Ősi hagyomány, hogy a hívők a vezeklés részeként hamut szórtak a fejükre, ennek emlékét őrzi a hamvazószerda. Mától a keresztények Jézus Krisztus feltámadásának megünneplésére készülnek.
A negyvennapos böjt a negyedik századra vált általánossá a keresztény világban, a tizenegyedik századig pedig annyira szigorú volt, hogy a hívek késő délutánig semmit sem ettek, húst, tejterméket és tojást pedig a böjti napokon egyáltalán nem fogyasztottak. Az egyház később enyhített, de hamvazószerdára és nagypéntekre továbbra is szigorú böjtöt ír elő: a tizennyolc és hatvan év közötti híveknek csak háromszor lehet étkezniük és egyszer jóllakniuk. E két napon és nagyböjt többi péntekén tizennégy évesnél idősebb tagjait arra kéri az egyház, hogy a böjti fegyelem részeként ne fogyasszanak húst. Ennek az időszaknak a liturgikus színea lila, amely a 13. század óta jelképezi a bűnbánatot. Elmarad a szentmisékben az alleluja éneklése, amely a liturgiában az öröm legközvetlenebb kifejeződése, továbbá a templomot nem díszíti virág. A böjt vallásos gyakorlata a megtisztulás, az áldozat és a könyörgés fontosságát állítja középpontba, húsvétra készülve pedig az egyház az ima és az alamizsna, azaz a szegények megsegítésének lelkületét ajánlja. Ahogy Krisztus a Hegyi beszédben fogalmaz: „Amikor te adsz alamizsnát, ne tudja bal kezed, mit cselekszik a jobb kezed, hogy adományod rejtekben legyen, és akkor Atyád jutalmaz meg érte, aki lát téged a rejtekben is.”
Hamvazószerdán az egyházi vezetők is szertartásokat mutatnak be országszerte, Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek 17 órakor az esztergomi bazilikában mutat be szentmisét.



