Ők azok, akik majd átveszik a stafétát

A Liszt- és Prima díjas hárfaművész, Vigh Andrea 1996 óta tanít a Zeneakadémián, 2013-tól az intézmény rektora, és nemrégiben újabb öt évre nevezték ki. A zeneművészeti Junior Prima díjak odaítéléséről döntő zsűri elnökét az idei választottakról és az elmúlt évek tapasztalatairól kérdeztük.
A zsűri elnöke a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem rektora, Vigh Andrea volt (Fotó: Papajcsik Péter)
– A díjátadón a köszöntőjében is említette, hogy úgy tűnik, hazánk kifogyhatatlan zenei tehetségekben. Milyen szempontok alapján választották ki a sok tehetség közül éppen ezt a tíz fiatalt?

– Egyrészt nagyon sokat számítanak az ajánlások, de ismerjük az életútjukat is. A tíz fiatal kiválasztásánál fontos, hogy az eredmé­nyeik mit mutatnak, és az is, hogy legyen személyes jelenlétük a színpadon. Látjuk és figyeljük őket, hiszen nagyon sokan a Zeneakadémián tanultak, onnan repülnek ki, ez pedig segít minket abban, hogy jól válasszunk. Biztos vagyok abban, hogy ők nem jelentenek semmiféle kockázatot, hiszen már bizonyítottak a pályájukon. Bár nagyon fiatalok, már olyan eredményekkel büszkélkedhetnek, ami garancia arra, hogy a jövőben valóban át fogják venni a stafétabotot. Olyan sztárkategóriás művészekké válhatnak, ami most már elmondható jó néhány, korábban Junior Primát kapott művészünkről. Hiszen az első díjazottak között voltak olyan, jelenleg már nagy sztárok – akiket a nagyközönség nagyon jól ismer –, mint Kelemen Barnabás vagy Bogányi Gergely. Így ez a tizenegy év azt mutatja: az eredmények igazolják, hogy a zsűri mindig jól döntött.

– A zsűri elnökeként mi a szakmai véleménye az idei díjazottakról?

– A testület tagjai, Balázs János, Binder Károly, Boldoczki Gábor, Dráfi Kálmán, Fekete Gyula, Fülei Balázs, Jakobi László, Marton Éva, Szenthelyi Miklós és Vásáry Tamás, valamint jómagam úgy látjuk, hogy a mostani Junior Primák ugyanarra hivatottak a tehetségük, az elkötelezettségük és a képzettségük, illetve az elért eredményeik okán, mint elő­deik. Képesnek tűnnek befutni ugyanazt a pályát, kar­riert, ebben egészen biztosak vagyunk. Máskülönben minden évben kicsit egymásra nézünk a döntés végén, hogy meddig lehet ezt még fokozni? Hogy van ez, hogy minden évben legalább háromszor annyi jelöltünk van, mint ahányat kiválaszthatunk? És tulajdonképpen nem könnyű a döntést meghozni, mert a következő vagy másik tíz fiatal is nagyszerű. Úgyhogy nagyon büszkék vagyunk, illetve Magyarország is nagyon büszke lehet, mert valóban zenei nagyhatalom vagyunk. Mint a Zeneakadémia rektora is csak azt tudom mondani: olyan projektjeink vannak, olyan oktatási kezdeményezéseink, újdonságaink, amelyek garanciát jelentenek arra, hogy ezek a fiatalok a jövőben is érvényesülhessenek, pályára tudjanak állni, hogy meg tudjuk őket becsülni.

– Mindezek fényében mi a Junior Prima díj jelentősége?

– Nagy presztízsű elismerés, óriási megbecsülést jelent, emellett hatalmas biztatás. Ebben az MVM Csoportnak is komoly szerepe van, mert ők nyújtják a biztos hátteret és alapot, a bázist, ahonnan újabb lendületet meríthetnek. Úgyhogy mi hálával és köszönettel tartozunk ezért az MVM-nek.

– Miért fontos, hogy a díjazottak nemcsak egy kitüntetést, hanem nagyon jelentős anyagi támogatást is kapnak?

