Önköltség ellenében, bizonyos feltételekkel a szolgáltatók a gondozási szükséglettel nem rendelkező személyek részére is biztosíthatnak házi segítségnyújtást – tudtuk meg.
Jelentősen nőtt a házi segítségnyújtást igénybe vevők köre az elmúlt években, míg 2010-ben az ellátottak száma 75 054 fő volt, 2016 novemberében már 107 294 fő. A házi segítségnyújtásban foglalkoztatottak száma is emelkedett, a 2010-es 5764-ről 2016-ra 13 399 főre – derül ki Rétvári Bence az Emmi államtitkára parlamenti írásbeli válaszából. A szabályozás januártól változott, az átalakítás érintette a gondozási tevékenységek körét, valamint a jogosultsági feltételeket. Két kategóriát vezettek be, ez a szociális segítés, amely szakképzettség nélkül is ellátható, valamint a személyi gondozás, amelynek keretében „intenzív szükségletet kielégítő gondozási tevékenységeket végezhet a szakképzett házi gondozó”.
További változás, hogy megszűnt a napi gondozási szükséglet órában történő meghatározása. December 31-ig legfeljebb napi négy órát engedett a szabályozás, ettől a szolgáltató semmiképp nem térhetett el. Az új szisztéma nem korlátozza az időtartamot, a szükségletekhez jobban igazodó, rugalmas szociális segítést és személyi gondozást tesz lehetővé, mutatott rá Rétvári. Hozzátette, ez a változás nem szigorítja a házi segítségnyújtás szabályait, nem szűkíti a jogosultak körét. A tényleges gondozási időt a két fél, vagyis az igénylő és a szolgáltató közötti egyeztetés eredményeként állapítják meg, amit a „szolgáltatás nyújtásáról szóló megállapodás a jövőben is rögzít”. A lényeg tehát az, hogy a szolgáltatót sem kívánják semennyire sem korlátozni a meglévő kapacitásainak optimális hasznosításában.
Az államtitkár kitért arra is, igény mutatkozott rá, hogy szabályozott keretek között kerülhessen sor önköltségalapú szolgáltatásnyújtásra is azok számára, akik segítséget kérnek, de gondozási szükséglettel nem rendelkeznek. Ezért a szolgáltató a jövőben az érintettek részére is biztosíthat házi segítségnyújtást, amennyiben az igénylő vállalja az önköltség megfizetését, és természetesen „csak akkor, ha a rászorultakat a szükséges segítségben már részesítette és a gondozók törvényes munkaidőkeretébe még belefér az igények kielégítése”.
Indoklásként Rétvári Bence kiemelte, a szociális ellátórendszer átalakításának célja, hogy a legrászorultabbak kapjanak fokozott odafigyelést, segítséget, ápolást és gondozást, a rendelkezésre álló források célzottabb és hatékonyabb felhasználásával.
További változás, hogy megszűnt a napi gondozási szükséglet órában történő meghatározása. December 31-ig legfeljebb napi négy órát engedett a szabályozás, ettől a szolgáltató semmiképp nem térhetett el. Az új szisztéma nem korlátozza az időtartamot, a szükségletekhez jobban igazodó, rugalmas szociális segítést és személyi gondozást tesz lehetővé, mutatott rá Rétvári. Hozzátette, ez a változás nem szigorítja a házi segítségnyújtás szabályait, nem szűkíti a jogosultak körét. A tényleges gondozási időt a két fél, vagyis az igénylő és a szolgáltató közötti egyeztetés eredményeként állapítják meg, amit a „szolgáltatás nyújtásáról szóló megállapodás a jövőben is rögzít”. A lényeg tehát az, hogy a szolgáltatót sem kívánják semennyire sem korlátozni a meglévő kapacitásainak optimális hasznosításában.
Az államtitkár kitért arra is, igény mutatkozott rá, hogy szabályozott keretek között kerülhessen sor önköltségalapú szolgáltatásnyújtásra is azok számára, akik segítséget kérnek, de gondozási szükséglettel nem rendelkeznek. Ezért a szolgáltató a jövőben az érintettek részére is biztosíthat házi segítségnyújtást, amennyiben az igénylő vállalja az önköltség megfizetését, és természetesen „csak akkor, ha a rászorultakat a szükséges segítségben már részesítette és a gondozók törvényes munkaidőkeretébe még belefér az igények kielégítése”.
Indoklásként Rétvári Bence kiemelte, a szociális ellátórendszer átalakításának célja, hogy a legrászorultabbak kapjanak fokozott odafigyelést, segítséget, ápolást és gondozást, a rendelkezésre álló források célzottabb és hatékonyabb felhasználásával.
