Kilencvenhat pályázó, három pontozással kiválasztott továbbjutó, egy utólag beemelt kormánypárti jelölt, két eredménytelen elnökhelyettesi pályázat. A Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal (NVVH) vezetőinek kiválasztása első pillantásra nyitott szakmai versenynek látszik. Közelebbről azonban már az intézmény leendő karakteréről, függetlenségéről és működőképességéről szóló politikai próba.
Az NVVH nem egyszerű ellenőrző hatóság (A hivatal jogállását és hatásköreit szabályozó törvény). Közvagyonvédelmi vizsgálatot indíthat, pénzmozgásokat és tulajdonosi láncokat tárhat fel, nyomozási jogkört gyakorolhat, egyes ügyekben közvádlóként léphet fel, és intézkedhet a vagyon biztosításáról. Elnöke minősített adat létrehozására is jogosult, a vezetőket hat évre választja meg az Országgyűlés, megbízatásuk nem ismételhető meg. A törvény az NVVH-t független, kizárólag a jogszabályoknak alárendelt intézményként határozza meg.
Ehhez képest a közvélemény ma többet tud az elnökjelöltek egykori zenekaráról vagy kampánybeli motorosairól, mint a pályázatok pontszámairól, a szakmai koncepciókról és a kiválasztás valódi mércéjéről.
Három szakmai győztes, majd érkezett a negyedik
Az Igazságügyi és Alkotmányügyi Bizottság hétfői döntése alapján Ligeti Miklós, Unger Anna Róza és Jancsics Dávid jutott tovább az elnöki tisztségért folyó pályázaton. A Tisza-frakció ezután élt a képviselőcsoportoknak biztosított külön jelölési lehetőséggel és Sárvári Nicholas meghallgatását is kezdeményezte.
Ez jogszerű. Politikailag azonban nem semleges mozzanat.
A pályázati rendszer lényege az volt, hogy a szakmai önéletrajz és a legfeljebb kétoldalas vezetői koncepció alapján rangsorolják a jelentkezőket. Sárvári nem került be a három legtöbb pontot szerző pályázó közé, a kormánypárt mégis szükségesnek látta, hogy külön úton beemelje a meghallgatandók közé.
Ez önmagában nem bizonyít előre eldöntött választást. Azt viszont jelzi, hogy a Tisza-frakciónak van olyan politikai preferenciája, amely nem esett egybe a szakmai pontozás eredményével. Innentől a pénteki szavazás nem csupán négy személy versenye, hanem két kiválasztási logika összecsapása is: a pályázati rangsoré és a parlamenti többség saját bizalmi döntéséé.
Ligeti Miklós: a jogi emlékezet jelöltje
Ligeti Miklós jogász (Ligeti szakmai életútja), kriminológiai és államigazgatási tapasztalattal rendelkező korrupcióellenes szakember. Az ELTE jogi karán végzett, jogi szakvizsgát tett, dolgozott az Országos Kriminológiai Intézetben, majd az igazságügyi és a belügyi tárcánál. 2012 óta a Transparency International Magyarország jogi igazgatója.
Az ő legnagyobb előnye, hogy nem most kezdte el tanulmányozni a magyar közpénzügyi rendszert. Közbeszerzési ügyekkel, koncessziókkal, állami szerződésekkel, vagyonkezelő alapítványokkal és közérdekűadat-perekkel foglalkozott. A Transparency júniusi tanulmányában (A vagyonvisszaszerzésről készült TI-tanulmány) már az NVVH felállítása előtt részletesen elemezte a vagyonvisszaszerzés lehetséges jogi útjait, köztük a hosszú távú koncessziók és az alapítványi vagyon kérdését.
Ligeti elnöksége valószínűleg jogilag óvatos, dokumentumalapú és erősen átláthatóság-központú hivatalt eredményezne. Nem a látványos hajnali akciók, hanem a bizonyítható szerződéses láncok, összeférhetetlenségek és közbeszerzési konstrukciók felől indulna el.
