Mivel a globális hőmérséklet-emelkedés várhatóan meghaladja az iparosodás előtti szinthez képest számított 1,5 °C-ot, az országoknak „mindent meg kell tenniük”, és sürgősen csökkenteniük kell a kibocsátásokat, hogy a lehető legkisebbre mérsékeljék a túllépés mértékét, és az évszázad végére visszatérjenek a nemzetközileg elfogadott küszöbértékhez.
Erre szólít fel az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP) által szerdán közzétett, Emissions Gap Report 2026: The Point of Return (Kibocsátási szakadékjelentés 2026: A visszatérés pontja) című dokumentum.
A jelentés egy olyan forgatókönyvet vázol fel, amely a lehető legkisebb mértékű túllépéssel számol, és amelyben a felmelegedés csúcspontja az évszázad közepe táján 1,7–1,8 °C körül alakul.
Ennek eléréséhez a kibocsátásokat a 2025-ös szinthez képest az évtized végére 18 százalékkal, 2035-re 45 százalékkal, 2040-re pedig 69 százalékkal kellene csökkenteni.
Nincs ok a feladásra
„A túllépés nem jelenti a feladást” – fogalmazott António Guterres, az ENSZ főtitkára a jelentéshez mellékelt üzenetében. „Még mindig a lehető legkisebb mértékűre és legrövidebb időtartamúra szoríthatjuk a túllépést – és az évszázad végére 1,5 fok alá csökkenthetjük a hőmérséklet-emelkedést.”
A jelentés szerint soha nem volt még ennyi lehetőség az éghajlatvédelmi intézkedések fokozására.
A 2015-ben elfogadott Párizsi Megállapodás az 1,5 fokos cél elérését tűzte ki. Azóta jelentősen bővült a megújuló energiaforrások használata, a szénből és olajból származó teljes energiaellátás pedig a vártnál lassabban növekedett. Emellett számos országban az éghajlatvédelmi intézkedéseknek köszönhetően csökkentek a kibocsátások.
Inger Andersen, az UNEP ügyvezető igazgatója arra figyelmeztetett, hogy a tétlenségnek súlyos következményei vannak.
„Minden további, 1,5 °C feletti felmelegedés, még annak minden apró töredéke is, és minden elvesztegetett év növeli az éghajlati hatásokat és kockázatokat, például a halálos áradások, hőhullámok és erdőtüzek veszélyét, amelyek idén számos országot sújtottak” – mondta.
„Ezért mindent meg kell tennünk azért, hogy a lehető legkisebbre mérsékeljük a felmelegedés csúcspontját, és az évszázad végére visszatérjünk az 1,5 °C-os átlaghőmérséklet-emelkedéshez” – tette hozzá, hangsúlyozva, hogy „ez lehetséges”.
Melegebb bolygó, súlyosabb következmények
A jelentés arra figyelmeztet, hogy a jelenlegi éghajlat-politikák folytatása esetén a globális felmelegedés ebben az évszázadban elérheti a 2,8 °C-ot, és ezt követően tovább fokozódhat.
A Párizsi Megállapodás értelmében az országoknak nemzeti éghajlatvédelmi vállalásokat és cselekvési terveket, úgynevezett NDC-ket kell benyújtaniuk. Még abban az esetben is, ha valamennyi vállalást teljesítik, és a hasonló erőfeszítések folytatódnak, a felmelegedés várhatóan csak 2,6 °C-ra korlátozható.
A jelentés szerint ezek az előrejelzések kedvezőtlenebbek a tavalyi becsléseknél. Ennek egyik oka, hogy az Egyesült Államok kilépett a Párizsi Megállapodásból, emellett felülvizsgálták a korábbi kibocsátásokra vonatkozó becsléseket is.
Eközben az előző kibocsátási jelentés megjelenése óta benyújtott új nemzeti klímavédelmi vállalások alig változtattak a várakozásokon.
Mindazonáltal továbbra is lehetséges, hogy a globális felmelegedés mértéke visszatérjen az 1,5 °C-os küszöbértékhez, vagy az alá csökkenjen. Ezt egyre több bizonyíték támasztja alá arra vonatkozóan is, hogy az éghajlatvédelmi intézkedések képesek mérsékelni a kibocsátásokat.
Felülvizsgálat és cselekvés
A jelentés szorgalmazza az első globális helyzetértékelés (GST) során meghatározott célok megvalósításának felgyorsítását. A 2021 és 2023 között zajló folyamat azt vizsgálta, milyen kollektív előrelépést értek el az országok a Párizsi Megállapodás végrehajtása terén.
A célok között szerepel:
A megújulóenergia-kapacitás megháromszorozása, valamint az energiahatékonyság javításának éves ütemét megduplázni 2030-ig.
Az energiarendszerek fokozatos eltávolítása a fosszilis tüzelőanyagoktól.
A nem szén-dioxid-alapú üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése.
Az erdőirtás és az erdőpusztulás megállítása, illetve visszafordítása.
A jelentés ugyanakkor rámutat, hogy a legtöbb cél elérésében eddig nem történt elegendő előrelépés.
A második globális helyzetértékelés a jövő hónapban, az ENSZ antalyai COP31 klímakonferenciáján kezdődik. A folyamat lehetőséget adhat a kiemelt kibocsátáscsökkentési intézkedések megerősítésére, a számszerűsített célok 2035-re és 2040-re történő kiterjesztésére, valamint a meglévő vállalások pontosabb, lehetőség szerint mérhető célkitűzésekkel történő kiegészítésére.
A jelentés meghatározza azokat a viszonyítási értékeket is, amelyeket el kell érni a lehető legkisebb mértékű felmelegedési túllépéssel számoló forgatókönyv megvalósításához.
A fosszilis tüzelőanyagokról való átállásra vonatkozó célok kiterjesztése például azt követelné meg, hogy 2035-re a szén, az olaj és a földgáz részesedése a teljes energiaellátásban a 2025-ös szinthez képest legalább 55, 15, illetve 5 százalékkal csökkenjen.
2040-re ennél is nagyobb visszaesésre lenne szükség: a szén részarányát legalább 75, az olajét 30, a földgázét pedig 35 százalékkal kellene mérsékelni a 2025-ös értékhez képest – írta az news.un.org.
