Tak-tak-tak-tak, brrrr-brrrr, duhumm-duhumm, tak-tak-tak-tak… Folyamatosan zakatolnak a gépek. Előttük lányok, asszonyok ülnek, állnak, úgy ötvenen. Szorgosan, csöndben dolgoznak. Fel sem tűnne, hogy mindannyian bordó köpenyt viselnek, csakhogy a munkaruhát a büntetés-végrehajtás (bv) biztosítja.
Az egri bv területén működik az Ipoly Cipőgyár Kft. egyik részlege, az itt fogva tartott nők cipőfelsőrészeket készítenek, amelyeket a balassagyarmati bv-intézetben működő hatalmas gyárban állítanak össze a cipőtalpakkal.
A szabászatban szabják ki a bőrt a tűzöde részére. Amint azt Bajzátné Labró Szilvia üzemvezetőtől megtudjuk, a szabászgépekhez használt kések és egyéb, akár veszélyt is jelentő szerszámok miatt a részleg kiemelt biztonsági besorolású, ide csak számos szűrőn átjutva lehet bekerülni. A szabászatban a legügyesebbek dolgoznak, ugyanis a bőr igen drága alapanyag, nem mindegy, hogyan szabják, ki hogyan tud spórolni az alapanyaggal. A kicsiny helyiségben a fogvatartottak napi háromszáz-négyszáz felsőrészt szabnak ki. Szilvi egy hatalmas gép mellett áll, amely a bőrlapokból különböző kések segítségével vágja ki a megfelelő méretű mintát. Azt mondja, több hónapig tartott, mire megtanulta kezelni a szerkezetet. A nehézséget az okozta számára, hogy elsajátítsa úgy beállítani a különböző késeket, hogy minél kevesebb hulladék keletkezzen.
A korábban idegenforgalomban dolgozó fiatal nő azt is hozzáteszi: a munkával gyorsabban telnek a napok, jó a közösségük, segítik egymást. Munkájára nincs panasz, megbíznak benne, ez hatással van a magatartására is: havonta két alkalommal meglátogathatja a szüleinél nevelkedő kisfiát, mondja, és már folytatja is a munkát. Duhumm-duhumm.
Nikola kezeli a másik szabászgépet. Ez az első munkahelye. – Itt lettem igazából felnőtt, fiatal, tapasztalatlan lányként kerültem a börtönbe, de ahogy megkezdtem a büntetésem, rá nem sokkal munkába álltam. Nem volt nehéz, egy-két nap alatt hozzászokik az ember – emlékszik az egyébként műkörmös végzettségű ifjú nő.
Arra is figyelnie kell, hogy észrevegye a bőrhibákat az alapanyagon, azok ugyanis nem kerülhetnek a felsőrészbe. Előfordul, hogy több kést is használ, és több formát vág ki egyszerre. Megszerette a tevékenységet, sőt már a tűzödei tanfolyamon is részt vett. Bár úgy tervezi, hogy szabadulása után a családi pizzériában fog dolgozni, ha adódna számára olyan lehetőség, hogy az itt szerzett tapasztalatait hasznosíthatja, belevágna, hiszen már nem sok újdonságot tudnának neki mutatni.
Egy szomszédos helyiségben állítják össze az imént kivágott elemeket, varrógépek csattognak szüntelen. Brrrr-brrrr. Márta eredeti szakmája nőiruha-készítő, így nem volt neki ismeretlen a varrógép. A kapcsozást ugyanakkor nehéz volt megtanulnia, hiszen pontosan kell tartani a cipőt, hogy a kapcsok épp szembe kerüljenek egymással. Emellett varr is, cakkozik, címkézik. De nem csak emiatt szereti a munkát, úgy véli, mivel mindig más modellt készítenek, változatos a munka.
Miközben sétálunk a varrodában, Bajzátné Labró Szilvia tréfásan megjegyzi: némelyik fogvatartott olyan ügyes, hogy szabályosan sajnálják, amikor szabadul. Ilyen rátermett Dóra is, aki csupán 22 éves, még iskolába járt, amikor megkapta az ítéletét. A munka sokat segített abban, hogy a börtönkörülményeket megszokja. Mára meg is szerette, tetszik neki, hogy alkotnak valami hasznosat, nem csak egy helyben ülnek egész nap. Minden segítséget megkapnak a bv-től, teszi hozzá, több műveletet is el tudnak sajátítani, végezni. Egy percre sem áll le, mert a cipőfelsőrészek különböző részeit ragasztja össze, de épp azért kedveli a területet, mert pörgős, gyorsan telik a nap. – Az ünnepek alatt nem dolgoztunk, akkor tűnt csak fel igazán, hogy varroda nélkül milyen lassan csordogálnak a percek – eleveníti fel a közelmúlt eseményeit, hozzátéve, hogy a munka segítségével könnyebben telt el a számára kirótt kétévnyi büntetés.
Jutka már a harmadik évét tölti a rácsok mögött, korábban egy nagy cégnél dolgozott. A feladata, hogy különböző sémák segítségével bejelölje a felsőrészeken, hol kell majd varrniuk a munkatársaknak. Elmondja, hogy nemrég részt vett egy parkgondozási tanfolyamon, az még a varrodánál is jobban tetszik neki, szabadulása után szívesen munkába állna azon a területen. – Nagyon rossz lenne, ha nem lehetne dolgozni, így legalább emberek közt vagyok egész nap – szögezi le.
Nagy Balázs egri börtönparancsnok elmondja: minden elítélt munkára kötelezett, akinek az egészségi állapota megengedi. A rabok egy része a költségvetési munkáltatásban vesz részt, vagyis a konyhán, a mosodán, a műhelyben dolgozik vagy takarít. Másik részüket az Ipoly Cipőgyár itteni fióktelepén foglalkoztatják, őket egy bizottság választja ki, alkalmazhatók-e az üzemben.
Az Egerben és Balassagyarmaton készített lábbeliket használja a MÁV, a Magyar Posta, a rendőrség, a honvédség, de még a bv-alkalmazottak is. Évente harminc-harmincötezer pár lábbeli kerül ki a gyárból, Balassagyarmaton ennek több mint a négyszerese készül összesen. A termékek megfelelnek az ISO, sőt még a NATO szabványainak is. Az elítéltek szaktanfolyamot végeznek, egyesek még szakmát is kapnak, amivel szabadulásuk után akár elhelyezkedhetnek. A betanulási idő 2-8 hét, területtől függően.
A börtönparancsnok rámutat: a munkavégzés hatékonyságára jellemző, hogy az országos átlagnál alacsonyabb a visszaesési arány.
A munka napirendre tanítja a fogvatartottakat, akik közül sokan először szembesülnek azzal, hogy az életben dolgozni kell. A fogvatartottak a munkáért fizetést is kapnak, a mindenkori minimálbér egyharmadát, amelyből azonban még lejön a fogvatartási költségük.
A Börtönstatisztikai Szemle 2019. 1. száma rámutat: a fogvatartottak reintegrációjának, a társadalomba való visszavezetésének a legfontosabb eleme és eszköze a munkáltatás. A bv gazdasági társaságok általi munkáltatás és a bv-intézetek által munkáltatott fogvatartottak létszáma folyamatos növekedést mutat. A kiadvány szerkesztői leszögezik: a 2017. év végére megvalósult teljes fogvatartotti foglalkoztatás 2018-ban továbbra is fennállt, és sikerült fenntartani az elért eredményeket.
