Új sorozattal jelentkezett az elismert alkotópáros, Divinyi Réka és Goda Krisztina, Csak színház és más semmi címmel. A köztévén vasárnap esténként látható produkció főszerepében Csányi Sándor és Schell Judit látható, a színházi miliőben játszódó történet pedig humoros formában enged betekintést a színház világába.
„A sorozat előkészületeitől a vágásig szorosan együttműködtünk: részt vettünk egymás forgatási napjain, közösen választottuk ki a helyszíneket, a felhasznált zenéket, követtük a ruhapróbákat – voltak persze bizonyos adottságok, mint Csányi és Schell személye, akik különösebb egyeztetéseket nem igényeltek” – mondta el lapunknak Miklauzic Bence, a sorozat egyik rendezője.
A forgatás hatvanöt napja alatt hatszor ötvenpercnyi anyagot hoztak létre, így egy részre szűk tizenegy nap jutott – egy nagyfilmben általában ennek duplája áll rendelkezésre. „Egy sorozat ennyi időt követel meg. Nehézséget elsősorban az jelentett, hogy komplexumonként kellett fogatnunk, így egy adott helyszínen játszódó összes jelentet rögzítettük – mivel nem kronológiában haladtunk, így az egyezésekre különösen oda kellett figyelni” – magyarázta a rendező.
A filmben több fiatal színész is felbukkan, így Lovas Rozi, Vecsei Miklós, Mikecz Estilla, Pálos Hanna, Géczi Zoltán és Fehér Tibor. A közös munkában nagy előnyt jelentett az is, hogy a gárda tagjai már többször dolgoztak együtt, egy részük színházban is közösen játszik. Csányi Sándor és Schell Judit például jól ismeri egymást, többek között a Csak szex és más semmi című, 2005-ös Goda Kriszta-filmben is együtt játszottak, ezért most is gyorsan egymásra hangolódtak.
Mivel a sorozat távoli elágazása a filmnek, így az ő személyük eleve adott volt. „Mindkettő remek színész, egyformán gazdagon képes megmutatni, hogy mi lakozik benne. A közönséggel hamar meg tudták kedveltetni magukat, anélkül, hogy sztárkultuszt alakítottak volna ki maguk köré. Külön érdem, hogy képesek bevonzani a nézőket magyar mozgóképre, és ezt meg kell becsülni” – fogalmazott Miklauzic.
A történet a színház kulisszák mögötti világát jeleníti meg, miközben a közönség olyan sztorit láthat, amely átélhető érzéseket, izgalmakat kelthet benne. Miklauzic szerint „a színház egy plusz, ami különösképpen érdekelheti a nézőket, hiszen olyan világ, amelyet annyira nem ismer az ember. Sokan kíváncsiak erre – elsősorban persze olyanok, akik elve járnak színházba, de aki nyitott, az biztos, hogy hozzáadott értéket is kap a sorozattól.”



