Ki nem hallotta emlegetni Krasznahorka büszke várát? Ha máskor nem, óbor és búsongó tárogatószó mellett, amikor a régi magyar dicsőségre vagy a zivataros évszázadokra emlékezünk.
A történelmi Felső-Magyarország (1920 óta: Szlovákia) egyik leglátványosabb – pont ezért a turisták által az egyik legkeresettebb – építészeti emléke, dicsőséges és romlott idők múzeuma a szikár sziklahegy ormán. Mégis, a bőven csorgó történeti források, útikalauzok alig ejtenek szót a Várhegy tövében meghúzódó plébániatemplomról, amely a váraljai község (Krasnohorské Podhradie) egyetlen középkori eredetű műemléke.
Maga a település az Árpád-kori Gömöri ispánság területén keletkezett a 13. század végén. Neve első ízben 1322-ben bukkan fel, „Karaznahurka” formában (Anjou-kori okmánytár), első ismert ura az Ákos-nemzetségbeli Tar Detre volt. A gyakran idézett 1243. évi, IV. Béla által kibocsátott birtokadomány határleírása szerint a Krasznahorkától és Leánykőtől keletre húzódó erdős vidék királyi birtok volt. Ami pedig a helynév eredetét illeti: szláv népcsoportok ősidők óta éltek a Kárpát-medence északi tájain is, föld- és palánkvárakat – hradistyéket – készítettek a 9. és 11. század között. A tatárjárás után sok helyütt azok helyén épültek az első kőerődítmények, mint a mi várunk is, a „Szép hegyecske” nevű magaslaton.
A buzgó Ákosok összesen 58 falut alapítottak a környéken a 13. és 14. században. Krasznahorka határosát, a közeli Rozsnyót már 1291-ben említi irat, a szászok alapította, gyorsan fejlődő bányavárossal megfértek a magyar várurak. Nem úgy, mint a vlach pásztorokkal, akikről az első, 1426-ból származó levélben panaszkodtak amiatt, hogy a „Bebekek csetneki erdejében és Irmes faluban sok vlachot telepítettek le, ezek az erdőt legeltetik és mérhetetlen (becslés szerint háromezer arany forint) kárt okoztak. (…) Tanuk vallották, hogy a vlachok ferde erkölcseik miatt rossz szomszédok” (Ila Bálint: Gömör megye története, 1976). A vlachok – voltaképpen kárpáti rutének – 1430 körül alapították Uhorna települést Krasznahorkától északra. Ugyanebben az időben tódultak be a cseh husziták is a Felvidékre, a nemesfém-bányavárosok körzetébe, a Hont megyei Selmectől a zempléni Telkibányáig. 1441-től 1461-ig tartották megszállva a „Szép hegytetőn” álló, másfél évszázados várat is.
Az 1352-vel kezdődő kétszázhúsz esztendőn át a pelsőci Bebek família volt vár ura, Váralja kegyura. A fáma szerint a pénzéhes, ingatag jellemű Bebekek könnyen szót értettek a rabló kelyhesekkel, de miután a Hunyadiak kifüstölték a martalócokat Gömörből, Mátyás király visszaadta a várat régi gazdáinak.
Már a 14. század elején létezett a község plébániatemploma a Várhegy délnyugati lábánál, a gyors folyású Pacsai-patak mentén. Az 1333. évi dézsmaszedéskor egy márkára taksálták a Mindenszentek egyház jövedelmét, papja hat garas pápai tizedet fizetett. A templomot az 1360-es években megnagyobbították. Főként az épület alaprajza, falazata őrizte meg eredeti gótikus mivoltát. A keletelt tengelyű, három boltszakaszos a hajóhoz fél nyolcszögzáródású szentély csatlakozik. Középkoriak a boltozat oldalnyomását csillapító markáns támpillérek, a csúcsíves ablakokat azonban „átfaragták” az újkori renoválások. A szentélytől északra sekrestye-kápolna, a bejáratától keletre szentségtartó ház található a bővítés idejéből. A község 1757-ben mezővárosi rangra emelkedett. Két évre rá, majd 1560-ban újra felperzselte a török. A pusztulófélben levő templom háromemeletes harangtornyának nyugati bejárata fölött olvasható „ANNO 1787” felirat hirdeti a parochiális egyház barokk ízlés szerinti átépítését. 1895-ben részben neogótikus stílusban „visszaújították”, a legújabb kori renoválásokkor egyre-másra kerültek elő középkori falképtöredékek a festékrétegek alól. Krasznahorka és várának históriája nem szenved hiányt különös eseményekben, fordulatokban, kuriózumokban. 1567-ben a hírhedt rablólovag, Bebek Ferenc a környékbeli templomokból – Hárskút, Dernő – elorzott harangokból veretett hamis pénzt a vár pincéjében, mígnem Izabella királyné tőrbe csalta és megölette. Ferenc gróf fia, a hasonszőrű György gróf halála után tíz évig a kincstáré volt Krasznahorka. 1578-ben a csíki székely lófő, Andrássy Márton kapta meg hűségéért a birtokot Báthori István erdélyi fejedelemtől; 1585-ben az ő ügyesen helyezkedő fiát, Andrássy Pétert nevezte ki Rudolf császár – Báthori ellenlábasa – várkapitánynak. A főrangú Andrássy-dinasztia 1920-ig lakott „fönn”, illetve a közeli Betlér kastélyában. A csehszlovák érában államosított várban múzeumot rendeztek be a legkülönfélébb korú és tárgyú történelmi tárgyakból, valódi és áltudományos emlékekből. Megtapogathatjuk a belső udvaron elhelyezett „várvédő” ágyúkat, megcsodálhatjuk a 172 évet megélt rác, Rovin János és felesége „eredeti” olajképmását; a vaskarmú „emberfogó” rudat és a pesti Lánchíd néhány, a közeli vasműben 1842-ben öntött, szintén eredeti „szlovák” alkatrészét. A külföldi csoportokat angolul és németül (félre-) vezető kísérők azt mesélik, hogy a török háborúk korában Szlovákia védte meg Nyugat-Európát. A vár bejáratánál a hivatalos és öt világnyelven olvasható tájékoztató, a magyar szöveg nem fért rá.
Krasznahorkának 1910-ben 1037, túlnyomó részben magyar lakosa volt. A 2011-ben összeírt 2575 lakosból 1013 magyar, 904 cigány, 548 szlovák nemzetiségű. A romák a Várhegy mögötti Pacsa falu nyomortelepén laknak. Onnan sétált fel két kissrác a hegyoldalba 2012. március 10-én, elszívni néhány cigarettát. Egy eldobott csikktől lángra kapott a száraz fű, a hirtelen terjedő tűz felcsapott a zsindelyfedésű várfalra, a tűzvész egy óra alatt elhamvasztotta a tetőzetet. Egyszer már, 1817-ben, kiégett a vár nagy része villámcsapás következtében. Ottani barátom, a Várhegy tövében lakó volt alpolgármester véleménye szerint egy szál gyufától, cigitől nem történhetett volna meg a katasztrófa. A néhány éve természetvédelmi területté minősített, karsztos Várhegyen a hatóság megtiltotta a legeltetést, nem is kaszáltak; elgazosodott a terület, a vár időnkénti tetőjavításakor a fal tövébe lehulló szurkos zsindelyeket, fenyőléceket, kátránypapírt évek óta nem takarították el. Minden égett, mint a zsír…
A tűzvész után néhány nappal megszólaló ottani illetékesek ígérete szerint „2013. nyárig felújítják a tetőt” (Heti Válasz, 2012. március 15.). Képünk hátterében a 2014. nyári állapot látható.
