Weöres Sándor és Károlyi Amy életének, pályájának, szerelmének bemutatásával folytatódott szerda este az Irodalmi szerelmek sorozat a Várkert Bazárban. Kettejük kapcsolatát idézték meg beszélgetésben, felolvasószínházban naplók, prózai részletek és mindkét költő lírai életművének feldolgozásával a meghívott vendégek.
A százöt éve született Weöres Sándort és társát, feleségét, a tizenöt éve elhunyt Károlyi Amyt idézték meg szerda este a Várkert irodalom következő sorozatában. Juhász Anna, az est háziasszonya Steinert Ágota és Harmath Artemisz irodalomtörténészekkel beszélgetett, míg Haumann Petra és Kaszás Gergő színművészek előadásában verseket, napló- és prózai részleteket hallhattunk életművükből.
Juhász Anna szerint Weöres Sándor versei, szövegei egész életünk során elkísérnek bennünket, s bizonyára mindenkinek van a saját emlékkönyvében tőle idézet.
A Kossuth-és Baumgarten-díjas Weöres Sándor 1946-ban, harminchárom évesen ismerkedett meg az akkor harminchét éves József Attila-díjas Károlyi Amyval, negyvenhárom évig éltek házasságban. Károlyi Amynak nem lehetett könnyű: nehéz egy olyan gyereklelkű felnőttel élni, aki a költészeten kívül semmit nem vesz komolyan. Amyra maradtak az evilági dolgok, és persze a korlátok felállítása. Korlátokra szükség volt, barátjuk, Lator László szerint „ha nem jön Amy, Weöres Sándor az árokparton halt volna meg harmincvalahány éves korában.
Steinert Ágota irodalomtörténész, szerkesztő elmondta, régimódi házasság volt az övék: mindketten komolyan vették. Egy kapcsolat minőségét az is meghatározza, hogy két ember milyen életkorban, életszakaszban találkozik, az ő kapcsolatuk szükségszerű volt. A költészeten keresztül ismerkedtek meg, Weöres Sándor írta Amy kötetéről az első méltatást. Különböző környezetből érkeztek: Weöres Sándor földbirtokos családból származott. Kizárólag az irodalom, a költészet érdekelte, míg Amy polgári családban nőtt fel. Édesanyjával való jó kapcsolata miatt feleségében édesanyját kereste – emelte ki Steinert Ágota. S bár nehezen elviselhető lét volt, hogy mindketten költők, mégis kivételes, intenzív kapcsolat volt az övék – emlékezett vissza Steinert Ágota, aki a házaspár közeli barátja is volt. Hozzátette: Amy Sándor árnyékában élt, és költészete is teljesen más volt, mint férjéé.
Harmath Artemisz irodalomtörténész Weöres Sándor életművének nyelvi-retorikai és tematikai sokszínűségét hangsúlyozta. A még ma is friss, poétikai gazdagságot mutató Psychét például Károlyi Amynak köszönhetjük.
Weöres Sándor keleti kultúrához való vonzódása egész életét végigkísérte: nyelvhasználatát az egyszerűség, egyetemesség jellemezte. A költő saját bevallása szerint is az emberi lét felett élt, s ember feletti erők szolgálatában állt, akár egy szerzetes. A társául választott Károlyi Amynak pedig képesnek kellett lenni követni őt, és átlépni az immanensből a transzcendens világba. Spirituális vallásos poéta vagyok – vallja egyik levelében a költő.
Mi fáj, Sándor? – kérdezte Amy. „Felmegyek a magasságos egekbe, az fáj.” Ezek voltak utolsó szavaik egymáshoz, Weöres Sándor nem sokkal ezután kómába esett, és többé nem tért magához. Károlyi Amy még tizennégy évet élt, s férje halála után döbbenetes erejű költeményeket írt. Élete végéig kereste a választ, nem lett volna-e jobb Sándornak, ha mégis nagyobb szabadságot hagy neki, hogy teljesebb életet élhessen. A választ maga Weöres adta meg A nő című versében. „Lehet kis-ember, lehet nagy-vezér, / alkot s rombol, de igazán nem él / s csak akkor él – vagy tán csak élni látszik – / ha nők szeméből rá élet sugárzik.”
