„Árverésekre járnak a földművesek, és nem az ellenzéki demonstrációkra”

Fazekas Sándor: Csak annyit kérek az ellenzéktől, hogy legalább egy jó szót szóljanak a magyar földművesekhez, akik erőn felül teljesítenek (Fotó: Hegedüs Róbert)

Kiemelte: a Földet a gazdáknak! program sikerét semmi nem bizonyítja jobban, mint az, hogy a gazdálkodók árverésekre járnak, nem az ellenzéki demonstrációkra. A miniszterrel a földértékesítés mellett a külföldiek földvásárlásáról, valamint az agrárium teljesítményéről is beszélgettünk.

– Jelenleg is zajlik a Földet a gazdáknak! program. Hol tart az állami földek értékesítése, és mik eddig a tapasztalatok?

– Jól halad a földértékesítés, eddig mintegy száztizenhétezer hektár kelt el, a nyertes gazdálkodók száma pedig a három hektárnál nagyobb területeken már meghaladta a kétezer-nyolcszáz főt. A három hektárnál nagyobb parcellák iránt hatvanszázalékos az érdeklődés, azonban várható volt, hogy nem kel el azonnal minden földrészlet. Jövőre is folytatjuk a programot, elsősorban a gyümölcsösökkel, halastavakkal, valamint az egyéb, egyelőre még bonyolult jogi helyzetű területekkel. A három hektárnál kisebb területekre is nagy az érdeklődés: eddig hatezer-ötszázan vásároltak kisebb parcellákat. A programban csaknem tízezer gazda jutott eddig földhöz, ami rendkívül jelentős szám. Eddig 117 ezer hektár kelt el a három hektár feletti területekből, ami 165 milliárd forintos bevételt jelent. A pénz csak jövőre folyik be az államkasszába, mivel az árveréseken csak vásárlási jogot szereznek a nyertesek. Ezt követően hatvan napra kifüggesztik az eredményt, ha nem élnek az adott földterületen az elővásárlási jogukkal az érintettek, akkor kezdődik az új tulajdonjog bejegyzése.

– Az Alkotmánybíróság döntése szerint a földértékesítésből befolyó összegből földet lehet vásárolni. Ez nem ellentmondásos?

– A kormányhatározatban az szerepelt, hogy a nemzeti vagyont kell gyarapítani a befolyó összegből. Az állami föld is nemzeti vagyon. A Nemzeti Földalapkezelő Szervezetről (NFA) szóló törvény pedig konkrétan kimondja, hogy földet kell vásárolni. A magyar állam eddig is vásárolt és adott el földterületeket. Az MSZP kormányzása alatt is értékesítettek árverés útján három hektárnál nagyobb parcellákat, csak nem a családi gazdálkodóknak. Hatalmas segítség, ha a földművesek ki tudják egészíteni már meglévő birtokukat akár félhektáros területtel is. A bevételből vásárolt földterületeket többféleképpen hasznosíthatjuk. Az NFA-törvény tételesen felsorolja, milyen célokra vásárolhat az állam földet, idetartozik többek közt a gazdasági és településfejlesztési célú földvásárlás, az elkerülő utak építéséhez szükséges terület, de említhetném az ipari parkokat vagy az oktatási célra szerzett területeket is. Minden területvásárlással kapcsolatos ügyletről azonban később dönt a kormány. Az ellentmondás tehát csak látszólagos, mindössze politikai küzdelem zajlik. Végre a magyar állam elkezd gazdálkodni a földvagyonnal. Ezt bizonyítja, hogy a gazdák járnak a licitekre, földet vásárolnak, és a társadalom is elfogadta azt az álláspontot, hogy a termőföld annál van a legjobb helyen, aki megműveli azt. Ezért nem sikerült az ellenzéknek nagy politikai viharrá erősíteni a földprogramot, rajtuk kívül ugyanis mindenki elfogadta, hogy a magyar gazdák vehetik meg, nyilvános árveréseken, az állam földjeit.