A gyenge pontja éppen az erősségéből következik. Civil jogvédőként és korrupcióellenes szakértőként hosszú ideje nyilvános kritikusa az Orbán-rendszernek. Ez szakmai hitelességet ad neki, de a Fidesz számára könnyen felépíthetővé teszi azt a vádat, hogy az új hivatal élén egy korábbi politikai ellenfél ül. Ennél fontosabb kérdés, hogy vezetett-e már több száz fős, nyomozati és ügyészi szervezeti kultúrákat egyesítő hatóságot.
Ha Ligeti lesz az elnök, az NVVH várhatóan gyorsan szerezhet nemzetközi és uniós hitelességet. Az igazi függetlenségi vizsgája azonban nem egy korábbi fideszes ügy, hanem az első olyan közpénzügyi eset lesz, amely a jelenlegi kormány valamely szereplőjét érinti.
Unger Anna: a demokratikus garanciák jelöltje
Unger Anna Róza (Unger Anna egyetemi adatlapja)az ELTE egyetemi docense, kutatási területe a demokratikus és nem demokratikus rendszerek működése, a választási verseny, a közvetlen demokrácia és a politikai intézmények legitimációja.
Unger nem klasszikus korrupciókutató, nem nyomozó és nem közbeszerzési jogász. Éppen ezért az ő jelöltsége elsőre meglepőbb. Mégsem indokolatlan: egy ilyen hivatalnak nemcsak vagyont kell visszaszereznie, hanem folyamatosan bizonyítania kell, hogy az elszámoltatás nem bosszú, a nyomozás nem politikai válogatás, a többségi felhatalmazás pedig nem korlátlan hatalom.
Unger vezetése alatt feltehetően nagyobb hangsúlyt kapna az ügykiválasztás nyilvános módszertana, a parlamenti beszámoltathatóság, a civil kontroll, a politikafinanszírozás és a hivatal demokratikus legitimitása. Ő lehetne a legerősebb garancia arra, hogy az NVVH ne saját politikai küldetéstudata, hanem előre rögzített szabályok alapján működjön.
A kockázat ugyanakkor jelentős. Egy rendkívül erős nyomozati és vagyoni hatóság irányítása nem pusztán intézményelméleti feladat. Dönteni kell lefoglalásokról, nyomozati konfliktusokról, ügyészségi vitákról, nemzetközi jogsegélyről és több száz szakember munkájáról. Ungernek ehhez kivételesen erős jogász és nyomozó helyettesekre volna szüksége.
Az ő megválasztása azt üzenné, hogy a kormány számára a demokratikus önkorlátozás fontosabb a gyors látványeredménynél. Ugyanakkor az indulás első hónapjaiban jelentős szervezeti tanulási idővel kellene számolni.
Jancsics Dávid: aki nem az embert, hanem a hálózatot keresi
Jancsics Dávid szociológus (Jancsics Dávid szakmai profilja), a San Diego State University professzora. A City University of New York intézményében szerzett doktori fokozatot, korábban a John Jay College of Criminal Justice oktatója és a Rutgers University kutatója volt. Kutatásai a korrupciós hálózatokra, a rokonsági kapcsolatokra, a határkorrupcióra és az informális gyakorlatok szervezeti beágyazottságára összpontosítanak. Dolgozott, illetve konzultált az ENSZ, az Európai Bizottság, a Transparency International, az amerikai igazságügyi minisztérium és az amerikai határőrizeti szervek számára is.
Jancsics legfontosabb felismerése az lehetne, hogy a rendszerszintű korrupció nem elszigetelt borítékok sorozata. Kapcsolati hálózat, amelyben politikus, állami vezető, ügyvéd, könyvelő, közvetítő, stróman és üzleti haszonélvező eltérő feladatot lát el.
Elnöksége ezért valószínűleg adatvezérelt, hálózatelemző és szervezetszociológiai szemléletű hivatalt hozna létre. Nem feltétlenül az elsőként feljelentett személyt keresné, hanem azt a csomópontot, amelyen keresztül több ügy összekapcsolható. Ez különösen hasznos lehet a céghálókon, családi kapcsolatokon és külföldi vállalkozásokon átmozgatott vagyon feltárásánál.
A kockázata hasonló Ungeréhez. A korrupció megértése nem azonos a büntetőeljárás vezetésével. Egy tudományosan meggyőző hálózati modell a bíróságon még nem bizonyíték. Jancsics sikeréhez olyan ügyészi vezetés szükséges, amely a kutatói felismeréseket törvényesen beszerzett, vádképes bizonyítékokká tudja alakítani.
