Önkéntesek, buszsofőrök, közterület-fenntartók, takarítók és a migránsok

Elég egy mosoly, máris széles kézmozdulattal invitálnak magukhoz, a leterített szőnyegre. Itt esznek, itt alszanak három napja, amióta Budapestre érkeztek. Azt mesélik, Irakból indultak útnak, miután a házukat elvette az Iszlám Állam. Hogy ez pontosan mit is jelent, nem tudhatom, és azt sem, igaz-e, vagy csak a betanult szöveget hallom. A tény az, hogy most itt ülnek több száz afganisztáni, bangladesi, iraki, eritreai emberrel Budapesten, a Keleti pályaudvar előtti folyosón. Egy telefonhívásra várnak, fogalmuk sincs, meddig még, hogy továbbindulhassanak Németországba vagy Finnországba… de az messze van és hideg is – magyarázza a férfi.

„Sose lássuk többé egymást” – mondom nekik, mosolyogva köszönik. Ennél jobbat nem kívánhatnék nekik.

A két folyosó találkozásánál ivóvíz, barna bőrű férfiak és fiúk kortyolják, egyikük guggolva a haját szappanozza. A keskenyebb folyosó végén a zuhanyozók és a mosdók, a fal tövében emberek hevernek, köztük haladok. Ki vékony takarón, ki napozónádon alszik vagy üldögél fásultan, mások megállás nélkül telefonálnak.

A mosdó ajtajában megjelenik egy fehér munkaruhás férfi, sepri a vizet, néhány perc múlva újra felbukkan, és kezdi elölről. „Meg nem állnak reggel óta” – mondja valaki a takarítókról, majd arról beszélgetünk, talán jó lenne piktogramokkal tudatni a használókkal, hogy a koszos, eldobandó ruhaneműt nem a vécébe vagy egyéb résekbe kell belegyömöszölni, mert erre a célra ott a kuka…

A tranzitzóna másik végében a Migration Aid rögtönzött irodája, fia­tal fiúk vágnak át a heverő emberek között, és hordják befelé az adományba kapott speciális halal konzervet, a kenyeret, üdítőt, ásványvizet. Kifelé menet mindegyikük kezébe nyomnak egy konzervet, az egyik fiú zavarban van, aztán mégis elkapja. Három nő ruhákat szortíroz, a negyedik próbál rendet tartani az ajtóban egyre gyűlő hangoskodók között, akik azt mutogatják, hogy éhesek. Végül Buba, a tetovált segítő hatalmas termetével megáll az ajtóban, és rájuk dörren: menjenek dolgukra, később lesz étel. Egy szavára odébbállnak. Bent lehet újra dolgozni, előkészíteni az osztásra az élelmiszercsomagokat.

A tranzitzónába időközben megérkeznek a közterület-fenntartók – fehér ing, csákó, embléma –, sokadik körüket róják és közben figyelnek. Ha kell, migránsok csoportját telepítik néhány méterrel távolabb, hogy ne akadályozzák a forgalmat, ha kell, egy idős asszonynak magyarázzák el, hogyan juthat Rákosmentére. A nő megszédül, de nem kér vizet, pedig azt is előteremtenék neki. Itt pihennek a BKV-s gépkocsivezetők is, ők azok, akik az egyik pályaudvarról a másikra szállítják a Budapesten átszálló migránsokat, hogy eljussanak a kijelölt befogadóállomásra. Idelent azt beszélik, hogy szerdán nyílik a Déliben is a tranzitzóna, s jövő hétfőre a Nyugatinál is átadhatják a kijelölt területet.