A Vízivárosi Galéria tizennyolcadik karácsonyi tárlatán az ólomüvegek kerültek fókuszba. A kiállított munkák szakrális tematikája erősíti a várakozás, az advent szépségét, amelyre az évezredes technika története folyamán mindig is alkalmas volt.
Az első ólomüveg-töredéket, egy Krisztus-fejet állítólag Kr. u. 764-ben, a Rajna melletti Lorschban alapított bencés apátság területén találták meg, és a 9. századra datálták. De felvirágzása a gótikus katedrálisokhoz köthető, amelyek azzal a céllal épültek, hogy minél több fényt juttassanak a templom belsejébe, a szentélybe. Ezt a fényözönt bontja ezer színre az ólomüveg ablak, amelynek figurális megoldásai történeteket is mesélnek. Az ólomüveg szépségét, színeinek felragyogását a fény biztosítja.
A kisebb színes üvegdarabok ólomlemezekkel való összefogásából kialakuló ólomüveg aranykora a 13.-14. század, aztán már festenek is rá, majd a civil szféra is használja, ám a 16. századra már kimegy a divatból. De a katedrálisok megőrzik ezeket az utókornak, sőt a kölni dóm renoválásánál 1842-ben újra előveszik a technikát. Később aztán Louis Comfort Tiffany századfordulós lámpáinak köszönhetően az ólomüveg bekerül ismét az otthonokba, majd újra a szakrális építészetbe is. A Vízivárosi Galériában kiállított munkák ugyan méretben meg sem közelítik egy-egy templomi ablak nagyságát, de tematikájukban mutatják, honnan származnak.
A kiállított művek diszkréten hátulról meg vannak világítva, és ha lekapcsoljuk a galéria világítását, teljes lesz az illúzió. Az alkotók visszanyúlnak az eredeti technikához, de annak ráfestéssel, árnyékolással való tovább fejlesztéséhez is. Sőt, Sipeki Zoltán angyala vagy Hefter László Szent György ábrázolása még a középkori formavilágot is megidézi.
Ugyanakkor helyet kap a tárlaton a modern is: Szabó Katalin kereszten függő Krisztusa egészen szokatlan nézőpontból, a szenvedő ember jobb kézfejétől van ábrázolva. Sós Károly Tamás munkáján az 1938-as és a jövő évi Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus áll középpontban, Winkler Nemes László pedig ólom használata nélkül, a síküveg lapra készítette el Szent Mihály alakját. Winkler Krisztus kereszthalálát is különlegesen ábrázolja Péntek délután három óra című művén: a fekete üvegen sűrűn egymás mellett pirosra festett vízszintes vonalak futnak végig, amelyek aztán középen, a megváltást jelképezve, mint egy szövet, durván szétszakadnak.
Sipeki Zoltán Lukács evangéliumából választja a szenvedésről és a harmadnapra való feltámadásról szóló sorokat, miközben egy glóriás ifjút látunk szőlőtőkék között üldögélve, kezében egy kismadárral, lehajtott fejjel gondolkodni. Az utóbbi, Tengelic című munka és a többi ólomüveg december 19-ig várja a látogatókat a Margit körútról nyíló Kapás utca elején, a Vízivárosi Galériában.
