Szentjobb község (románul: Saniob) Nagyváradtól harminc kilométerre északkeletre, a Berettyó jobb partján található. Neve – Györffy György István király és műve című monográfiája szerint – a „Szent István király épségben fennmaradt jobb keze szószerkezetből” keletkezett.
Az államalapító uralkodó legfőbb ereklyéje az 1083. évi szentté avatása előtt, a székesfehérvári sírjának felbontásakor, Szent László király kezdeményezésére került oda. Kalandos úton: Mercurius apát, a fehérvári székesegyház őrkanonoka menekítette a kies bihari településre, az erősödő pogánylázadások miatt.
Őrzési helyéül 1084-ben Szent László a korábbi, fából készült monostor helyén, kőből és téglából emeltetett új épületet a Berettyó hídja közelében. A jeles építmény körül kialakult település neve először Szentjog – vö.: jogar –, majd Szentjobb lett, latinul Sancta Dextre. Ezen a néven 1239-ben bukkant fel először a helység és egyháza; a Berettyó folyó neve még korábban, 1213-ban ismert volt Berechyou alakban.
Szentjobb és környéke megszenvedte a tatár hordák pusztítását, egyre megritkuló említése is erre mutat. A mohácsi csatavesztést követően egy kisebb várat emeltek a településen a törökök támadásai ellen, belefoglalva a monostort is, a 16. és 17. században ismétlődő hadjáratok azonban – szó szerint – földig rombolták. Az 1699-ben megkötött karlócai békekötés után is csak 1711 után kezdeményezték a monostor újjáépítését, majd 1745-ben a maradék, összegyűjtött kőanyagból „összerakták” az egyházat. A ma is látható, impozáns méretű Szent István király apátsági templomot már a 20. század elején emelték, eklektikus-neoromán stílusban.
Szerencsére – nem először az évtizedek során – épp jókor érkeztünk: feltárva találtuk az épülettől délre fekvő területet. A két méternél is mélyebbről induló, jellegzetesen középkori, vaskos téglafalazatok minden bizonnyal összefüggenek a Szentjobb-apátság keletkezésével.
Nyugat felé indulva Hegyközszentimrén (Santimreu) állunk meg, így tisztelegve az alig ötszáz lelkes, kitartó helybeli magyarság előtt.
Őseik az 1332–36. évi tizedjegyzékekben „Villa Sancti Emerici” falu adózói voltak, a papjuk évente öt garas rendkívüli dézsmát fizetett a „szegény” pápának. A település (rég elenyészett) Szent Imre herceg titulusú apátsága 1220-ig vezethető vissza, amely 1312-ben már a váradi káptalan birtokában volt. Éles csaták zajlottak a határában: 1278-ban IV. (Kun) László király és Pál országbíró fia, 1316-ban Károly Róbert és Borsa Kopasz ispán, 1563-ban János Zsigmond fejedelem és I. Ferdinánd király csapatai között, 1604-ben pedig Bocskai István fejedelem vitézei kergették át a Berettyón Pezzen császári ezredes zsoldosait. A falu formás református temploma dombtetőre épült 1787 és 1789 között.
Tovább haladva, Biharvajdán (Vaida) fel is kapaszkodtunk az ugyancsak magas, löszös dombhátra, a szintén protestáns templomhoz. Nyugati irányba néző, háromemeletes, késő barokk formájú tornyához huszonhárom méter hosszú, a keleti végében félkörívben záródó teremtemplom csatlakozik, magas orgonakarzattal. A belső szélessége tizenegy méter. Az épület déli oldalának torony felé eső harmadában, az újkori ablakok alatt félköríves, román kori kapu téglakerete mutatja: jó helyen járunk.
Bejutván a templomba, az egyik legérdekesebb, nyolc évszázadot átölelő építészettörténeti tanulmány részesei lehettünk: a 2000-es évek elején elvégzett régészeti munka nyomán öt stíluskorszak emlékei tárultak elénk. A padlózat felásásakor, középen, egy kicsiny négyszögletű hajós, íves apszisú, 11-12. századi egyház falai kerültek napvilágra. Tőle nyugat felé egy körtemplomot építettek hozzá, még az 1100-as években. Lapos téglákból készült, egy métert elérő falvastagsággal, 11,2 méter belső átmérővel, a feltárt déli bejárata egyezik a külsővel. A rotundát még a román stíluskorszakban – a 13. században – kívül négyoldalú fallal erősítették meg. Az időben első kis egyházhoz a 13-14. században fél nyolcszögzáródású, gótikus szentélyt ragasztottak, s végül az egész létesítményt magába foglalta az újkori templom.
Sok kérdést vet fel a nem éppen egyszerű látvány, amely egy balszerencsés esemény következménye: 1999 karácsony estéjén lángra lobbant a harangtorony, porrá égett a fa szerkezete, beomlott a teljes tetőzet. Valamit valamiért… Az itt feltárult kerek templom a legnagyobb átmérőjű a Kárpát-medencében; a kívül négyszög-belül kör alaprajzú román kori rotundák (Hidegség, Dejte, Biatorbágy) mellé negyediknek társul a biharvajdai.
Amelyiknek a neve 1285-ben szerepelt először levélben Woyuoda alakban, mint a váradi püspökség részbirtoka; 1312-ben a Gut-Keled nemzetség uralja, de a káptalan is igényt tart rá. Papja 1332 és 1337. között évi hét garas pápai adót fizetett. Biharvajda jelenleg ötszáz magyar lakosú, egy anyanyelvű község.
