Az időjárástól és földrajzi viszonyoktól függően augusztus végétől szeptember végéig bőgnek nálunk a gímszarvasok. A bika erőteljes hangja egyrészt a tehenek terelgetését szolgálja, másrészt megmutatja a versenytársaknak, hogy ki a hárem ura.
Bár ennek az időszaknak leglátványosabb része kétségtelenül a bikák párbaja, de erre ritkábban kerül sor, mint ahogy a kívülállók hiszik – mondta lapunknak Nagy Béla hivatásos vadász, aki szerint szarvasbőgés időszaka rendkívül összetett jelenség. Az erőteljes hangok alapján az állatok információkat szereznek a vetélytárs testi erejéről és elszántságáról, így a feleselgetés mintegy a versengés előszobájának tekinthető. Ha a hangok alapján az aktuális háremúr hasonlóan erősnek ítéltetik, mint a trónkövetelő, úgy utóbbi odamegy a másikhoz.
A felek egymás megpillantása után felmérik az erőviszonyokat – ilyenkor egymás mellett sétálva bőgnek, és mutogatják-rázogatják az agancsukat, így próbálva eldönteni, ki a dominásabb. Ha nem születik döntés, akkor következik az összecsapás.
Hazánkban évente tizenhárom-tizennégyezer szarvasbika kerül terítékre. A vadászok a bőgés idején kürttel maguk is utánozzák a bikák hangját, így csalva őket elő a sűrűből. A szakember beszélt arról is, az agancsokkal ritkán okoznak egymásnak komolyabb sérülést, viszont olykor úgy összegabalyodnak, hogy a vadak már nem tudnak szétválni. Ha valaki összeakadt szarvú bikákkal találkozik az erdőben, véletlenül se próbáljon meg az állatokon úgymond segíteni, mert könnyen pórul járhat – figyelmeztetett Nagy Béla, hozzátéve, legjobb ilyenkor a helyi társaság értesítése.
Elsőként a dél-somogyi, dél-zalai bikák „orgonálnak”, utoljára a zempléni társaik zendítenek rá. Mivel a bőgés idején korlátozottak az erdőjárási lehetőségek, az érdeklődőknek a vadgazdaságok és a nemzeti parkok rendszeresen szerveznek megfigyelőtúrákat, hiszen a szarvasbőgés fantasztikus élmény, így aki teheti, hallgassa meg.
A felek egymás megpillantása után felmérik az erőviszonyokat – ilyenkor egymás mellett sétálva bőgnek, és mutogatják-rázogatják az agancsukat, így próbálva eldönteni, ki a dominásabb. Ha nem születik döntés, akkor következik az összecsapás.
Hazánkban évente tizenhárom-tizennégyezer szarvasbika kerül terítékre. A vadászok a bőgés idején kürttel maguk is utánozzák a bikák hangját, így csalva őket elő a sűrűből. A szakember beszélt arról is, az agancsokkal ritkán okoznak egymásnak komolyabb sérülést, viszont olykor úgy összegabalyodnak, hogy a vadak már nem tudnak szétválni. Ha valaki összeakadt szarvú bikákkal találkozik az erdőben, véletlenül se próbáljon meg az állatokon úgymond segíteni, mert könnyen pórul járhat – figyelmeztetett Nagy Béla, hozzátéve, legjobb ilyenkor a helyi társaság értesítése.
Elsőként a dél-somogyi, dél-zalai bikák „orgonálnak”, utoljára a zempléni társaik zendítenek rá. Mivel a bőgés idején korlátozottak az erdőjárási lehetőségek, az érdeklődőknek a vadgazdaságok és a nemzeti parkok rendszeresen szerveznek megfigyelőtúrákat, hiszen a szarvasbőgés fantasztikus élmény, így aki teheti, hallgassa meg.
