„A mai szavazás a szigorúbb és biztonságosabb migrációs politika iránti európai vágyat tükrözi” – áll abban az idézetben, amit úgy egyébként az EU-szkeptikus külföldi hírportál nagy dirrel-dúrral leközölt. „Az új rendelet szigorúbb szankciók használatának lehetőségével erősíti meg a nemzeti hatóságok jogkörét, hogy a migránsok betartsák a szabályokat, valamint a tagállamok olyan eljárásokat is bevezethetnek, mint például a visszaküldés” – állította Charlie Weimers svéd európai parlamenti képviselő.
Csütörtökön az Európai Parlament 389 szavazattal 206 ellenében és 32 tartózkodás mellett elfogadta az úgynevezett Visszaküldési Rendeletet. A szavazás meglehetősen furcsa előjelekkel kezdődött.
A balliberálisnak mondott pártok biztosak voltak abban, hogy a szigorítások nem mennek át az uniós parlamenten, a migránsok változatlanul „területenkívüliséget” élvezhetnek, vagyis azt csinálhatnak, amit akarnak.
A balliberálisok magabiztossága annak volt köszönhető, hogy a jobbközép „státuszt” kisajátítani szándékozó, Manfred Weber vezette Európai Néppárt (EPP) mindez ideig kifejezetten a liberális migránspolitika mellett tört lándzsát, tehát számítani lehetett elutasító magatartására.
Most viszont fordult a kocka, legalábbis látszólag. Az EPP nagy hitelen maga köré gyűjtött néhány olyan pártcsaládot, amelyet meg lehetett győzni a javaslat elfogadásáról. Így az EP nagy többséggel utat engedett a bevándorlókat szabályzó uniós rendelet végrehajtásának.
Tulajdonképpen örülhetnénk is az Európai Parlament döntésének, amely szerint most már vége a szerencsétlenkedésnek, és az a migráns, aki megszegi a fogadó ország törvényeit, annak bizony útilaput kötnek a talpára, mehet, ahova akar, és ha nem indul el, akkor kiutasítják az országból.
Első hallásra talán nehéz lehet összekötni a magyar választást, az európai migráció kezelhetőbbé tételének szándékával. Rögtön tegyük hozzá, hogy ez a döntés nem az, aminek látszik. A maga hamisságában nagyon is átgondolt tervről beszélhetünk.
Nevezetesen arról van szó, hogy Weber felismerte: a magyar társadalom nagyon érzékenyen reagál egy esetleges migránsáradat lehetőségére. A kormánypártok retorikájában az első helyek egyikén szerepel is az illegális migránsok befogadásának elutasítása.
Na, már most, ha az EPP elutasítja, az idegenek kordában tartásának javaslatát, ez negatív módon azonnal rávetül a magyar ellenzékre is. Hiszen köztudott, hogy éppen Weber az a személy, akinek szoros kötődése van a magyar ellenzék egy jelentős részével.
Az már Weber együgyűségére vall, hogy sajtójelentések szerint saját maga vallotta be: ez a szavazás a magyar ellenzék megtámasztását szolgálta az áprilisi magyar választások előtt. A cél az volt, hogy ne tűnjön úgy, mintha Weber EPP-je, a magyar nemzeti érdekek ellen dolgozna. A terv egésze arra épült, hogy a legtöbb magyar számára fontos a migrációs nyomás csökkentése, és ez az új szabályozás felgyorsítaná az illegális bevándorlók visszaküldését, illetve harmadik országba való kitoloncolását.
Nem kell különösebben jósnak lenni ahhoz, hogy megállapítsuk, ez az elképzelés eleve kudarcra van ítélve. Elsősorban azért, mert a kormánypárti szavazók már régen nem hisznek semmilyen olyan üzenetnek, ami Brüsszelből érkezik.
Másodszor pedig ez az elfogadott jogszabály tulajdonképpen még mindig gyenge fuvallat ahhoz képest, amivel meg lehetne akadályozni Európa népességcseréjének beteljesedését.
Ha Weber abban reménykedett, hogy ezzel az átlátszó trükkel jelentős számú szavazatot hoz el a kormánypártok táborából, akkor csak egy dolgot mondhatunk: Ne strapáld magad!
