Saját magáról is olvashatott Orbán Viktor, amikor Douglas Murray bestsellerével fotózkodott a Facebookon: a brit konzervatív szerző Európa furcsa halála című műve alapján a magyar migrációs politika a kontinens kevés megmaradt életösztönének megnyilvánulása.
Immár magyarul is megjelent a kötet az Alexandra gondozásában, s az író szerint kontinensünk „jelenlegi beteg állapotának” két fő oka van: a tömegek bevándorlása, valamint a hit- és hagyományvesztés. Már könyvének elején kimondja, hogy Európa öngyilkosságot követ el, az integrációs próbálkozások pedig rendre kudarcot vallanak, ezt pedig később számos példával is igazolja.
A nyugati politikai elit ugyan hajlamos tagadni a problémákat, sőt, gazdasági, demográfiai és kulturális okokra hivatkozva éppen a migráció haszna mellett érvel, s az emberek aggodalma fokozódik. Többek között Nagy-Britannia példáján is elmagyarázza, milyen évtizedekkel korábbi hibák vezettek a párhuzamos társadalmak kialakulásához, valamint a szólásszabadságot agresszívan fenyegető csoportok megjelenéséhez.
Nyugat-Európa ugyan évtizedek óta ássa a saját sírját, nem ok nélkül eszkalálódik a helyzet Murray szerint, hiszen az utóbbi idők bevándorlása „mennyiségben, minőségben és összetételében is” eltér a korábbiaktól. Felidézi, hogy míg korábban volt lehetőség értelmes vitákat folytatni, addig a 2015-ben vízbe fulladt kurd kisfiú, Aylan Kurdi egész világot bejáró fotója után végképp átvették a hatalmat az érzelmek, mindenhol változott a hangnem. Az identitás gyengülése, a keresztény hit háttérbe szorulása Murray szerint kulcsprobléma, hiszen az egyik oka annak, hogy az európaiak önként hátrálnak meg. A szerző egyébként ateista, de gondolatmenetével rámutat arra a magyar kormánypolitikusok által is többször hangsúlyozott tényre, hogy a kulturális értelemben vett kereszténység minden európai számára identitásképző erő.
Murray szerint az európai migrációs politikában jelen állás szerint nem várható fordulat, az unió pedig egyre inkább képtelenné válik arra, hogy kezelje az eddigi hibák következményeit. Hosszan foglalkozik a kelet-közép-európai országok „másságának” okaival is, és ahogyan az azóta megjelent cikkeiben, úgy könyvében is kiemeli a magyar határvédelmi erőfeszítéseket.
A nyugati politikai elit ugyan hajlamos tagadni a problémákat, sőt, gazdasági, demográfiai és kulturális okokra hivatkozva éppen a migráció haszna mellett érvel, s az emberek aggodalma fokozódik. Többek között Nagy-Britannia példáján is elmagyarázza, milyen évtizedekkel korábbi hibák vezettek a párhuzamos társadalmak kialakulásához, valamint a szólásszabadságot agresszívan fenyegető csoportok megjelenéséhez.
Nyugat-Európa ugyan évtizedek óta ássa a saját sírját, nem ok nélkül eszkalálódik a helyzet Murray szerint, hiszen az utóbbi idők bevándorlása „mennyiségben, minőségben és összetételében is” eltér a korábbiaktól. Felidézi, hogy míg korábban volt lehetőség értelmes vitákat folytatni, addig a 2015-ben vízbe fulladt kurd kisfiú, Aylan Kurdi egész világot bejáró fotója után végképp átvették a hatalmat az érzelmek, mindenhol változott a hangnem. Az identitás gyengülése, a keresztény hit háttérbe szorulása Murray szerint kulcsprobléma, hiszen az egyik oka annak, hogy az európaiak önként hátrálnak meg. A szerző egyébként ateista, de gondolatmenetével rámutat arra a magyar kormánypolitikusok által is többször hangsúlyozott tényre, hogy a kulturális értelemben vett kereszténység minden európai számára identitásképző erő.
Murray szerint az európai migrációs politikában jelen állás szerint nem várható fordulat, az unió pedig egyre inkább képtelenné válik arra, hogy kezelje az eddigi hibák következményeit. Hosszan foglalkozik a kelet-közép-európai országok „másságának” okaival is, és ahogyan az azóta megjelent cikkeiben, úgy könyvében is kiemeli a magyar határvédelmi erőfeszítéseket.
