Orcsik Roland sok reménnyel kecsegtető költői és műfordítói pálya után fogott bele első prózakötetébe, a Fantomkommandóba, amely a jugoszláv háborúval foglalkozik. A Kalligram és a Fórum Kiadó közös gondozásában megjelent művet Mészáros Sándor, a Kalligram vezetője és Förköli Gábor kritikus mutatta be.
A kilencvenes években egy névtelen délszláv kisvárosban játszódik Orcsik Roland Fantomkommandója. Disztópikus történetről van szó, a regény egy talán nem is létező háborút, illetve annak hatását, a szorongást és a fenyegetettséget mutatja be. Orcsik Roland vajdasági származású költő számos verseskötet és műfordítói munka után fogott bele első prózai művébe, amelyet az Írók Boltjában mutattak be a héten.
A Fantomkommandó egyik központi motívuma a zene, illetve annak hiánya – mutatott rá Förköli Gábor kritikus, aki azzal a kérdéssel fordult a szerzőhöz, hogy miért fontos a zene a regény történetében, amelyben a háborúnak kiszolgáltatott kamasz hősök zenekart akarnak alapítani. Orcsik Roland válaszából kiderült: a könyvben a zene egyfajta menedéket és odút jelent a veszéllyel szemben. „A zene le tudja képezni egy totalitárius diktatúra esztétikáját” – tette hozzá Förköli Gábor.
Mészáros Sándor, a könyv szerkesztője, a Kalligram Kiadó igazgatója azt emelte ki, hogy a Orcsik regényvilágának van egy ellenutópikus jellege, továbbá erénye, hogy időben távol van a jugoszláv háború történelmi tapasztalatától. „Magyarországon kevesen vettek tudomást arról, hogy mi történik a szomszédban” – fogalmazta meg Mészáros, aki szerint a környező országokkal együtt inkább a saját, belső változásainkkal és a megtalált békénkkel foglalkoztunk akkoriban.
Mint mondta, a prózakötetnek jót tett ez a fajta időbeli távolság, hiszen így el tudta kerülni a média által megteremtett háborús giccset, és nem közvetlenül a harcokat, hanem a hátországban zajló félelmet tudta ábrázolni. Orcsik Roland kötetében többfajta ember története összegződik, a regényben öt szólam, öt önálló nyelvi karakterű beszélő nézőpontját ismerjük meg. Míg a cselekmény egy valós és felismerhető időben és térben játszódik, addig a háború távoli, nem megfogható. „Ha a realizmust választom, megfosztom magam az írás játékától és gyönyörétől” – magyarázta a szerző. Mészáros Sándor erről úgy vélekedett, hogy Orcsik Roland nem a háborút, hanem az embert akarta megérteni a háború fenyegetettségében. Szerinte ebben a kontextusban a zene hiánya mint az elszegényedés és a lesüllyedés allegóriája értelmezhető. Az író és a szerkesztő abban egyetértett, hogy a jugoszláv háborúk története bizonyos szempontból még nem zárult le, hiszen a térség azóta sem tudott kikeveredni akkori állapotából, nem zárkózott fel, és nem dolgozta fel a traumáját.
Mészáros Sándor a könyvbemutató végén rámutatott, Orcsik Roland kötetének egyik legfőbb erénye, hogy prózanyelve és az elbeszélés többszólamúsága hitelesen képezi le azt, hogy a háborús tapasztalatban nincsen egy igazság.
Költő és műfordító: Orcsik Roland
Orcsik Roland a vajdasági Óbecsén született 1975. november 28-án, 1992 óta Szegeden él. Költészettel, műfordítással, kritikaírással foglalkozik. Móricz Zsigmond-ösztöndíjat és Sziveri János-díjat kapott 2010-ben. Verseskötetei a Tiszatájnál és a Kalligramnál jelentek meg, a legutóbbi 2015-ben, Harmadolás címmel. Műfordítóként ő jegyzi Mirko Kovač: Város a tükörben című művének magyar kiadását és Semezdin Mehmedinović Ruszki komputerét, fordított mások mellett Igor Štiks, Robert Mlinarec, Miroslav Mićanović és Ana Ristović műveiből is. w
