Botka László hétvégi beszéde egyértelművé tette: már nem összefogásról vagy választásokról van szó a baloldalon, hanem belső hatalmi harcról, azaz, hogy ki tűnik el végül a süllyesztőben – mondta lapunknak az elmúlt hetet értékelve Boros Bánk Levente.
A baloldal 2010 óta – jobb híján – egyfajta politikai csodafegyverként tekintett a különböző népszavazási kezdeményezésekre, ami az olimpiaellenes aláírásgyűjtésben is tetten érhető. Azonban most is nyilvánvalóvá vált, hogy ez a kezdeményezés sem az adott témáról, hanem néhányak politikai ambícióiról szólt – mondta lapunknak Boros Bánk Levente, a Médianéző igazgatója. A politológus hangsúlyozta: akkor bújt ki a szög a zsákból, mikor a taktikai érzék teljes hiányáról tanúbizonyságot téve, a Momentum Mozgalom még az aláírásgyűjtés közben bejelentette, hogy párttá alakul. Ezzel mindenkinek azt üzenték, hogy még egy olyan ügyet, mint az olimpia is hajlandók feláldozni politikai karrierjük érdekében.
A civil mozgalmak finanszírozásának nyilvánosságáról szóló kormányzati szándék kapcsán elmondta: a 2018-as választási kampány úgy indulhat el, hogy továbbra is életképtelennek tűnnek az ellenzéki pártok. Ebben a helyzetben a kormány bel- és külföldi rosszakarói más politikai szereplők után néznek, akik gyengíthetik a Fidesz–KDNP szövetséget – ezek potenciálisan pedig a magukat „független” és „civil” szervezeteknek beállító, ugyanakkor politizáló formációk lehetnek. Éppen ezért nemcsak a kormánypártoknak, hanem a választóknak és egész Magyarországnak elemi érdeke, hogy világossá váljon: ki, mit és miért képvisel a politikai életben, és ha ezek a szervezetek bele akarnak szólni a belpolitikába és a választásokba, akkor mindenki megismerhesse, ki áll mögöttük és ki finanszírozza őket.
Annak kapcsán, hogy a Jobbik új témát, a bérfelzárkóztatást tűzte ki céljául, Boros Bánk azt mondta: az utóbbi évekhez hasonlóan ismét furcsa a témaválasztás, az ellenzéki párt ezzel megint nyitott kapukat dönget, hiszen a kormány már tavaly döntött a béremelésekről. Persze egy ellenzéki párt számára soha, semmi sem elég, de a kormány jelentős lépéseket tett a bérfelzárkóztatás irányába. A Jobbik így most sem találta fel a spanyolviaszt – fogalmazott az elemző.
A baloldali történésekről megjegyezte: az a legnagyobb baja a balliberális ellenzéknek, hogy fogalma sincs, mit akar, sőt már azt sem tudják, hogy ki kivel van vagy akar lenni. Még arra sem képesek, hogy eldöntsék, ki álljon a politikai futóverseny rajtvonalához, miközben a verseny nem erről, hanem arról szól, hogy ki milyen gyorsan fut és ki ér előbb a célba – jellemezte a helyzetet.
Az MSZP-s Botka László hétvégi beszédével kapcsolatban a politológus úgy fogalmazott, üzeneteiben megmaradt a politikai közhelyek szintjén. Az esetleges balliberális összefogás tekintetében azonban minden eddiginél határozottabban állt ki Gyurcsány Ferenccel szemben, ami már túlmutat a tárgyalásokat megelőző taktikázáson, és csapdát állít a Demokratikus Koalíciónak: a Gyurcsány-párt félreállítja saját vezetőjét, vagy a parlamentből való kiesést is kockáztatva nem enged az MSZP követeléseinek. Mindez viszont már egyértelműen nem az összefogásról vagy a választásokról, hanem a balliberális oldal belső hatalmi harcáról szól, azaz, hogy ki tűnik el végül a politikai süllyesztőben.
A civil mozgalmak finanszírozásának nyilvánosságáról szóló kormányzati szándék kapcsán elmondta: a 2018-as választási kampány úgy indulhat el, hogy továbbra is életképtelennek tűnnek az ellenzéki pártok. Ebben a helyzetben a kormány bel- és külföldi rosszakarói más politikai szereplők után néznek, akik gyengíthetik a Fidesz–KDNP szövetséget – ezek potenciálisan pedig a magukat „független” és „civil” szervezeteknek beállító, ugyanakkor politizáló formációk lehetnek. Éppen ezért nemcsak a kormánypártoknak, hanem a választóknak és egész Magyarországnak elemi érdeke, hogy világossá váljon: ki, mit és miért képvisel a politikai életben, és ha ezek a szervezetek bele akarnak szólni a belpolitikába és a választásokba, akkor mindenki megismerhesse, ki áll mögöttük és ki finanszírozza őket.
Annak kapcsán, hogy a Jobbik új témát, a bérfelzárkóztatást tűzte ki céljául, Boros Bánk azt mondta: az utóbbi évekhez hasonlóan ismét furcsa a témaválasztás, az ellenzéki párt ezzel megint nyitott kapukat dönget, hiszen a kormány már tavaly döntött a béremelésekről. Persze egy ellenzéki párt számára soha, semmi sem elég, de a kormány jelentős lépéseket tett a bérfelzárkóztatás irányába. A Jobbik így most sem találta fel a spanyolviaszt – fogalmazott az elemző.
A baloldali történésekről megjegyezte: az a legnagyobb baja a balliberális ellenzéknek, hogy fogalma sincs, mit akar, sőt már azt sem tudják, hogy ki kivel van vagy akar lenni. Még arra sem képesek, hogy eldöntsék, ki álljon a politikai futóverseny rajtvonalához, miközben a verseny nem erről, hanem arról szól, hogy ki milyen gyorsan fut és ki ér előbb a célba – jellemezte a helyzetet.
Az MSZP-s Botka László hétvégi beszédével kapcsolatban a politológus úgy fogalmazott, üzeneteiben megmaradt a politikai közhelyek szintjén. Az esetleges balliberális összefogás tekintetében azonban minden eddiginél határozottabban állt ki Gyurcsány Ferenccel szemben, ami már túlmutat a tárgyalásokat megelőző taktikázáson, és csapdát állít a Demokratikus Koalíciónak: a Gyurcsány-párt félreállítja saját vezetőjét, vagy a parlamentből való kiesést is kockáztatva nem enged az MSZP követeléseinek. Mindez viszont már egyértelműen nem az összefogásról vagy a választásokról, hanem a balliberális oldal belső hatalmi harcáról szól, azaz, hogy ki tűnik el végül a politikai süllyesztőben.