– Folyamatos támadások érik az ellenzéktől a programot, példátlan az összezárás. Sokan úgy vélik, ismét a Fidesz-közeliek, a haverok járnak jól. Mi áll a támadások mögött?

– Túlzásnak tartom, hogy nagy támadások lennének, pusztán arról van szó, hogy kis ellenzéki pártok próbálnak nagy vihart kavarni, pedig annak idején ők is megszavazták az NFA-törvénnyel együtt a földeladások lehetőségét. A későn ébredést leplezi az ellenzéki összeborulás. Gyurcsányéktól a Jobbikon át az LMP-ig mindegyik párt a külföldiek érdekeit képviseli. Nem lehet széttagolt parcellákra komoly vidékpolitikát alapozni, az érintett területek pedig szétszórva, az ország különböző részein találhatók. A visszaélés lehetősége sem merülhet fel, mivel árverésen kelnek el a területek. Így az dönti el, ki szerzi meg a földet, hogy ki, mennyit fizet. Semmilyen jelentősége nincs annak, hogy ki kinek a rokona, ismerőse, jóbarátja.

– Nemrég szavazott az Országgyűlés a haszonbérleti szerződések felülvizsgálatának lehetőségéről. Ez miért volt fontos?

– Azért, hogy erősödjön a földtulajdonosok pozíciója, de ez hosszú távon hasznos a bérlők számára is. A régi ügyleteknél nem voltak alacsonyak a bérleti díjak, de a szerződéseket hosszú időre kötötték, azóta pedig emelkedtek a piaci árak.

– Az ellenzék nemmel szavazott. A szocialisták döntése érthető, köztudott, hogy alacsony bérleti díjért adtak földeket kormányzásuk alatt. De a Jobbik és az LMP még nem kormányzott…

– És soha nem is fognak.

– …ők miért nem támogatták a javaslatot?

– Érdekes, hogy az LMP-s Sallai R. Benedek akkor még nem ellenezte a gazdák földszerzését, amikor ő vásárolt, most, hogy másoknak is lehetőségük van erre, támadja a programot. Ám az LMP iránti vidéki érdeklődés patikamérleggel sem mutatható ki. A Jobbik először azt mondta, a föld tartozzon a magyar korona alá, tehát államosítsuk a magyarországi termőterületeket. Így a telekkönyvben a magyar állam lenne a tulajdonos, azonban ez nem a korona tiszteletén alapuló kérdés. Ettől a felvetéstől jutottak el odáig, hogy a gazdák földszerzését az Alkotmánybíróságon, Brüsszelben próbálták megakadályozni, emellett demonstrációkkal akarták hátráltatni az árveréseket. Én csak annyit kérek az ellenzéktől, hogy legalább egy jó szót szóljanak a magyar földművesekhez. A gazdatársadalom éjjel-nappal dolgozik, erőn felül teljesíti az elvárásokat, ellát mindannyiunkat élelmiszerrel. Tudjuk, hogy a magyar parasztság mindig is éles szemmel figyelte meg a dolgokat, és az emlékezőképességük is jó. Éppen ezért nagyon jól tudják, hogy az ellenzék hogyan viszonyul hozzájuk. Az MSZP-től a Jobbikon át Gyurcsányékig csak az számít, hogy a kis családi gazdaságok ne kaphassanak földet. Az ellenzék képviselői részesei egy olyan modern kori kuláküldözésnek, amely arról szól, ha valakinek több van, földet vásárol, akkor az már az üldözendő kategó­riába tartozik. Mindenki tud róla, hogy ez annak idején is így zajlott.

– Az árverések kezdete előtt derült égből villámcsapásként érkezett a hír, hogy a külföldieket nem lehet kizárni a licitekről. Ez miért csak az utolsó pillanatban derült ki?

