Mindvégig az MTA kutatóintézetében volt Tihanyban a Halászat a Balatonon című, 1928-as Vaszary János-festmény, amelyet elveszettnek hittek eddig. Virág Judit művészettörténész-galerista a kutatásai során emellett arra jutott, hogy az alkotó másik, jelentős műve, a Víz alatti világ című pannó is meglehet valahol.
Több évtized után derült ki, hogy Vaszary János elveszettnek hitt, Halászat a Balatonon című képe mindvégig a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Balatoni Limnológiai Kutatóintézetének falán lógott Tihanyban. A festmény után nyomozó Virág Judit művészettörténész-galerista elmondta, Vaszary János több festményt is készített Klebelsberg Kuno felkérésére az 1927-ben létrejött Tihanyi Biológiai Intézet – ma az MTA Ökológiai Kutatóközpontjának Balatoni Limnológiai Kutatóintézete – számára. A Halászat a Balatonon című képből több változat, előtanulmány is készült, köztük két kétméteres pannó, s az egyiket a Nemzeti Galériában őrzik (képünkön). A másik hollétéről eddig nem tudtak, de Virág Judit a tihanyi intézetbe tett látogatásakor szembesült azzal, hogy az elveszettnek hitt kép végig ott lógott az intézet falán, s most is megtekinthető.Kutatásai során emellett olyan információ birtokába jutott, amely bizonyítja, hogy a magyar modernizmus egyik legérdekesebb, nyolcméteres festménye, a Víz alatti világ című Vaszary-pannó szintén túlélte a háborút, és jelenleg valahol hazánkban lehet. Ezt a képet szintén 1928 körül festette a művész az intézet számára: a balatoni élővilág helyett „tengeri víziót” alkotott a művészettörténész szavai szerint, békákkal, nagy szemű halakkal, polipokkal, korallokkal, emiatt akkoriban a konzervatív sajtó meg is támadta. Felidézte, hogy a keszthelyi Balaton Múzeum irattárában őriznek egy levelezést, amelyből kiderült, hogy ez a kép a második világháború alatt is a kutatóintézetben maradt. További dokumentumok bizonyítják, hogy 1949-ben az intézményben ki is állították – Virág Judit rámutatott, hogy ekkor pedig a kommunista ifjúmunkások támadták a képet, mert nagyon szürreálisnak tartották. Bényi László festőművész, miniszteri titkár ennek hatására levetette a múzeum faláról a festményt, amelyet összetekertek és 1959-ig a múzeumban őriztek, majd, a dokumentumok szerint 1959. április 29-én a tihanyi intézet egyik kutatója átvette. A művészettörténész hangsúlyozta: a szakma azóta nem hallott a képről, amelynek azonban így ma is Magyarországon kell lennie, ugyanis az 1960-as években már nem volt szokás képeket megsemmisíteni.
Az 1867-től 1939-ig élt Vaszary János festőművésznek a balatonfüredi Vaszary-villa tavaly rendezett tárlatot, mint akkor lapunk beszámolt róla, nem tudni, mennyi képet festett, de rendszeresen újabb és újabb művei kerülnek elő hazai és külföldi magángyűjteményekből. Plesznivy Edit művészettörténész, a kiállítás kurátora szerint több százra tehető az alkotások száma. Például ott állították ki először a fél évszázad után felbukkant Kereszténység című 1924-es művét, amelyet a jegybank Értéktár-programjával vásároltak meg egy külföldi gyűjtőtől.
