mert az idei évad nagyon erős. „A magyar színházakban elég komoly értékek jönnek létre” – összegezte Kovács Dezső a tapasztalatait.
A válogatóknak saját bevallásuk szerint olykor voltak vitáik azzal kapcsolatban, hogy melyik alkotást válasszák, de ezeket érvekkel és ellenérvekkel rendezni tudták, hiszen nem gondolkodnak nagyon másként a színházról. Mint rámutattak, ez az év új erőviszonyokat rajzolt ki számukra a színházi alkotók közt. Meglepődtek például azon, hogy vidéken és a határon túl milyen erős társulatok nőttek ki az elmúlt években. „A legkorszerűbb és legizgalmasabb kérdéseket feszegetik. A magyar színházak többsége nem képes ilyen szívbemarkolóan párbeszédre lépni a közelmúlttal” – fogalmazta meg Árkosi Árpád az erdélyi színházak előadásaira utalva. Kiemelték azt is, hogy szerencsére nagyon termékeny szimbiózis van a határon túli és a hazai alkotók közt, s ez a pozitív szellemi kölcsönhatáson is látszik.
A délután folyamán a közönség Nagy-Kálózy Eszter Kossuth-díjas színművésszel is találkozhatott, aki nemcsak a szerepeiről, de a családi életéről és a mindennapjairól is mesélt. Elárulta például, hogy nagyon sokat jár színházba, mert fontosnak tartja megismerni kollégái munkáját, ahogy azt is, hogy mindig naprakész legyen a szakmáját illetően. „Mindig elvarázsolódok a színházban, tudok nézővé válni. Csak akkor kezdem szakmai szemmel nézni az előadást, ha valamiért kérdések fogalmazódnak meg bennem” – magyarázta. A színésznő arról is beszélt, hogy egyik gyermekét sem akarta lebeszélni, amikor úgy döntött, ő is színházzal szeretne foglalkozni. „Ez csodálatos pálya, amiben ki lehet teljesedni” – vallotta. Később szóba kerültek az idei évadban játszott szerepei is. A Nemzeti Színház két új előadása, a Szentivánéji álom és a Cyrano de Bergerac kapcsán a színművész arról beszélt, milyen jó volt együtt dolgoznia David Doiashvili grúz származású rendezővel. Szerinte ő csodálatos színházi alkotó, aki megszállott, szenvedélyes és nagyon ért a színészek nyelvén. Mint mondta, mindig erős koncepcióval érkezik, de kíváncsi a színészekre is, és nagyon látványos, expresszív színházat képes létrehozni.
A beszélgetés végén a Centrál Színházban futó És Rómeó és Júlia című darab is szóba került, amelyet férjével, Rudolf Péterrel közösen hoztak létre tizennyolc évvel ezelőtt. „Sok fontos előadás volt az életemben, de ilyen sokáig semmit nem játszottam, a jövő héten lesz a négyszázadik előadásunk” – mondta a színművésznő, hozzátéve, hogy az lenne a szép, ha még hetvenévesen is el tudnák játszani.
