Javában tart a farsangi időszak, amihez számos népi hagyományunk kapcsolódik, amelyek közül néhány ma is él, a februárt pedig nyugodtan tekinthetjük báli szezonnak is. Budapesten, megyeszékhelyen, kistelepülésen a helyi szokások szerint vagy éppen a városi sajátosságokat kihasználva búcsúztatták és búcsúztatják a telet.
A vízkereszttől (január 6.) hamvazószerdáig (ami idén március 1-jére esik) tartó farsang hagyományosan a vidám lakomák, mulatságok, bálok, azaz a télbúcsúztatás időszaka egészen a középkor óta. A 16-17. században erkölcsi okokból tiltották a farsang, azon belül is leginkább a torkos csütörtök ünneplését, a hagyománykör azonban máig velünk maradt. Az idők során a városi polgárság a német tradíciókból átvett szokások, míg a nemesek körében a francia és olasz szokások honosodtak meg, a falvakban pedig a farsangfarki (azaz a farsang végi álarcos) menetek terjedtek el. A táncos mulatságok és a velük együtt megjelent szabadtéri dramatikus játékok viszont nem különíthetők el élesen egymástól, mindkét módon búcsúztatták és búcsúztatják a telet. Voltak olyan vidékek, ahol maszkos alakok járták a házakat és tojást gyűjtöttek. Az álarcosok leggyakrabban cigány asszonynak, menyasszonynak, koldusnak vagy éppen katonának öltöztek.
Palóc vidékeken például ez a fajta „házalás” összekapcsolódott azzal, hogy a legények mulatságba hívták a lányokat. Kisebb településeken ezek a táncos összejövetelek a kocsmában vagy egy erre a célra bérelt házban zajlottak. A farsang időszakának nagy szerepe volt a párválasztásban is, ehhez kapcsolódó érdekesség, hogy a katolikus földművesek hétfőn és szerdai napokon tartottak csak lakodalmat, mivel a keddet szerencsétlen napnak tartották, csütörtökön pedig nem volt illendő a hangos vigadalom a péntekre való készülődés miatt. A városokban rendezett báloknak ugyancsak emiatt és a társasági élet miatt volt fontos szerepe, mert a hajadon lányokat és házasulandó legényeket ezeken az alkalmakon vezették be a társaságba.
Ha nem is pont ugyanebben a formában, de napjainkban is élő hagyományoknak számítanak a bálok és az utcai farsangolás is. Zala megyében a napokban kezdődtek meg a hagyományos téltemető mulatságok, több faluban kiszebáb égetést tartottak, amely hagyományt egyébként az egyik budapesti kerület is évről évre feleleveníti. Vas megyében tematikus bálokat szerveznek, amelyek listáját egy megyei kulturális honlapon közre is adták, Budapesten pedig a február 18-iki Csángó bál lesz az egyik legnagyobb télbúcsúztató esemény, ahol moldvai és gyimesi farsangi szokásokat elevenítenek fel. Mohácson nagyon régi, máig őrzött hagyománya van a busójárásnak, ami sokác népszokásból honosodott meg nálunk. A busó jellegzetes öltözete szőrével kifordított bundából, szalmával kitömött gatyából és bocskorból áll, e télbúcsúztató népszokást farsangfarkán, azaz a télbúcsúztató időszak utolsó napjain tartják, idén február 23. és 28. között.
Február, a jeles napok hónapja
A keresztény naptárban farsang időszakához nem kötődik jelentős vallási ünnep, februárban viszont sok jeles napot tartunk nyilván. Ilyen február 6-án Dorottya-nap, amiről a népi hiedelem úgy tartja, „ha Dorottya szorítja, Zsuzsanna megtágítja”, azaz ha Dorottya napján fagy van, akkor Zsuzsanna napján (február 19.) olvadás követi. Február 16-ról, Julianna napjáról úgy tartják, e napon általában havazik, Mátyás napjához is időjárási regula fűződik: „Ha Mátyás jeget talál, akkor töri, ha nem talál, akkor csinál.” A hideg idő jó termést, az enyhe pedig kevés tojást jelzett február 22-én, Üszögös Szent Péter napján pedig nem fogtak semmilyen munkába.
