A római Palazzo delle Esposizionéban Az áthágás technikái című (Tecniche d’evasione) kiállítás a 30 éve szabadon emlékév rendezvényeként a Ludwig Múzeum gyűjteményéből azon alkotásokat mutatja be, amelyek a 60-as, 70-es évek rendszerkritikus művészetét elevenítik fel. Giuseppe Garrera, a kiállítás kurátora a január 6-ig megtekinthető tárlat anyagát méltatta, és a korabeli művészek ellenállásának egyetemes mondanivalójáról is beszélt.
– Hogyan lehet művészi nyelven megfogalmazni egy meg nem élt politikai, történelmi tapasztalatot?
– A kiállítás azt tanúsítja, hogy bár Olaszországban nem volt kommunizmus, a hatalomgyakorlás különböző formái erős hasonlatosságot mutatnak. A demokrata rendszerek is életbe léptethetik a hatalom gyakorlására az ellenőrzés és meggyőzés technikáit, amelyek valamilyen módon párhuzamot mutatnak a totalitárius rendszerekkel. Hat különböző részre választottuk a tárlat teljes anyagát, és ezen keresztül mutattuk be az olasz közönségnek az ellenállás művészetét, a különböző áthágási, menekülési technikák köré csoportosítva az alkotásokat.
– Milyen kritériumok alapján válogatták össze a művészeket és a műveket?
– A művészeket egy központi gondolat köti össze. Tudatában voltak a hatalmi erők jelenlétének. Nem szükséges mindenáron egy elnyomó, erőszakos, kegyetlen hatalomgyakorlásra gondolni. Ezek a fiatal művészek érzékelik a hatalom jelenlétét. A 60-as, 70-es években alkotók avantgárd eszközökhöz nyúlnak, visszautasítva a hatalom által előre lefektetett művészi formákat: festészetet, grafikát, szobrászatot, és a foltozáson, testükön keresztül fejezik ki a szabadság utáni vágyukat.
– Az áthágás technikái hatásosak voltak a rendszer elleni lázadásban?
– A legtöbb esetben kudarcra voltak ítélve. A cselekedet végrehajtása volt a legfontosabb, a belső szabadság utáni vágy kifejezése. Ilyen például egy krétával készített falfelirat, amelyet aztán elmosott az eső, vagy egy hóba rajzolt fekete csillag, amely a gyászt jelképezte, de amelynek nyoma veszett a hó elolvadása után. A szabadsághoz és a belső méltósághoz való hűség megnyilvánulásának tettei voltak. Az ellenállás kifejezésére macskaköveket ábrázoló fotókat készítettek, amelyek a gerillaharcra bátorítottak. Ilyen például Pinczehelyi egyik képe, amelyen segédmunkásnak álcázza magát, aki macskaköveket cipel. Az alkotás üzenete a hatalmon lévő erők elleni ellenállás, azonban a hatalom gyorsan felismerte ezeket a jelképeket, és tiltotta.
– Melyek voltak azok a technikák, amelyek a legerőteljesebb hatással bírtak?
– A levelezés művészete volt a legmeghatározóbb. Ez külföldre, a vasfüggöny szabad oldalára címzett üres borítékokat jelentett, amelyek kifigurázták az ellenőrző hatalom túlhágásait. A levél, a boríték önmagában hordozta a szabadság utáni vágyat, a határokon való szárnyalást, amely a művészet szabadságát jelenti. A hatalom kigúnyolása, az őrült tettetése is kedvelt áthágási technika volt a 60-as, 70-es évek avantgárd művészetében. A bolondnak tettetés igen hatásosnak bizonyult, mivel egy gyengeelméjűt a hatalmi szervek nem tudtak felelősségre vonni.
– Hogyan mutatkozik meg a nő helyzete az avantgárd művészetben?
– A női művészek alkotásai rendkívül jelentősek ezen a kiállításon. Kele Judit, Ladik Katalin, Maurer Dóra művei a női testen mutatják meg az elnyomó hatalmat. Kettős cenzúrával, egyrészt a művészet, másrészt a nőiség ellenőrzésével. A nő, aki egyben művész is, a hatalom számára duplán elviselhetetlen. Ezek a művészek a testen, a meztelenségen keresztül beszéltek, a női testet mint műalkotást használták. Nem csupán megmutatják a megkínzott nőket, hanem összekötik napjainak asszonyaival. Ladik Katalin mondatok nélkül, a hangon keresztül, kizárólag kiáltásokon, jajgatásokon, mormogáson keresztül fejezi ki a nők legmélyebb fájdalmait. Hangot ad több ezer nő elfojtott szenvedésének, megkínzásának. Az olasz közönség, különösen a fiatalok tolongva várakoznak, hogy meghallgathassák ezeket a felvételeket.
– Mi a tárlat üzenete az olasz közönség számára?– Számomra az volt a legfontosabb, hogy a történelmi mondanivalóján túl összekötő híd legyen. Egy mű akkor igazán értékes, ha időtálló, ha minden kornak üzen. Ezen a kiállításon egy rendkívüli intelligenciával megáldott magyar művésznemzedék napjaink emberének azt tanítja, hogyan nézzen szembe a mindenkori hatalom gyakorlójával. Hogyan érzékelheti a hatalom jelenlétét az életében, és hogyan élhet öntudatos, szabad életet.