– Egy pályakezdő számára életbevágó, hogy megmutathassa magát. Sok esetben ehhez nagy anyagi ráfordítás szükséges, mert az eredmények versenyeken születnek, amelyekre el kell utazni, nem beszélve a nemzetközi koncertekről. Ahhoz, hogy egy fesztiválon fellépjen, szerepeljen a fiatal művész, szintén kell még az az anyagi bázis, amelyet a díj biztosít, amely nélkül ezt nem tudják megtenni. Ez az egyik oldala, a másik pedig, hogy sok fiatalnak hangszert kell biztosítani a képességei kibontakoztatásához. Ezzel persze nem arra gondolok, hogy nekik ne volna, de ilyen tehetségeknek a prémiumkategó­riás hangszereket kell megcélozniuk, a meglévőt magasabb színvonalúra váltani pedig nem olcsó dolog. Tehát ez a kétmilliós összeg abban nagy segítség, hogy a fiatal zenész megmutathassa magát, és olyan eszközt vehessen a kezébe, amelynek megszólaltatásával ki tudja fejezni mindazt a tehetséget és tudást, amely benne lakik.

Rafael Mário dzsesszzongorista

– Önnek mint dzsesszzenésznek mit jelent ez az elismerés?

– Közülünk viszonylag kevesen kapják meg a Junior Primát, ezért is külön nagy megtiszteltetés nekem, hogy ennyi klasszikus zenész mellé engem is beválogattak, és büszke vagyok arra, hogy én egyedül képviselhetem a dzsessz művészetét. Számomra ez nagy öröm, illetve nagyon hálás vagyok a zsűrinek is. Mindenképp remélem, hogy újabb kapukat nyit meg, újabb koncertfelkérésekre és kapcsolatokra tudok szert tenni a díjnak köszönhetően.

– A kétmillió forintos jutalmat mire szeretné használni?

– Az ember százszor elkölt egy ekkora összeget, mire valóban megkapja. Szeretnék befektetni a saját zenekaromba, a Rafael Mário Trióba, a hangszerparkomat is szeretném fejleszteni, bővíteni. Sok olyan dolog is van, amit ezzel az összeggel meg tudok valósítani, hogy a zenekarnak még profibb megjelenése, kiajánlója legyen. Például nem minden helyen adatik meg, hogy az ember akusztikus zongorán játszhasson, ezért próbálunk minél professzionálisabb eszközöket vásárolni, hogy minél jobb legyen a hangzás egy koncerten. A triómmal a második lemezünk felvételére is készülünk, annyi a változás, hogy kiegészülünk egy énekesnővel, illetve egy dj-vel.

– Dolgozott, zenélt Kanadában pár évig, tervezi, hogy visszamegy, hogy újra felveszi az ottani fonalat is?

– A fonal megvan folyamatosan, mind szakmai, mind emberi téren fontos barátságok alakultak ki ott, de jelenleg nagyon jól érzem magam a bőrömben itthon. Most ezt szeretném teljesen kiaknázni, hogy Magyarországon minél több helyre eljuthassak, mert ez egy  csodálatos ország.

Balogh Máté zeneszerző

– Kitüntették már az Artisjus Díjjal, komoly munkák és díjak vannak a háta mögött. A Junior Prima különbözik valamiben a korábbi elismerésektől?

– A Prima Alapítvány díját a szakmán kívüliek is ismerik, megismerik, ezért olyan fontos nekünk, zenészeknek. Mivel a Zeneakadémia nagyon zárt közeg, ismerjük egymást, de aki nem ért hozzá, kívülállóként már nem tudja, hogy tényleg jók vagyunk-e. A Junior Prima viszont brand, afféle névjegy, amiről még azok is tudják, hogy komoly munka van egy díjazott mögött, akik egyébként nem ismerik őket személyesen. Ezért fontosabb, mint a többi, elérhető zenei díj.

– A kitüntetéssel járó jutalmat mire fordítja?

