A 2018-as Sziget fesztivál pénteki napjának sztárfellépője a 33 éves Lana Del Rey volt, az énekesnő a barokk-pop, vagyis a dream-pop, - tulajdonképp ez azt jelenti, hogy a szomorúpop királynője.
The Kooks
Mint azt korábban megírtuk, kiváló hangulatú koncertet adott a Sziget Fesztivál pénteki napján a brit The Kooks együttes. A Szigetre legjobb dalaikat válogatták egy csokorba és dacára annak, hogy hat előtt kezdtek, kiváló hangulatot csináltak az elsősorban Lana del Rey-re váró tömegnek. Rögtön az utóbbi évek egyik legnagyobb indie slágerével, a Bad Habittel kezdtek, de a koncert során felcsendült a Seaside és a Naive is.
Parov Stelar
Viccesen meg is jegyezte az osztrák banda, hogy többször játszottak nálunk az elmúlt években, mint odahaza, ami azoknak, akik jártasabbak a magyar fesztiválok terén valóban látható, mint régebben a 30 Seconds to Mars vagy a Prodigy, mostanában a Parov Stelar Band az az együttes, akik minden évben legalább egyszer megcsinálják a bulit valamelyik nagyszínpadon. Idén a Sziget lett, nem is okoztak csalódást, a megszokott színvonalon lehozták az electroswinges műsorukat.
Asaf Avidan
Kicsi csalás az időrendben, az izraeli énekes-zenész-dalszövegíró ugyanis a főfellépő, Lana Del Rey után lépett fel, az A38 sátorban ennek megfelelően meglehetősen nagy tömeg gyűlt össze azokból, akik még valami eredetire vágytak a nagyszínpados koncert után. Asaf Avidan erre kiváló, már a hangja is teljesen egyedülállóan szól, dalait pedig egymaga ülve, a gitártól kezdve a dobon át minden létező hangszerrel karnyújtásnyi közelségben adta elő. Tehetsége vitathatatlan, stílusa van, akinek bejön, másoknak talán kevésbé, de kellemes lezárást adhatott azoknak, akik a szél és a viharjelzés miatt hazaindultak.
Lana Del Rey
A fotóra kattintva elérhető képgalériánk Lana Del Rey koncertjéről.
Lana Del Rey számaiban egyfajta sötét, az ötvenes és hatvanas évek filmes világát, és kis mértékben a film noirt idéző hangulat jellemző, amelyet gyakran egészít ki a szövegek hasonló mondanivalója. Nos, a Szigeten a képi világ is ehhez passzolt, minden nagy kivettőn ugyanis fekete-fehérben lehetett látni a koncert alatt videózó kollégák munkáját. Mondjuk kérdéses, hogy akkor mi szükség volt arra, hogy magán a színpadon gyakran neonfényekkel világítsanak és megidézzenek egy sokkal inkább nyolcvanas évekbeli medenceparti hangulatot.
A hangtechnikára volt, aki panaszkodott, más nem hallott hibát, Lana pedig - miközben többször is politikai és a globális felmelegedésel kapcsolatos gondolatokat osztott meg - nagyon kedves volt a rajongókhoz, egy laza ötperce le is ugrott hozzájuk szelfizni, puszit adni, autogramot osztani. A szerencsés kiválaszottaknak ez életük nagy napja lett, a többiek pedig szomorkodhattak a kivetítő felé nézve, hogy miért nem álltak már a The Kooks koncertje előtt a kerítéshez.
A LA to the Moon című turné utolsó állomása volt Budapest, az énekesnő meg is köszönte a csapatának az egész éves munkát a budapesti színpadon. Lana és csapata mindent megtettek, hogy a szerelmesen összebújó/boldogan/szomorúan dalolászó közönségnek a legtöbbet adják, a fellépő minden nagy számát eljátszották mielőtt tizenegyet ütött volna az óra.
A hatalmas tömeg komoly érzésekkel távozott, néha egy kis szépség is kell a sok buli közben.