– Jó pár feljelentés érkezett ellenünk az Európai Bizottsághoz. Azonban fontos, hogy még egyetlen külföldi sem vásárolt földet, egyelőre csak licitnyertesekről beszélhetünk, viszont még a licitnyertesek is évtizedek óta Magyarországon gazdálkodnak, többségük kettős állampolgár. Nem lett tehát igazuk azoknak, akik több tízezer-százezer hektáros külföldi földvásárlásokat vizionáltak. Egyébként ha a helyben élő gazdák közösségként összetartanak, és elővásárlási joguk van, akkor nem tud bevásárolni egyetlen külföldi állampolgár sem.

– Nemrég Lázár János miniszter arról beszélt, Brüsszel idővel kiharcolhatja, hogy megnyíljon a többi uniós tagország előtt is a földpiacunk. Ez reális félelem?

– Vannak olyan erők a bizottságban, akik Európai Egyesült Államokat, multikultit szeretnének, és azt, hogy földet is ugyanúgy vásárolhassanak, mint ahogy más a kocsiját. Vannak erős, liberális hangok, azonban a tagállamokban is kötött pályás téma a földkérdés, mindenhol a helyben élőket kívánják helyzetbe hozni. Meg kell védenünk a földtörvényt, amely lényegében egy akadálypályát jelent a spekulánsok és külföldiek előtt.

– Hosszú távon is megoldást jelent a földtörvény? Ha 2030 után kormányra kerülne az MSZP utódpártja, akkor sem lenne a külföldieké a magyar föld?

– A hosszú távú megoldásokkal kapcsolatban Ausztriát hoznám példának, ahol elvileg nem korlátozza semmi, hogy a külföldiek földet vehessenek, azonban a helyi gazdáknak eszük ágában sincs eladni területeiket kívülállóknak. Az agráriumból élők miért is adnák el a földjüket, ha boldogulnak, helyette inkább tovább bővítik birtokukat, és földet vesznek. Ezt bizonyítja, hogy a földtörvény hatályba lépése után nem összeomlott, hanem megélénkült a hazai földpiac, pedig csak helyben élő földművesek vásárolhatnak. Elkezdték a gazdaságuk bővítését, és ez lesz a tendencia a következő években is.

– Miért van szükség az állami mintagazdaságokra, és hol lesznek ezek?

– A kormány arról döntött, hogy egy teljes termékpályát átölelő értékmegőrzést végezzünk. Az állami mintagazdaságok a génmegőrzésben, a hungarikumok gondozásában nyújtanak támogatást, a rájuk bízott értékek hosszú távú megőrzése a cél. Mezőhegyesen, Bábolnán és Szilvásváradon lesz mintagazdaság. Olyan nemzeti értékeket, többek közt lófajtákat óvnak, amelyek a magyar mezőgazdaság családi ezüstjei.

– Sokaknak tűnhet úgy, hogy a személye háttérbe szorult, inkább mások szólalnak meg a földértékesítések kezdete óta. Ennek mi az oka?

– Nem érzékelem, hogy háttérbe lettem volna szorítva. Mindenki a saját munkáját végzi. A gazdálkodók álláspontját képviseli a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara és a Magosz, a Földművelésügyi Minisztérium és a földalapkezelő a hátteret biztosítja, az árveréseket pedig a kormányhivata­lok intézik. Együtt dolgozunk, és a cél mindannyiunk számára az, hogy minél több gazda tudjon földet vásárolni.

– Szóba került, hogy megváltozzon a földművelésügyi miniszter személye?

– Nincs erről szó, minden korábban ezzel kapcsolatban megjelent hír valótlan volt.

– Nemrég súlyos hiányosságokat tárt fel az Állami Számvevőszék vizsgálata az állami erdészetek működésében. Hibázott az agrár­kormányzat?

– A számvevőszéki vizsgálat egy korábbi időszakra vonatkozott, utoljára a tavalyi évet vizsgálták. Az ellenőrzés nagy része arra az időszakra vonatkozik, amikor az állami erdők még nem a Földművelésügyi Minisztérium kezelésébe tartoztak. Az eredmények bejelentését az erdőgazdaságokkal együtt vitatjuk. Hatalmas, egymillió hektárnyi területet gondoz a huszonkét állami erdészet, eredményesen. Az erdők jó állapotban vannak, turistaházak, kilátók, erdei vasutak épülnek. A hiányosságokat meg kell szüntetni, ezeknek nagy részét már el is végezte az agrártárca, amikor a kezelésébe vette az erdészeteket.

