Magyarországot nem szokták a világ ásványkincsekben különösen gazdag országai közé sorolni, de a földtani adottságai miatt meglepően sokféle nyersanyag található a területén. A legfontosabbak közé a bauxit, a barnakőszén és lignit, a mangánérc, különböző építőipari ásványi nyersanyagok, valamint a szénhidrogének – földgáz és kőolaj – tartoznak. Emellett vannak olyan fémérc-előfordulások is, amelyek jelenleg nincsenek üzemszerű kitermelés alatt, illetve az elmúlt években a lítium és más kritikus nyersanyagok lehetősége is egyre nagyobb figyelmet kapott.
A jelenleg ténylegesen hasznosított ásványkincsek közül az egyik legfontosabb a lignit. A Mátra és a Bükkalja térségében jelentős lignittelepek találhatók, amelyek közül a visontai és bükkábrányi lelőhelyek a legismertebbek. A kitermelt lignit jelentős részét energiatermelésre használják. Magyarország lignitvagyona európai összehasonlításban sem elhanyagolható, ugyanakkor az energetikai átállás miatt hosszabb távon kérdéses, hogy ennek mekkora részét fogják ténylegesen kitermelni.
Szintén jelentős Magyarország kőolaj- és földgázvagyona, bár az ország fogyasztásának csak egy részét lehet hazai termelésből biztosítani. A legfontosabb kitermelési területek az Alföldön és Dél-Magyarországon találhatók. Az utóbbi években újabb kutak és mezők is termelésbe álltak, ezért a hazai szénhidrogén-kitermelés továbbra sem tekinthető lezárt történetnek. A mélyebb földtani rétegekben további készletek lehetnek, de ezek feltárása és gazdaságos kitermelése jóval nehezebb.
Magyarország történelmileg különösen jelentős volt bauxitból. A Bakony és a Vértes térségében nagy bauxittelepeket tártak fel, és Magyarország egy időben Európa egyik jelentős bauxittermelője volt. Halimba, Nyirád, Iharkút és Gánt neve szorosan összekapcsolódott a bauxitbányászattal. A könnyebben és gazdaságosabban kitermelhető készletek jelentős részét azonban már kibányászták, illetve a kitermelés gazdasági és környezetvédelmi okokból nagyrészt visszaszorult. Ettől még maradt bauxit a föld alatt – vagyis nem arról van szó, hogy Magyarország teljes bauxitvagyona elfogyott.
Hasonló a helyzet a mangánérccel. Az Úrkút környéki mangántelep Európa egyik figyelemre méltó mangánérc-előfordulása volt, és évtizedeken keresztül működött itt bányászat. A hagyományos kitermelés azonban megszűnt. A földtani vagyon egy része továbbra is a földben található, de annak kitermelhetősége már elsősorban gazdaságossági kérdés. Ez általában fontos különbség a magyar ásványkincseknél: attól, hogy egy nyersanyag bizonyítottan jelen van, még nem biztos, hogy a jelenlegi világpiaci árak és technológia mellett megéri kibányászni.
Magyarországon uránércet is bányásztak. A Mecsekben, Kővágószőlős környékén az 1950-es évektől egészen 1997-ig működött uránbányászat. A bányákat elsősorban gazdaságossági okokból zárták be, nem azért, mert az utolsó kilogramm urán is elfogyott volna. A Mecsek mélyén továbbra is található uránérc, és korábban többször felmerült a kutatás vagy a bányászat újraindításának lehetősége. Ehhez azonban hatalmas beruházás, megfelelő uránár és komoly környezetvédelmi engedélyezés szükséges.
Az egyik legérdekesebb, jelenleg nem kitermelt magyar nyersanyag a rézérc. Recsk alatt rendkívül összetett ércesedés található, amelyben réz mellett más fémek – többek között cink, ólom, molibdén, arany és ezüst – is előfordulhatnak. A recski mélyszinti ércvagyon Magyarország egyik legismertebb kiaknázatlan fémérckészlete. A területen korábban hatalmas összegeket fordítottak a mélyművelés előkészítésére, de a nagyüzemi kitermelés végül nem indult meg. A lelőhely tehát létezik, a kérdés az, hogy a kitermelés gazdaságosan és elfogadható környezeti terheléssel megvalósítható-e.
Magyarországon arany is található, bár nem olyan mennyiségben és koncentrációban, hogy jelenleg nagy aranybányák működnének. Az Északi-középhegység vulkanikus területein, többek között a Börzsönyben, a Mátrában és a Tokaji-hegységben ismertek arany- és ezüsttartalmú ércesedések. A Börzsöny aranykészletéről időnként rendkívül látványos becslések jelennek meg a sajtóban, ezeket azonban érdemes óvatosan kezelni: az, hogy egy kőzettömeg tartalmaz aranyat, még messze nem jelenti azt, hogy abból gazdaságosan kitermelhető aranybánya létesíthető. A valódi kérdés az érctartalom, a lelőhely mérete, a kitermelési költség és a környezeti hatás.
Az utóbbi időszak egyik legizgalmasabb kutatási területe a lítium. Magyarországon elsősorban nem klasszikus keménykőzetes lítiumbányákban gondolkodnak, hanem a mélyből felhozott termál- és geotermikus vizek lítiumtartalmának hasznosításában. A Pannon-medence bizonyos mélységi vizei tartalmazhatnak lítiumot, amelyet megfelelő technológiával elméletileg a felszínre hozott vízből lehetne kivonni. Ez azért érdekes, mert a lítium az elektromos autók és energiatárolók akkumulátorainak egyik fontos alapanyaga. Nagyüzemi magyar lítiumtermelés azonban jelenleg még nem olyan kiforrott iparág, mint például a hazai kőolaj- vagy földgáztermelés.
