Százéves korában elhunyt Danielle Darrieux, a francia mozi legendás színésznője, aki az egyik leghosszabb karriert tudhat magáénak Franciaországban és Hollywoodban - tudatta családja csütörtökön a francia sajtóval.
"Az egészségi állapota az elmúlt hetekben egy kisebb esést követően kezdett romlani, kedden pedig elaludt, mondhatjuk így" - mondta társa, Jacques Jenvrin. "Százévesen egy kicsit törékeny volt, és bár már nem látott, nagy életkedve volt. Október 4-én fogadtunk látogatókat és nagyon jól volt" - tette hozzá.
Danielle Darrieux, aki májusban ünnepelte századik születésnapját, több mint száz francia és amerikai filmben játszott, a második világháború előtti generációk női szépségideálját testesítette meg. F
Bordeaux-ban, egy katonaorvos lányaként látta meg a napvilágot 1917-ben, 14 éves korától tanult a párizsi konzervatóriumban énekelni és csellózni, 1931-ben, a La Bal című filmben debütált nagy sikerrel; s ezzel el is indult hosszú, dicsfénnyel övezett filmes karrierje. Az ifjú színésznő nagysikerű alakítást nyújtott az 1937-es Mayerling című filmben; a valós alapokon nyugvó szerelmi történet filmes adaptációját a rendező, Anatole Litvak egyik remekműveként tartják számon.
Ezt követően Darrieux az amerikai Universal Pictures-el szerződött le és egy évre rá, 1938-ban már be is mutatták a Párizsi divat (The Rage of Paris) című, az Egyesült Államokban készült vígjátékot, amelyben egy Amerikába tévedt, munkát kereső francia lányt alakít. Ezekben az években a Broadwayn is fellépett színpadi szerepekben.
Amerikai debütálását követően visszatért Franciaországba, ahol az ellenállási mozgalom megvádolta azzal, hogy német katonákat szórakoztatott. A nácik kiszolgálójának bélyegzett színésznőt később felmentették a vádak alól, és újrakezdhette karrierjét.
A háborút követően árnyaltabb szerepekben emelkedett a legtöbbre tartott francia színésznők sorába. A változás már A királyasszony lovagjában (1948, Pierre Billon) is érzékelhető volt, a film kirobbanó sikert aratott. Művészete az idők folyamán elmélyült, fejlődése még inkább nyomon követhető volt Max Ophüls kései filmjeiben, amelyekben különböző karaktereket formált meg: ilyen volt a Körbe-körbe (1950), Az élet örömei (1951) és a Madame de...(1953) című alkotás.
A filmezés mellett Darrieux néha színpadon is fellépett, a hatvanas években pedig énekesnőként koncertezett, kabarékban szerepelt és lemezfelvételeket készített. 1970-ben Katharine Hepburn főszerepét vette át a Coco című Broadway-musicalben.
Darrieux kiváló alakítást nyújtott az új hullám rendezőinek - főként Chabrol és Démy - filmjeiben is; mindenek előtt a Kékszakáll (1962), A rochefort-i kisasszonyok (1967), valamint az 1982-es Egy szoba a városban című alkotásokban. Az 1980-as években született filmjei közé tartozik a Téchine rendezte Ahol a bűn lakik (1986), valamint a Néhány nap velem című film 1988-ból.
A színésznő legutóbb Francois Ozon 8 nő (2001) című filmjében kapott szerepet. A 2002-es Berlini Filmszemlén díjazott műben Danielle Darrieux mellett olyan népszerű francia színésznők láthatók, mint Catherine Deneuve, Isabelle Huppert, Emmanuelle Béart, Fanny Ardant, Virginie Ledoyen, Ludivine Sagnier és Firmine Richard.
Utoljára 2003-ban lépett színpadra, Eric-Emmanuel Schmitt kortárs szerző Oscar et la dame rose című egyszereplős művében, amiért elnyerte a legjobb női színésznőnek járó, legjelentősebb színházi elismerést, a Moliere-díjat, 2010-ig rendszeresen játszott mozi- és tévéfilmekben.
Háromszor volt férjnél, Henri Decoin és Porfirio Rubirosa után a forgatókönyvíró Georges Mitsinkides-hez ment hozzá, akivel örökbe fogadott egy fiút. Férje és fia is meghalt az 1990-es években.
