Könnyű megtalálni a hazai fegyintézetekből megszökött elítélteket, akik többnyire családi konfliktusaik miatt kockáztatnak. Európai összehasonlításban Magyarország kifejezetten jó mutatókkal rendelkezik, Hollandiában háromszázszor több hasonló eset fordul elő évente.
Elsősorban a fiatalok, illetve a kisebb időtartamú szabadságvesztéssel sújtott elítéltekre jellemző, hogy megkockáztatják az önkényes távozást a magyarországi fegyintézetekből - mondta lapunknak Végh József, akit a napokban elkövetett három hazai szökés ügyében kérdeztünk. A korábban börtönpszichológusként is dolgozó szakember tapasztalatai szerint az érintettek mindannyian érzelmi alapon döntenek a szökés mellett, és amögött többnyire valamilyen családi konfliktus áll. A napokban megszökött, majd rövid idő alatt elfogott rabok mindegyike olyan, a fegyintézeten kívül végezhető külső munkán volt, ahol kisebb az ellenőrzés, így könnyebb eltűnni. A hasonló munkák a börtönben kiváltságnak számítanak, azokra azonban nem pszichológiai felmérések, hanem a felügyelő által rögzített feljegyzések alapján választják ki a rabokat: amennyiben valakinek jó a magaviselete, az kaphat külső munkát. Az utóbbi napok érintettjeinek egyike például azért szökött meg, mert megtudta, hogy barátnője elhagyta, így hazament visszaédesgetni a lányt, egy másik rab pedig mezítláb hagyta el munkahelyét, de őt is hamarosan a családjánál találták meg. Utóbbi korábban hatvan nap elzárást kapott, így az enyhe büntetés miatt nem kellett tartani a szökésétől.
Végh József szerint épp a kisebb időtartamú büntetéseknél áll fenn hasonló kockázat, mert a fiatal szökevényeknek nincs idejük betagozódni a börtöntársadalomba, gondolataikat pedig szinte teljesen leköti a szabadulás vágya. A korábban hatvan napra elzárt fiatalemberrel szemben a várható szankció akár egyéves szabadságvesztés is lehet.
A szakember azt tapasztalta, hogy a fiataloknál sokkal kevésbé meggondolatlanok az idősebb elítéltek, akik között még a hosszú büntetések, illetve az összezártság is lényegesen kevesebb erőszakot eredményez. A börtönök világát ismerők úgy látják, hogy az úgynevezett nagyítéletesek között szinte nincs olyan, aki szökéssel próbálkozna, mert ők belenyugszanak a sorsukba, és békében akarják letudni a büntetésüket.
Az európai statisztikák szerint Magyarországon lényegesen kevesebb a rabszökés, Németországban például negyvenötször, Franciaországban harmincszor, Hollandiában pedig évente csaknem négyszázszor annyi esetet tartanak nyilván, mint hazánkban.
Végh József szerint épp a kisebb időtartamú büntetéseknél áll fenn hasonló kockázat, mert a fiatal szökevényeknek nincs idejük betagozódni a börtöntársadalomba, gondolataikat pedig szinte teljesen leköti a szabadulás vágya. A korábban hatvan napra elzárt fiatalemberrel szemben a várható szankció akár egyéves szabadságvesztés is lehet.
A szakember azt tapasztalta, hogy a fiataloknál sokkal kevésbé meggondolatlanok az idősebb elítéltek, akik között még a hosszú büntetések, illetve az összezártság is lényegesen kevesebb erőszakot eredményez. A börtönök világát ismerők úgy látják, hogy az úgynevezett nagyítéletesek között szinte nincs olyan, aki szökéssel próbálkozna, mert ők belenyugszanak a sorsukba, és békében akarják letudni a büntetésüket.
Az európai statisztikák szerint Magyarországon lényegesen kevesebb a rabszökés, Németországban például negyvenötször, Franciaországban harmincszor, Hollandiában pedig évente csaknem négyszázszor annyi esetet tartanak nyilván, mint hazánkban.