Megválasztása azt jelezné, hogy az NVVH nem egyes ügyek gyors kipipálására, hanem a magyar korrupció szerkezetének feltérképezésére készül.
Sárvári Nicholas: a Tisza bizalmi jelöltje
Sárvári Nicholas kanadai-magyar kettős állampolgár, 1956-os emigránsok gyermeke. A Magyar-Kanadai Kereskedelmi Kamara elnöke, a brit nyilvántartás szerint 2016 óta a CNS Risk Ltd. igazgatója (A brit cégnyilvántartás adatai). A vállalkozás krízismenedzsmenttel, vállalati kockázatokkal, digitális biztonsággal és forenzikus vizsgálatokkal foglalkozik.
Sárvári olyan tudást hozhat, amely a másik három jelöltnél kevésbé hangsúlyos: nemzetközi üzleti hírszerzés, vállalati csalások feltárása, kibertámadások kezelése, digitális bizonyítékok megőrzése és határokon átnyúló krízismenedzsment. Egy modern vagyonkimentési ügyben ugyanis sokszor nem a papíralapú szerződés, hanem a levelezés, a kommunikációs metaadat, a külföldi céglánc vagy a digitális eszköz jelenti a nyomot.
Csakhogy Sárvári a választási kampányban a „DE Akcióközösség” koordinátoraként dolgozott, a Tisza kampányának motoros csapatait irányította.
Ez nem feltétlenül jelent törvényi összeférhetetlenséget. A kampányban végzett közösségi munka önmagában nem bizonyítja, hogy Sárvári párttisztséget viselt vagy a párt alkalmazottja volt. A kérdést azonban a meghallgatáson tisztázni kell, mert az NVVH-ról szóló törvény szigorúan kizár bizonyos korábbi pártpolitikai kapcsolatokat.
Az is magyarázatra szorul, hogy miért nem került be a pontozás első három helyezettje közé, majd miért éppen őt emelte be külön a Tisza-frakció. Ha megválasztják, szakmai pályája miatt operatív, forenzikus és nemzetközi orientációjú hivatal várható. Politikai szempontból azonban neki kellene a legtöbbet bizonyítania, hogy nem a kormány bizalmi embere, hanem a törvény bizalmi őre.
Az ügyészi csontváz máris kilóg a szekrényből
Az elnöki versenynél is fontosabb fejlemény, hogy a vádemelési és a fellebbviteli elnökhelyettesi pályázatot eredménytelennek nyilvánították. A hivatal három ügyészi vezetői posztjára kizárólag ügyészségi szolgálati viszonyban álló ügyészek jelentkezhetnek. Ehhez képest éppen a vádemelés és a belső jogorvoslat vezetői helye maradhat betöltetlen.
Ez nem adminisztratív apróság. Az NVVH felépítése egy láncra hasonlít: feltárás, nyomozás, vádemelés, fellebbviteli kontroll. Ha ebből két láncszem hiányzik, a hivatal ugyan létrejöhet, de teljes közvádlói rendszerként nem tud azonnal működni.
A kevés pályázat mögött több lehetséges ok állhat: az ügyészek szakmai egzisztenciális kockázata, az intézmény alkotmányos helyzetének bizonytalansága, a Legfőbb Ügyészséggel várható konfliktus vagy az a félelem, hogy egy kormányváltás után politikai célponttá válhatnak. Ezek egyelőre következtetések, nem igazolt tények. A kudarc azonban mérhető: az új hivatal nem tudta kellő számban megszólítani azt a szakmai kart, amely nélkül a hatásköreinek jelentős része csak törvényi ígéret marad.
Braun Róbert: folytonosság az ügyészséggel
A Tisza-frakció a nyomozati elnökhelyettesi tisztségre Braun Róbertet (Braun Róbert jelenlegi tisztsége) javasolta. Az Ügyészség hivatalos oldala szerint Braun a Szegedi Regionális Nyomozó Ügyészség vezető ügyésze. Ez a szervezet hivatalos személyekkel, rendőrökkel, büntetés-végrehajtási dolgozókkal és más, különleges hatáskörbe tartozó ügyekkel is foglalkozik.
