Kraszna városától délre, ötpercnyi autózással, Isten háta mögötti helyre érkezünk. Krasznahorvát (Horoatu Crasnei) a község neve. A szilágysági Meszes-hegység nyugati lábánál fekszik, a Kraszna-patak forrásvidékén. Kilencszáz fős lakosságának egyharmada magyar ajkú, a többi román és viszonylag kevés számú cigány.
Soktornyú román ortodox téglatemplom dülleszkedik a település közepén. A gyümölcsfás-kertes faluszélen alig vehető észre a magyarok rejtőzködő egyháza a lombos fák közt. „Kraszna-Horvát a határon keresztül vezető országút mentén feküdt, a hely neve régen Puszta-Horvát volt, most alig 3-4 ház áll itt, mind régi kocsmahelyek” – írja Petri Mór történész, Szilágy vármegye monográfiájának (1902) szerzője. A pusztából utóbb szőlőhegy lett, régen honos borfajtákkal, a helyiek vermekben rejtették el terményeiket az ellenség elől.
A kronológia szerint 1270-ben „Huruath földet, mely a krasznai várhoz tartozott, V. István király kivette a várjobbágyi kötelék alól, majd sorra megjáratta a határát. A bejárásnál Előpatak, Bercs, Kévésbercs, Bogárfű, Rátony, Pécsely és hasonló helynevek említtetnek”. 1353. január 30-án I. (Nagy) Lajos király Báthori Lászlónak adta a „krasznavármegyei Horwat birtokot.” 1476-ban Hunyadi Mátyás meghagyta a kolozsmonostori konventnek, hogy Horváti Pörös János ispán lássa el új határjelekkel Horwat birtokait. 1533-ban Statilius erdélyi püspök somlyói Báthori Istvánnak adományozta Horváti és tartozékai egy évi tizedét.
Horvát uradalmának tizedét 1576-ban a Bánffyaknak adományozta Báthori István erdélyi fejedelem, később lengyel király (1571–1586).
Krasznahorvátnak az 1470. év táján mindössze egy régi, fából ácsolt kápolnája volt, a most is meglevő cinteremben. Oda temetkeznek a helybeli magyarok. Amikorra elkészült a faragott kőből készült templom – valamikor az 1520-as években –, a katolikus hívek egy emberként átálltak a protestáns hitvallásra. Különös – főként magyarországi – jelenség, hogy a hosszú időn át regnáló európai gótikus stílus, túlérett építészeti emlékei – a Buda-vári Kapisztrán-, a szegedi, újlaki, jászberényi, kolozsvári, és a két nyírbátori Szent Ferenc-rendi egyházak építkezései – áthúzódtak a 16 századba. A Báthoriak lenyűgöző nyírségi „házi templomának” építő mesterei ez után szétszéledve, a közeli Szilágyságban leltek újabb munkára.
A horváti egyház „építkezési módja, metszése a gót stíl utolsó idejére mutat: kéttagú külső gyámpilléreit faragott kőburkolat fedi, bevésett díszekkel, köztük a Báthoriak, és az Ország akkori címerével” – olvashatjuk egy régi forrásban. Körüljárva és felmérve: kelet felé néz a fél nyolcszögzáródású szentély, amelyhez egy-egy falszélességgel tágasabb, a felével hosszabb hajó csatlakozik. Az alaprajz szerint – láthatóan is – megtörik az épület hossztengelye. Ez a hagyomány szerint nem hiba, szakrális formában Krisztus megtört testét idézi a keresztfán. Nyugati oldalon nyílik a csúcsíves – ünnepi – főbejárat, belül fölötte a kegyúri karzat; délről egyenes szemöldökű, festett faajtón lehet belépni a virágmintás-kazettás mennyezetű térbe. A bevilágító ablakok 2:2 arányban osztoznak a déli oldal szépen faragott kőrácsos ablakain: két magas jut a hajónak, kettő kisebb a szentélynek, az apszis keleti falán gótikus körablak bocsát be fényt a gyülekezeti térbe.
Káli Kun Istvánné Keserű Zsófia renováltatta a templomot 1741-ben. Megbecsülendő a szilvafás kertben álló, fából ácsolt, emeletes harangház, amelyben egy öreg bronzharang „lakik”. Félig bádog-, félig fazsindely borítású a tetőzet, a közismert csillag-buzogányos toronnyal.
Horvátnál jóval öregebb a 19/B jelű, a partiumi országúton, Szilágynagyfalutól tizenkét kilométerre található Berettyószéplak (Suplacu de Barcau) református temploma. Magas dombtetőn áll a messziről látható, háromemeletes, alul saroktámpilléres torony. Árpád-kori egyház, a 13. századi Turul nemzetség birtokán; 1228 előtt Simon bán volt a kegyura.
Ölnyi falvastagságú földszintjétől rejtek csigalépcső visz föl az első emeleti karzatra, ahová két pár román kori ikerablakon át jut be világosság. Egy helybeli feljegyzés szerint 1596–97-ben ott szolgált Szegedi Mihály lelkész-prédikátor.
