Február 29-ig látogatható a Róth Miksa üveg- és mozaikművész munkáit bemutató tárlat a budai Várban, az egykori De la Motte–Beer-palotában, a Dísz téren.
A Forster Központhoz tartozó Magyar Építészeti Múzeum gyűjteményében lévő, a hagyatékból származó eredeti kartonokon, valamint archív és napjainkban készült fotókon, dokumentumokon keresztül feltárul a százötven éve született alkotó rendkívül gazdag életműve, a korai – historizáló ízlésben fogant – munkáktól a jobban ismert, szecessziós és korai art deco stílusú üveg- és mozaikképekig.
Amint azt néhány éve Fényi Tibor, az erzsébetvárosi önkormányzat támogatásával működő – és külföldi útiajánlókban rendre előkelő helyen szereplő – Róth Miksa Emlékmúzeum vezetője megfogalmazta, a mai művészettörténészek többsége nem tekinti az alkotót „igazi” művésznek, így nincs a helyén a művészettörténet-írásban. Mondván, csak iparos volt, mások terveit valósította meg – kétségtelenül magas színvonalon, nem csak esztétikai értelemben, hanem a tartósságot tekintve is: a mai napig számos alkotása sértetlen, a 20. század viharai és a csekély karbantartás ellenére is. A szakember szerint ugyanakkor számos dokumentum – például levelek Steindl Imrétől, az Országház tervezőjétől vagy Lechner Ödöntől, Kernstok Károlytól, a gödöllői művésztelep alapításában részt vevő Nagy Sándor festőtől – arról tanúskodik, hogy nem csak mások elképzeléseit formálta üveg- vagy mozaikképpé, hanem többször maga is tervezett.
Nem csoda tehát, hogy bár a születésének százötvenedik évfordulóját megünnepelte a múzeum, a Balassi Intézetben is készült egy fotótárlat – amely most a világot járja –, és a közmédián is bemutattak egy dokumentumfilmet nemrég, a nagy visszhang elmaradt, és a hosszú évek óta tervezett nagymonográfia is várat magára. Holott mind a múzeum, mind más gyűjtemények rendre kölcsönzik a náluk lévő műveket a világ számos helyszínére, ha szecessziós tárlathoz érkezik megkeresés. Róth Miksa életéről is kevés részlet tudható, ennek kutatása is hiányzik még, bár az 1900-as évek elején több világkiállítás arany- és ezüstérmével, Ferenc József-renddel, az Iparművészeti Nagy Államéremmel is kitüntették. Róth Miksa a zsidótörvények miatt 1939-ben visszaadta iparengedélyét, családjának több tagja is a holokauszt áldozata lett, hagyatékát leányai adták a VII. kerületnek.
A budai Várban látható mostani kiállítás kis területű, mégis nagyot merít: amint az évforduló elé időzített megnyitón Gellért Katalin művészettörténész emlékeztetett, nem csak iparosként, az újítások azonnali meghonosítójaként tekinthetünk Róth Miksára – elsőként alkalmazta az amerikai Tiffany-cég számos találmányát, így az opaleszcens üveget is –, hanem a gótikától a reneszánszon át a szecesszióig a stílusokban jártas alkotóként is. Rámutatott arra is, hogy a színek, üvegfajták és felületek játékával gyakran felülírta a művek alapját jelentő rajzokat.
A tárlaton megismerhetők a nevezetes alkotásai – az Országház, a Szent István-bazilika, a Zeneakadémia üvegképei, mozaikjai –, de felhívják a figyelmet a Mexikóvárosban, a Teatro Nacional épületében lévő, világhírű üvegmennyezetére és üvegfalára is, több más, kevésbé ismert művei mellett. Ilyen például a már említett Szervita téri Patrona Hungariae, a főváros legnagyobb köztéri mozaikképe, vagy a több erdélyi helyszínen a közelmúltban előkerült alkotása – amelyeket elpusztultnak hittek, és csak nemrég fedezték fel őket ikonosztázok mögött, vagy pincék mélyén.
