Szóban nem tudtak vallomást tenni az aprószentek Krisztusról, a véráldozatukkal azonban tanúságot tettek róla. Róluk emlékezik meg a római katolikus egyház vértanúként a mai napon a negyedik század óta.
A katolikus egyház szentjei és vértanúi sorában ünnepeljük azokat a két év alatti gyermekeket, akiket az idős és gyanakvó Heródes Krisztus születése idején lemészároltatott Betlehemben és környékén. Míg a római katolikus egyház december 28-án emlékezik meg az áldozatokról, addig a keleti egyház december 29-ét tekinti a gyermek vértanúk napjának. A Biblia szerint Heródes – trónját és dinasztiáját féltve – akkor adta ki kegyetlen parancsát, amikor megtudta a napkeleti bölcsektől, hogy a Messiásnak – Dávid király jogos örökösének – meg kell születnie. Ekkor Jeruzsálembe hívatta a napkeleti bölcseket, és kifaggatva őket a gyermek koráról, Betlehembe irányította azokat a kisded felkutatására. A férfiaknak és utóbb Józsefnek is látomása támadt. A három királyt csillag figyelmeztette, hogy visszafelé menet kerüljék el Heródest. Józsefnek pedig álmában egy angyal adta azt a tanácsot, hogy Máriával és a kisdeddel együtt szökjenek Egyiptomba.
Ahogy Máté evangéliumában olvasható: amikor Heródes látta, hogy a bölcsek kijátszották, nagy haragra gerjedt, és Betlehemben meg annak egész környékén megöletett minden kétévesnél fiatalabb fiúgyermeket. Az uralkodó – a bibliai hagyomány szerint – azért az ilyen korú apróságokat gyilkoltatta le, mert a bölcsek csillaga ekkor már második éve ragyogott az égen. Korabeli források alapján a mentális és fizikai szenvedésektől beteggé vált Heródes vezérelte vérengzés megrázta az országot, arról azonban nincs biztos forrás, hogy hány kisgyermek esett áldozatául. A Jelenések könyvére támaszkodva már a középkor, de a mai néphagyomány is száznegyvennégyezerre teszi számukat. A Biblia és számos korabeli feljegyzés mellett Josephus Flavius kortárs történetíró, A zsidók története című alkotása az, amely hűen megörökíti a borzalmakat. Az aprószentek napjának jellegzetes szokása az aprószentekelés, a vesszőzés, amelynek gyökerei visszanyúlnak a középkorba.
Ahogy Máté evangéliumában olvasható: amikor Heródes látta, hogy a bölcsek kijátszották, nagy haragra gerjedt, és Betlehemben meg annak egész környékén megöletett minden kétévesnél fiatalabb fiúgyermeket. Az uralkodó – a bibliai hagyomány szerint – azért az ilyen korú apróságokat gyilkoltatta le, mert a bölcsek csillaga ekkor már második éve ragyogott az égen. Korabeli források alapján a mentális és fizikai szenvedésektől beteggé vált Heródes vezérelte vérengzés megrázta az országot, arról azonban nincs biztos forrás, hogy hány kisgyermek esett áldozatául. A Jelenések könyvére támaszkodva már a középkor, de a mai néphagyomány is száznegyvennégyezerre teszi számukat. A Biblia és számos korabeli feljegyzés mellett Josephus Flavius kortárs történetíró, A zsidók története című alkotása az, amely hűen megörökíti a borzalmakat. Az aprószentek napjának jellegzetes szokása az aprószentekelés, a vesszőzés, amelynek gyökerei visszanyúlnak a középkorba.