– Hol tartanak a teljesen génmódosítás-mentes élelmiszerek megteremtésére tett erőfeszítéseik?

– Szövegezés alatt van az a rendelet, amely az élelmiszerek feliratozására vonatkozik. Az első negyedévben ennek köszönhetően már látható lesz a termékeken, hogy tartalmaznak-e génmódosított eljárással készült alapanyagot. Fontos, hogy nincs hazánkban GM-tartalmú élelmiszer, ezt a rendszeres ellenőrzések, mintavételek igazolják. Azonban az állattartók a takarmányozáshoz GM-alapanyagokat is használnak, a legfontosabb cél ezeknek a kiváltása. Ezért indította a kormány a szójaprogramot, az idén megduplázódott a növény vetésterülete.

– A GMO-mentes törekvéseinket nem írja felül az Európai Unió és az Egyesült Államok között folyamatban lévő transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerségi tárgyalás, ismertebb nevén a TTIP?

– Nem mennék elébe annak, hogy megköttetik-e a megállapodás, és ha igen, az abban foglalt részletek mit tartalmaznak. Nagyon komoly viták vannak, nekünk a magyar érdekeket kell képviselni. Ám azt talán mondhatom, hogy nem a fogyasztók érdekeit szolgálná Európa, ha beengedné a lazább élelmiszer-biztonsági szabályokkal készülő megbízhatatlan termékeket, ezért ezt meg kell akadályoznunk.

– Brüsszelnek is ez a véleménye?

– Az Európai Bizottság nem egyenlő a nemzetekkel. Ha Brüsszel beengedi ezeket a termékeket, az megtámadható, természetesen ebben az esetben minden jogorvoslati lehetőséggel élni fogunk. Nem hazánk az egyetlen tagállam, amely nem szeretné beengedni a tengerentúli, silány élelmiszereket.

– Hamarosan vége ennek az évnek, hogyan teljesített az idén a me­ző­gazdaság?

– Kifejezetten jók az eredmények, főleg az első féléves kilátásokhoz képest, pedig mind az időjárás, mind a nemzetközi piaci viszonyok kedvezőtlenek voltak. Mégis képes volt az agrárium a 2014-es rekordév teljesítményét, kibocsátását produkálni. Az állattartás bővülése jelentősen kompenzálta az aszály miatt kiesett kukoricatermést. A gazdák összefogásának, szorgalmának köszönhetően talpon maradt a mezőgazdaság. Az ágazat hozzá tudja adni hazánk gazdasági növekedéséhez a magáét, a GDP-növekedéshez 0,4 százalékponttal járult hozzá az agrárium. Öt év alatt harminc százalékkal, százhetvenezerről kétszázezerre nőtt a foglalkoztatottak száma az agráriumban, ez bőven meghaladja a nemzetgazdasági átlagot. A mezőgazdaság kibocsátása 2010 óta a másfélszeresére nőtt, ami nem csak a hazai agrártörténelemben példátlan, de uniós szinten is a leggyorsabban fejlődő tagállamnak számítunk. Időben megkezdtük az agrártámogatások előlegfizetését, összesen nyolcszázmilliárd forintot juttatunk el a gazdálkodókhoz. Gondot okoztak az alacsony energiaárak, ezek lehúzták a sertéshús és a tej árát is. Az árcsökkenéshez hozzájárult az orosz embargó, de a közel-keleti válság is érzékenyen érinti a termelőket.

– Elemzői kritikák szerint a GDP-növekedés az agrárium csökkenő teljesítménye miatt lett a vártnál kisebb. A számok mit mutatnak?

