Meggyőződéssel állíthatjuk, hogy a hatvanas évek közepén nem akadt olyan liverpooli, aki elhitte volna, hogy a város „vöröseinek” népszerűsége, hírneve egykor még a Beatles-fiúkét is túlszárnyalja. A négy gombafejű dicsősége örök, de az elmúlt szűk fél évszázadban a június 3-án a 125. születésnapját ünneplő Liverpool FC sikerei vetekednek a legendás zenekaréval.
A Liverpool FC részben az Evertonnak köszönheti születését: miután tagjainak egy része 1892-ben elhagyta az Anfield Roadot, John Houlding, a tekintélyes üzletember, a város későbbi polgármestere nekiállt új csapatot szervezni. Ekkor jött létre a Liverpool FC, amelynek első, tizenhármas keretében kilenc skót játékos kapott helyet.
A skótok később is főszerepet játszottak: elég csak Bill Shankly nevét emlegetni. Neki köszönhető, hogy a Liverpool a világ egyik leghíresebb, s egyben Anglia legeredményesebb futballklubja lett. Amikor Shankly átvette a csapatot, a Pool már ötszörös bajnok volt, a 20. század első évtizedében, majd a húszas években is nyert kettőt, illetve 1947-ben egy újabbat. De a hatvanas évek elején hullámvölgybe került. Shankly remek csapatot épített, de az ő dicsősége a boot room, a szertár munkásai, modernebb kifejezéssel a pályaedzők kinevelése volt. Bob Paisley, Ronnie Moran, Joe Fagan mind-mind a keze alatt dolgozott.
A hatvanas években világbajnokok játszottak a „vörösöknél” (Hunt, Callaghan), de a csapat fénykora 1973-tól bizonyosfajta számítás szerint 1985-ig, egy másik szerint pedig 1990-ig tartott. Ebben a korszakban hét, minden más klubnál több európai trófeát nyertek a vörösök, s éppen úgy uralták az angol frontot, mint a Manchester United a Sir Alex Ferguson-korszak végén. Ebben az időszakban a Liverpool az angol élvonal rekordere lett a bajnoki címeket tekintve.
Shankly örökérvényű mondását, a futball nem élet és halál kérdése, hanem sokkal fontosabb annál - mindmáig gyakran emlegetik. Bob Paisley 1974-ben lépett a helyére, és minden idők legeredményesebb brit klubedzőjévé emelkedett, miután háromszor is megnyerte a Bajnokcsapatok Európa-kupáját. Ő szerződtette le a Hamburgba távozó Kevin Keegan helyére a skót Kenny Dalglisht, aki aztán 1977 és 1991 között – játékosként, játékos-menedzserként, majd menedzserként – 17 fontos titulust nyert a „vörösökkel”. Átélte a klubbal a Pool történetének legszörnyűbb drámáit, a Heysel-tragédiát és a Hillsborough-katasztrófát. Az elsőt követő nemzetközi eltiltás után a Liverpool 2001-ben idézte újra régi önmagát: Gérard Houllier irányításával egyetlen esztendő alatt öt kupát is megnyert. Az igazán nagy diadalra, a Bajnokok Ligája megnyerésére azonban egészen 2005-ig, a felejthetetlen isztambuli fináléig várni kellett. Ott a Liverpool újra visszaült az európai futball trónjára, sőt Rafa Benítezzel 2007-ben is döntőt játszott.
A Liverpool ma egyike a világ tíz leggazdagabb klubjának, Jürgen Klopp irányításával visszakerült a Bajnokok Ligájába. Egyetlen címet nem sikerült még megnyerni: a Premier League elsőségét. De talán az ünnepi napokban nem is ez a lényeg. Sokkal inkább az, hogy bizonyos felmérések szerint a Liverpoolnak több mint százmillió híve van világszerte. Ők igazán szívből éneklik dalukat: You’ll never walk alone, azaz: Soha nem fogsz egyedül járni.
A magyarok még nem alkottak maradandót
Kozma István volt a Liverpool első s nagyon sokáig egyetlen magyar játékosa. A Dunfermline-tól igazolt középpályás 1992 februárjában 300 000 font ellenében került az Anfield Roadra. Másfél év alatt hat bajnokin játszott, s noha a döntőben nem lépett pályára, tagja volt az FA-kupa-győztes csapatnak. Szűk másfél évtizeddel később több fiatal (Gulácsi Péter, Németh Krisztián, Simon András, Poór Patrik, Adorján Krisztián, Pölöskei Zsolt, Hajdu Ádám, Polgár Kristóf) is Liverpoolba került, közülük Gulácsi és Németh jutott a legközelebb az első csapathoz, de bajnokin nem szerepelhettek az „egyben”. Bogdán Ádám igen. A kapus a 2015–2016-os szezont töltötte az Anfield Roadon, eleinte a Ligakupában bravúrosan védett, ám aztán hibái miatt elveszítette Jürgen Klopp bizalmát. (RR)
