Grönland sokáig távoli, ritkán emlegetett sarkvidéki területnek számított. A klímaváltozás, az északi hajózási útvonalak felértékelődése, az orosz–nyugati szembenállás és a kritikus nyersanyagokért folyó verseny azonban a világpolitika egyik kulcsfontosságú térségévé tette.
Donald Trump visszatérő kijelentései, amelyek szerint az Egyesült Államoknak ellenőrzése alá kellene vonnia a szigetet, ezért nem puszta politikai provokációk. Mögöttük katonai, gazdasági és geopolitikai érdekek húzódnak meg.
Grönland és Dánia: önkormányzat, de nem teljes függetlenség
Grönland a Dán Királyság része, de 1979 óta autonómiával, 2009 óta pedig széles körű önkormányzattal rendelkezik. Saját parlamentje és kormánya van, amely az oktatás, az egészségügy, a rendőrség, a gazdaság és a természeti erőforrások jelentős része felett rendelkezik. A dán államnál maradt ugyanakkor többek között a védelem, a pénzpolitika és a külpolitika bizonyos területeinek irányítása. A 2009-es önkormányzati törvény a grönlandiakat önrendelkezésre jogosult népként ismeri el, és lehetővé teszi, hogy egy népszavazással támogatott döntés nyomán tárgyalások kezdődjenek a teljes függetlenségről.
A mintegy 56 és fél ezer lakosú ország népességének többsége inuit származású. Grönland területe hatalmas, települései azonban főként a jégmentes partvidéken helyezkednek el, és közöttük többnyire csak hajóval vagy repülővel lehet közlekedni.
A Dániával fennálló kapcsolat egyszerre jelent biztonságot és függőséget. Koppenhága jelentős éves támogatást biztosít a grönlandi költségvetéshez, amely nélkül az egészségügy, az oktatás és a közigazgatás jelenlegi színvonala nehezen volna fenntartható. A grönlandi gazdaság elsősorban a halászatra épül, miközben a bányászat, a turizmus és a megújuló energia még nem képes teljesen kiváltani a dán támogatást.
A kapcsolatot történelmi sérelmek is terhelik. A korábbi gyarmati irányítás, a dánosítás, valamint az inuit lakosságot érintő vitatott szociális és egészségpolitikai beavatkozások erősítették a függetlenségi törekvéseket. Ugyanakkor sok grönlandi attól tart, hogy a túl gyors elszakadás gazdasági visszaesést és a közszolgáltatások romlását okozhatná.
A függetlenség gondolata ezért széles körben támogatott, az időzítésről és a feltételekről azonban nincs teljes egyetértés. A jelenlegi kormánykoalíció is egy önfenntartóbb Grönland kialakítását hangsúlyozza, miközben ragaszkodik ahhoz, hogy az Északi-sarkvidéket érintő döntésekben maguknak a grönlandiaknak legyen meghatározó szavuk.
Mit akar Donald Trump Grönlandtól?
Trump célja mindenekelőtt az amerikai stratégiai ellenőrzés megerősítése. Grönland Észak-Amerika és Európa között, az Északi-sarkvidék kapujában fekszik. Földrajzi helyzete miatt kulcsszerepet játszik az Oroszország felől érkező rakéták és repülőgépek megfigyelésében, valamint az Atlanti-óceán északi térségének ellenőrzésében.
Az Egyesült Államok már most is katonai jelenléttel rendelkezik a szigeten. Az 1951-es amerikai–dán védelmi megállapodás alapján működő Pituffik űrbázis rakétariasztási, műholdkövetési, űrmegfigyelési és kommunikációs feladatokat lát el. Az amerikai hadsereg tehát Grönland birtoklása nélkül is jelentős műveleti lehetőségekkel rendelkezik.
Trump érvelése szerint azonban a dán fennhatóság nem nyújt elég erős garanciát az amerikai biztonsági érdekek hosszú távú védelmére. Washington attól tart, hogy Oroszország katonailag, Kína pedig befektetésekkel, bányászati projektekkel és infrastruktúra-fejlesztésekkel növeli jelenlétét az Északi-sarkvidéken. Grönland ellenőrzése ezért Trump szemében az észak-amerikai kontinens védelmének része.
A második cél a természeti erőforrásokhoz való hozzáférés. Grönlandon ritkaföldfémek, grafit, nikkel, cink, vasérc, urán és más stratégiai ásványok találhatók. Ezekre szükség van többek között az akkumulátorokhoz, szélturbinákhoz, elektromos járművekhez, radarrendszerekhez és korszerű fegyverekhez. Az Egyesült Államok csökkenteni akarja Kínától való függőségét, amely jelenleg a kritikus ásványok feldolgozásának jelentős részét ellenőrzi. A kitermelés ugyanakkor rendkívül drága, az infrastruktúra hiányos, és komoly környezetvédelmi vitákat vált ki. A bányászati jogok ráadásul a grönlandi önkormányzat hatáskörébe tartoznak, bevételeik is Grönlandot illetik.
A harmadik tényező az északi hajózási útvonalak felértékelődése. A tengeri jég visszaszorulásával hosszabb időszakokra válhatnak hajózhatóvá az Európa és Ázsia közötti sarkvidéki útvonalak. Ez kereskedelmi előnyt jelenthet, de egyúttal fokozza a katonai és környezetvédelmi kockázatokat is. Grönland fekvése lehetővé teszi a térség hajózási és katonai mozgásainak ellenőrzését.
Miért utasítja el Dánia és Grönland Trump tervét?
Koppenhága álláspontja szerint Grönland nem eladható ingatlan, hanem önrendelkezési joggal rendelkező nép hazája. A sziget jövőjéről nem dönthet egyoldalúan sem Dánia, sem az Egyesült Államok. A grönlandi vezetők szintén következetesen hangsúlyozzák: nyitottak az amerikai gazdasági és biztonsági együttműködésre, de a terület átadására nem.
Trump nyomásgyakorlása paradox módon közelebb is hozhatja egymáshoz Dániát és Grönlandot. A két fél között valós viták vannak az autonómiáról, a gazdasági függőségről és a gyarmati múltról, ám egy külső hatalom területi követelése közös ellenállást válthat ki.
A legvalószínűbb kimenetel nem Grönland amerikai bekebelezése, hanem az Egyesült Államok katonai hozzáférésének bővítése, új radarok és kikötők építése, valamint amerikai részvétel a bányászati és infrastrukturális beruházásokban. Washington ezekkel a lépésekkel a tulajdonjog megszerzése nélkül is elérheti stratégiai céljainak jelentős részét. Dánia és Grönland cserébe biztonsági garanciákat, fejlesztéseket és nagyobb helyi gazdasági részesedést kérhet.
Trump tehát nem egyszerűen területet akar. Katonai mélységet, nyersanyagokat, sarkvidéki befolyást és hosszú távú geopolitikai fölényt keres. Grönland számára viszont a legfontosabb kérdés az, hogy miként használhatja ki a nagyhatalmi érdeklődést anélkül, hogy a Dániától való függést egy új, amerikai függőségre cserélné.