– Meglátszik a termelésen, ha van egy aszályos hónap. Az időjárás más tényező, így nem lehet összevetni a mezőgazdaságot az ipari termeléssel, ahol ha többet termeltek, visszább veszik a gyártást, ha plusz igény mutatkozik, akkor pedig felgyorsítják. Az elemzőknek is meg kellene érteniük, hogy a tej és a búza nem tud heti rendszerességgel alkalmazkodni a piaci viszonyokhoz. Az országos termelés mintegy 2460 milliárd forintos tétel. Ezt az összeget megduplázza az élelmiszeripar, ahol szintén nőtt a foglalkoztatottak száma, és lassan kilábal az ágazat a válságból. Ehhez jön hozzá az úgynevezett agrobiznisz, tehát a mezőgazdasággal kapcsolatos tudományos tevékenységek, az áruszállítás, állatgyógyászat, vegyipar és még számos elem. Így a növekedés mellett más ágazatok eredményeihez is hozzájárul az agrárium. Ide sorolnám például a vendéglátást, turizmust. Ha a gazdák nem termelnének elég élelmiszert, akkor a vendéglátás importra szorulna, ami lényegesen drágább lenne.

– Vélhetően a tejtermelőknek volt a legrosszabb évük. Mi lesz ezzel az ágazattal?

– Rendkívül súlyos probléma az euró­pai tejpiaci válság. Nagyon sok tragikus dologról hallunk, Hollandiá­ban, Belgiumban tejtermelők lettek öngyilkosok a tejpiaci válság miatt. A válságról részben az unió tehet, mivel az embargó miatt elveszített orosz piacot nem tudja pótolni se Kína, se az új piacok. Ezt a helyzetet tetézte még a tejkvóta áprilisi kivezetése is. Nekünk közben sikerült elérnünk Brüsszelben, hogy a hazai termelőknek a korábbi ötven helyett a területalapú támogatások előlegének hetven százalékát kifizethessük. És más támogatásokat is sikerül előre hoznunk, azonban ezek az intézkedések nem oldják meg a problémát, ettől nem lesz magasabb a tej ára. Úgy látom, a jövő év derekára javulhat a tejpiaci helyzet, a bizottság jelenleg passzív a témában, de nem tartom kizártnak a konkrét piaci beavatkozást sem.

– Jövőre hogyan változik a gazdák élete?

– Jelentős változásokra lehet számítani a mezőgazdaságban. A legfontosabb, hogy kiírják a vidékfejlesztési program legtöbb pályázatát. Jól láthatóvá válik, hogy milyen beruházásokat tudnak megvalósítani a földművesek, munkájuk 2020-ig tervezhetővé válik. Megjelennek az élelmiszeripari pályázatok is, ezek célja, hogy nagyobb legyen a feldogozott termékek aránya. Új erdőtörvényt dolgozunk ki, hozzáigazítjuk a szabályozást a kor követelményeihez, a klimatikus hatásokhoz. Jövőre születik döntés a vadászati jogokról, a halászati engedélyekről, az élővizek hasznosításáról is. Szintén jelentős változás, hogy csökken a sertés tőkehús áfája öt százalékra, így folytatódik az áfacsökkentési program, amely tavaly kezdődött a hasított sertés forgalmiadó-csökkentésével. Folytatódik a meglévő és forgalomba hozható állami földek értékesítése, és a tanyafejlesztési program is. Azokat az állami földeket, amelyek nem kelnek el a következő hónapokban sem, pályázat útján bérbe adjuk.

– Mi a helyzet a hungarikumokkal, úgy tűnik, tovább bővülhet a gyűjtemény. Megéri ennyit küzdeni a kür­tőskalácsért?

– Ha kell, ezerszer többet küzdünk. A kürtőskalács egyszerre székely, erdélyi és magyar édesség. Elemi kötelességünk tehát, hogy megvédjük, ehhez végig kellett járnunk az utat a hungarikummá váláshoz.

– És ha választania kellene, akkor karcagi birkapörkölt vagy kür­tőskalács?

– Először a birkapörkölt, utána jöhet a kürtőskalács!