Magyarország rendkívül gazdag építőipari ásványi nyersanyagokban is. Mészkövet, dolomitot, homokot, kavicsot, agyagot, bazaltot, andezitet és más kőzeteket számos helyen bányásznak. Ezek kevésbé látványosak, mint az arany vagy az urán, gazdaságilag azonban nagyon fontosak: cement-, út-, beton-, tégla- és egyéb építőanyag-gyártás alapanyagait adják.
Van még egy különleges magyar erőforrás, amely szigorúan véve nem ásványérc: a geotermikus energia. A Pannon-medence földtani adottságai miatt Magyarország alatt sok helyen magas hőmérsékletű víz található viszonylag elérhető mélységben. Ennek csak egy részét használjuk ki, miközben fűtésre, mezőgazdaságra és bizonyos területeken akár energiatermelésre is nagyobb lehetőség lenne.
Magyarország szempontjából több olyan stratégiai nyersanyag is van, amelyből nincs számottevő hazai kitermelés, ezért szinte teljesen importra szorulunk. Ez különösen azért fontos, mert ezek közül több nélkül az autóipar, az elektronika, az akkumulátorgyártás vagy akár a hadiipar is nehezen működne.
Az egyik legfontosabb ilyen nyersanyag a vasérc. Magyarországon nincsenek olyan jelentős és gazdaságosan kitermelhető vasérctelepek, amelyekre modern acélipart lehetne alapozni, ezért a szükséges vasérc és más acélipari alapanyagok jelentős részét külföldről kell beszerezni. Ez különösen fontos egy olyan ország számára, ahol az autóipar, a gépgyártás és az építőipar nagy acélfelhasználó.
Nagyon fontos a réz is. Magyarországon ugyan található rézérc – mindenekelőtt Recsk térségében –, de jelenleg nincs olyan nagy volumenű hazai rézbányászat, amely kielégítené az ország szükségleteit. Pedig a réz jelentősége egyre nő: elektromos motorokhoz, vezetékekhez, transzformátorokhoz, elektromos autókhoz, töltőhálózatokhoz és megújulóenergia-rendszerekhez óriási mennyiség szükséges. Emiatt Magyarország gyakorlatilag külföldi forrásokra támaszkodik.
Még látványosabb a helyzet a lítiumnál. Magyarországon vannak lítiumtartalmú mélységi vizek és folynak kutatások ezek hasznosítására, de jelenleg nincs olyan hazai lítiumtermelés, amely az akkumulátoripar igényeit érdemben fedezné. Ez azért különösen érdekes, mert Magyarország jelentős akkumulátorgyártó központtá vált, miközben az egyik legfontosabb alapanyagát külföldről kell biztosítani.
Hasonlóan fontos a nikkel és a kobalt. Mindkettő nélkülözhetetlen bizonyos akkumulátortípusokhoz és speciális fémötvözetekhez, miközben Magyarország nem rendelkezik jelentős gazdaságosan kitermelhető készletekkel. A kobalt esetében ráadásul a világtermelés jelentős része a Kongói Demokratikus Köztársaságból származik, ezért Európa egészének komoly stratégiai problémát jelent az ellátás biztonsága.
Talán még kritikusabbak a ritkaföldfémek. Ide olyan elemek tartoznak, mint a neodímium, a prazeodímium, a diszprózium és a terbium. Ezekből rendkívül erős állandó mágneseket lehet készíteni, amelyek elektromos motorokban, szélturbinákban, számítógépekben, mobiltelefonokban, radarokban, rakétákban és számos más high-tech eszközben megtalálhatók. Magyarországnak nincs jelentős ritkaföldfém-bányászata, miközben a globális kitermelésben és különösen a feldolgozásban Kína meghatározó szereplő. Ez nemcsak magyar, hanem egész európai stratégiai függőség.
Nagyon fontos továbbá a foszfát, amelyből foszforműtrágyákat állítanak elő. Magyarország mezőgazdasági ország, de jelentős, gazdaságosan bányászható foszfátkészletekkel nem rendelkezik. A mezőgazdaság számára szükséges foszfor alapanyagát ezért nagyrészt külföldi források biztosítják. Ez azért különösen érzékeny kérdés, mert foszfor nélkül nincs modern intenzív mezőgazdaság, és megfelelő helyettesítője sincs.
Energetikai szempontból pedig az egyik legfontosabb függőségünk a kőolaj és a földgáz. Mindkettőt termel Magyarország, tehát nem arról van szó, hogy egyáltalán nincs belőlük, de a hazai termelés messze nem elegendő a fogyasztás fedezésére. Ezért jelentős behozatalra van szükség. Hasonlóan különleges helyzetben van a nukleáris fűtőanyag: Magyarországon korábban bányásztak uránt, de jelenleg nincs hazai uránbányászat, a paksi atomerőmű üzemanyagát pedig importálni kell.
Ha tehát azt nézzük, mely nyersanyagok hiánya lenne igazán fájdalmas Magyarországnak, akkor elsősorban a vasérc, réz, lítium, nikkel, kobalt, ritkaföldfémek és foszfát emelhető ki, miközben energiából a kőolaj-, földgáz- és nukleárisüzemanyag-import is stratégiai jelentőségű.
Különösen érdekes, hogy rézből és lítiumból Magyarország alatt is lehet olyan erőforrás, amely valamelyest csökkenthetné az importfüggőséget, csak jelenleg nincs jelentős ipari kitermelés. Ritkaföldfémekből, kobaltból vagy jó minőségű vasércből viszont sokkal rosszabbak a hazai adottságaink. Ez az egyik oka annak, hogy az EU ma már nem egyszerű gazdasági, hanem nemzetbiztonsági kérdésként kezeli a kritikus nyersanyagok biztosítását.
