Széles körű támogatást nyert az Európai Parlament Állampolgári, Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságában (LIBE) a múlt héten a liberális frakció (ALDE) első alelnökének javaslata a demokrácia, a jogállamiság és az alapvető jogok érvényesülését ellenőrző állandó mechanizmusról (DRF).
Sophie in ’t Veld lapunknak elmondta, „minden országot egyenlően kell kezelni, az uniós beavatkozás nem eseti alapú, hanem folyamatos ellenőrzésen és bizonyítékokon alapulna”.
A holland politikus szerint ezzel meg lehetne akadályozni a politikai indíttatású beavatkozásokat. Kérdésünkre, hogy miként érintené ez a gyakorlatban például az azóta visszavont abortuszjavaslat vagy az alkotmánybírósági változások miatt bírált Lengyelországot, vagy a migrációs ügyben „elővett” Magyarországot, Sophie in ’t Veld elmondta: hazánkat és a lengyeleket is azonos követelmények alapján bírálnák el, ha az éves értékelés rávilágít problémás pontokra, az Európai Bizottság párbeszédet kezd az országgal, az uniós intézmények – parlament, tanács, bizottság – megvitatják a kérdést, és a szükséges válaszlépések akár szankciókig is terjedhetnek. Jelezte, a „tűréshatár” ugyanaz lenne, mint eddig. Gál Kinga, a LIBE bizottság néppárti alelnöke szerint több sebből is vérzik a liberális javaslat, ezért bár frakciótársai zömmel támogatták, ő nem szavazta meg. A fideszes politikus hangsúlyozta, nagyon távol van még a terv gyakorlati megvalósítása, hiszen egy ilyen intézményközi mechanizmusnak jelenleg semmilyen jogalapja nincsen. Úgy vélte, alapszerződés-módosításra lenne szükség, most viszont az Európai Unió nincs abban a helyzetben, hogy ezt a lépést megtegye.
Ami a javaslat elvi részét illeti, Gál Kinga szerint a terv leginkább csak papíron szép, s túl sok kérdést hagy nyitva. Hangsúlyozta, továbbra sincs definiálva, hogy mit is jelent a jogállamiság.
Emlékeztetett, ez a javaslat sem akadályozná meg, hogy – ahogy korábban hazánkkal is tették az alaptörvény módosítása vagy az igazságügyi reform kapcsán – egy-egy országot megbélyegezzenek.
A képviselő felhívta a figyelmet arra is, hogy az eddigi mechanizmust is lehetett volna a határon túli magyar kisebbségek érdekeinek védelmére használni, ha meg lett volna hozzá a politikai akarat.