– Nagyon könnyű helyzetben vagyok, mert hamarosan érkezik a második gyermekünk, szóval nagyon jókor jött ez a pénz. Szakmai szempontból a zeneszerzők különösen furcsa helyzetben vannak, hiszen míg a hangszeresek kapnak fizetést a koncertekért, addig a zeneszerző nem, hiszen másvalaki adja elő a darabját, neki nem is kell ott lennie. A miénk kicsit mostoha szakma, nem nagyon díjazzák, hogy otthon ülünk fél évig, és írunk, mert közben nem vesz észre senki. Szóval ebből a szempontból kiemelten is jól jön, mert ahhoz, hogy megéljünk, sokszor vállalunk olyan munkákat, amelyeknek tulajdonképpen semmi közük a zeneszerzéshez, például tanítunk.

– Szilágyi Zsófia Cannes-ban díjnyertes filmje, az Egy nap zeneszerzője volt. Honnan, hogyan jött a felkérés?

– Azt nem tudom, hogyan talált meg, de egy nap a rendező felhívott, hogy nézzem meg a filmet, és, ha van kedvem, írjak hozzá zenét. Egyébként mindössze három percem van benne, hiszen nagyon csendes az egész alkotás. Nagyon kicsi „szerepem” van tehát benne, ezért csak akkor vettem részt a munkában, miután elkészült a film. Ez az első filmzeném, előtte egyáltalán nem értettem hozzá, szerintem tulajdonképpen most sem értek, de első lépésnek nagyon jó volt. Zsófiával nagyon jó kapcsolatba kerültem, közös munkába kezdtünk, most fog majd csinálni egy kis videót az egyik darabomról.

Rajna Martin karmester

– A díjazottakat bemutató videóban említette, hogy a Junior Prima díj ösztönző hatású. Karmesterként mire sarkallja?

– Nagyon-nagyon szép pontja a fiatal, pályakezdő életemnek. Arról van szó, hogy huszonhárom évesen egy karmester még nem nevezhető igazi karmesternek, ezért mondtam, hogy a kitüntetés ösztönző, bizonyítja, hogy érdemes ezt tovább csinálni. Ez az elismerés egyébként a zeneakadémista éveim megkoronázása. Úgy érzem, hogy a tanulmányaim közben igyekeztem mindig a tőlem telhető legnagyobb odaadással dolgozni és a közben kapott felkéréseknek is eleget tenni. Emellett életemben a legfontosabb most a munkám a Győri Filharmonikus Zenekarnál, ahol asszisztensként dolgozom, és sok ifjúsági, illetve nagykoncertet dirigálok jelenleg, sőt
a következő évadban is.

– A díjátadón Vásáry Tamástól kapott külön felkérést, hogy a következő Beethoven-ciklusában vezényeljen. Mit jelent ez a megbízás a szakmai előmenetele szempontjából?

– Tőle elismerést kapni azért különösen boldogító dolog, mert Vásáry karnagy úr nem ismert engem korábban, nem tudom, látott-e dirigálni. Ráadásul azt hiszem, mostanában nem állt senki a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és Énekkarra előtt koncerten ilyen fiatalon, úgyhogy nagy izgalommal és odaadással készülök a hangversenyre. A darab egyébként Beethoventől A dicsőséges pillanat (Der glorreiche Augenblick) című kantáta, nagyon ritkán játszott mű, legutóbb szerintem Kocsis Zoltán vezényelte valamelyik martonvásári Beethoven-sorozatában. Nem hangzott el itthon túl sokszor, ha jól tudom, lemezfelvétel is csak egy-kettő létezik belőle. Ezért különösen nagy a felelősség, ennek a darabnak most úgy kell megszólalnia, hogy később már ne legyen ritkaság, több zenésznek, karmesternek is legyen kedve elővenni.

– Van már terve, mire fogja költeni az anyagi támogatást?

– Egyelőre beteszem a bankba, hogy legyen „aranytartalék”, de ha fel fogom használni, akkor olyan kurzusok, versenyek nevezési költségének finanszírozására fordítom, amelyek a karrieremet, vagy fogalmazzunk másképp, mert 23 évesen karrierről még nem beszélhetek, a művészi pályám indulását segítik.