Braun jelölése azt mutatja, hogy a Tisza nem kizárólag kívülről érkező rendszerkritikusokat akar a hivatalba. Egy jelenlegi vezető ügyész ismerheti a nyomozó ügyészségek munkamódszerét, a bizonyítási követelményeket és azokat a szakembereket, akiket át lehet csábítani az új szervezethez.
Kinevezése egyszerre jelenthetne szakmai folytonosságot és hidat a régi ügyészségi szervezet felé. Ugyanakkor a meghallgatáson nem kerülhető meg, miként értékeli az elmúlt évek korrupciós nyomozásainak eredményességét, mely pontokon látott intézményi akadályokat, és volt-e olyan ügy, amelyben szakmai álláspontja ütközött a feletteseiével.
Barabás Zoltán: már a pontos azonosítás is közérdek
A közpénzügyi elnökhelyettesi tisztségre a Tisza Barabás Zoltánt jelölte. E pozícióhoz legalább tizenöt éves, adó- vagy vámhatósági feladatkörben szerzett szakmai gyakorlat szükséges.
A gond az, hogy a jelölés bejelentésekor a frakció nem közölt részletes szakmai életrajzot, a nyilvános forrásokban pedig több azonos nevű jogász és közigazgatási szakember szerepel. Hiteles azonosító adat hiányában ezeket nem lehet felelősen összekapcsolni a jelölttel.
Ez maga is hírértékű. A közpénzügyi elnökhelyettes az állam nevében közvagyonvédelmi felügyeletet gyakorolhat, adóhatósági ügyeket mozdíthat meg, és jelentős vagyoni intézkedéseket készíthet elő. Egy ilyen tisztség jelöltjének pontos szakmai múltja nem maradhat az azonos nevű internetes találatok ködében.
Különösen problémás, hogy az elnökjelöltek meghallgatása nyilvános lesz, az elnökhelyetteseké viszont zárt. Így előállhat az a helyzet, hogy a nyilvánosság egy rendkívüli közhatalommal rendelkező vezetőről csak a megválasztása után kap érdemi információt.
Ki a favorit?
A jelenlegi adatok alapján Sárvári Nicholas tekinthető politikai favoritnak. Nem azért, mert szakmailag bizonyíthatóan megelőzné a másik három jelöltet, hanem azért, mert a Tisza-frakció külön döntéssel emelte be a versenybe. Kétharmados parlamenti többség mellett egy ilyen jelölésnek nyilvánvaló politikai súlya van.
Ligeti Miklós a legerősebb szakmai alternatíva. Ha a képviselők az intézmény azonnali korrupcióellenes hitelességét és uniós elfogadottságát tekintik elsődlegesnek, az ő megválasztása volna a leglogikusabb. Jancsics Dávid a rendszerszintű hálózatok feltárásában, Unger Anna pedig az intézményi garanciák kialakításában hozna egyedi értéket.
A legjobb megoldás talán nem az volna, ha a veszteseket egyszerűen elengednék. Egy ilyen hivatalnak szüksége lehet Ligeti jogi memóriájára, Jancsics hálózati tudására és Unger demokratikus kontrollszemléletére akkor is, ha közülük csak egyikük lehet elnök.
A legvalószínűbb forgatókönyv jelenleg Sárvári, Braun és Barabás megválasztása, hiszen mindhármukat külön a kormánypárti frakció emelte ki. Ez azonban csak politikai következtetés, a meghallgatások még módosíthatják az erőviszonyokat, a parlamenti szavazás pedig titkos lesz.
A hivatal első valódi próbája mégsem az lesz, hány milliárdot jelent be az első száz napban. Hanem az, közzéteszi-e az ügykiválasztás módszertanát; indít-e vizsgálatot politikai hovatartozástól függetlenül; megindokolja-e, ha egy ügyet nem vesz elő; és képes-e a látványos elszámoltatási ígéretet bíróság előtt is megálló bizonyítékká alakítani.
A közvagyon visszaszerzéséhez erő kell. A jogállami vagyonvisszaszerzéshez azonban az erőnél is több: önkorlátozás, átláthatóság és olyan vezető, aki nemet tud mondani annak a politikai többségnek is, amely megválasztotta.
